Happy 2009!It is fun that I can send you a message from the future ;-).When it is 2009 already in Hungary you dear friends in the States are still in 2008...
ok some friends had already gone way ahead...Still: have a gorgeous new new with your new president of course!love,m
2009. január 21., szerda
BUÉK!
Sziasztok!Csak boldog új évet akartam kívánni mindenkinek!A megkérdezett barátaim 99%-a azt mondta, hogy otthon volt szilveszter éjszaka, nem bulizott a nagyvilágban...lehet, hogy öregszünk?
Jézus mondja: Én vagyok az ajtó...Fotocellás Jézus
Jézus mondja:
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)