Többen tudtok róla, hogy január végén, amikor már minden erőm elszállt, úgy döntöttem, hogy tenni kell valamit, hogy kicsit rendezzem a soraimat.Így aztán neki az internetnek és elkezdtem keresni egy olyan helyet,ahol lelkigyakorlatra lehet menni. A lelkigyakorlat számomra azt jelenti, hogy Istennel vakációzni megyek és közben egy kis segítséggel megpróbálom Isten szemével nézni az életem,remélve, hogy feltöltődve, megújulva, mosolygósan térek vissza a nagyvilágba ;-).
Így teljesen ismeretlenül jelentkeztem egy Jezsuita lelkigyakorlatra Dobogókőre.A hely neve: Manréza ( www.manreza.hu/lelki ). A program neve: egyénileg kísért Szent Ignác Gyakorlat.5 napot töltöttem ott és ezek után beszámolnék a programról és 1-2 gondolatot,amik ott születtek bennem. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok minderről, így csak nyugodtan kommentáljatok ;-)!!!
Ignácról:
Luther Mártonnal egy időben élt Ignác, akit nem szentnek neveltek. Fiatalon egy jómódú ismerőséhez kerül egy nemesi udvarba, ahol a kor egyik legjobb nevelését kapja, katona lesz belőle. Éli a szép karrier előtt álló szimpatikus ifjú életét bulikkal, további képzésekkel, lovagregények olvasásával és persze hölgyekkel való ismerkedéssel. Szép jövő: ki is tűzi célul, hogy profi katona lesz, így egy kicsit feljebb is megy a társadalmi ranglétrán és nagyobb eséllyel pályázhat a kiszemelt nő meghódítására is, aki Murphy törvénye szerint rangban feljebb áll, így ekkor még semmi esélye sincs, hogy meg álmodozzon kettejük közös jövőjéről. Azonban egy harcban egy ágyúgolyó úgy eltalálja, hogy az egyik lábát jól összezúzza, a másikat is szépen összetöri. Így visszakerül a családi házba és csak fekszik és fekszik és fekszik...mikor már halálra unta magát lovagregényeket szeretne olvasni, de sajnos csak 2-3 könyv van a házban, mind szentek életéről stb. Unalmában elkezdi őket olvasni és nagyon megtetszik neki a sok furcsa, hős, meglepő történet a szentek életéről. El- eltűnődik, mi lenne, ha ilyen életet élne ő is. De közben edz,eltöreti újból a lábát, mert nem jól forrt össze és így gond lenne a harcban miatta és célja még mindig, hogy folytathassa katonai pályafutását. Azt írja naplójában, hogy amikor a katonai karrierre gondolt, akkor az fényes életnek látszott, de utána olyan furcsán érezte magát. Amikor viszont azon gondolkodott, hogy olyan életet éljen mint a szentek,az nem tűnt fényesnek, de utána mindig valami furcsa béke töltötte be.Végül úgy dönt, hogy elzarándokol Jeruzsálembe.Ekkor még a pápától kellett engedélyt kérni. Miközben a pápához tart megáll Manrézában (innen kapta a dobogókői ház a nevét!). Itt vesztegel kb. egy évig,miközben sokat van csendben és meditál, időt tölt Istennel és a Biblia szavain, történetein elmélkedik. Ekkor írja naplóját, ami nem határozott céllal készült, hanem csak a saját gondolatait, élményeit, megtapasztalásait akarja leírni. Később ez lesz az alapja annak a Lelkigyakorlatos könyvnek, ami a lelkigyakorlatot kísérőknek lesz segítség. Ezután nagyon (de nagyon) lerövidítve embereket gyűjt maga köré,akik hasonló lelkigondozói beállítottságúak, a pápától engedélyt kapnak a rend megalapítására és szépen terjed az általa "kidolgozott" lelkiség.
A lelkigyakorlat:
A lelkigyakorlat alapja,hogy csendben vagyunk és ráhangolódunk Istenre. Eredetileg 30 napos, de Ignác mindvégig hangsúlyozza, hogy mindenki az erejének megfelelően végezze a gyakorlatot. Az cél, hogy a hónap alatt végig elmélkedjük Jézus születésétől feltámadásáig a Bibliai történeteket és így jobban megismerjük Isten akaratát az éleatünkre és ebbe belesimuljunk. Keresztényként vallom/valljuk, hogy ha az ember Isten akaratával összhangban él,akkor igazán boldog. Ezalatt naponta max 6-szor 1 órát elcsendesedünk. Naponta találkozunk egy kísérővel és átbeszéljük (ha akarjuk) a megélt dolgokat.
Ez ma is így zajlik.A kísérőmmel találkoztam naponta 1 órát.Közötte napi 2-3 alkalommal csendesedtem el. A furcsa az volt, hogy még a szünetekben sem beszélgettünk.még ebédnél sem. Csak csend vagy max. étkezésnél halk zene. Naponta fixek voltak az étkezések és a mise minden délben. Közben nagyokat sétáltam a természetben.
Amikor megérkeztünk,akkor mondták, hogy tekintsünk erre az időre úgy, mint egy vakációra Istennel. Együnk-igyunk jókat és aludjunk nagyokat. Pihenjünk (már is szimpatikus volt).
A lecsendesedés részei:
1. választhatunk akármilyen testhelyzetet: térdelés, ülés, álló helyzet, fekvés, leborulás vagy séta.
2. Ezután tudatosítsuk, hogy bár mindig Isten színe előtt vagyunk, most kimondottan ott vagyunk (én ezt úgy képzeltem el, hogy mintha Isten itt ülne velem szemben és épp kávézni készülnénk).
3.Ezután leteszek mindent elé,ami a fejemben van, minden gondolatot. Én ezután beszúrtam egy hálaadó részt: átgondoltam mit kaptam az utóbbi időben. Ez valahogy mindig átformál.
4.És ezután elolvastam az igeszakaszt.
5.A következő lépést néhány helyen úgy hívják, hogy beszélgetés Jézussal. Gondolkodok, játszok a történettel,belehelyezem magam, megkérdezem Istent a részletekről, mintha egy baráttal beszélgetnék. És figyelem milyen érzések ,gondolatok kavarognak bennem, mire reagálok hevesen, milyen téma, gondolat tér vissza időről időre.
6. Végül az órát kötött imával zárom (bármilyen).
Nem volt egyszerű. Nekem az egy órát úgy sikerült nem magamra erőszakolni, hogy leírtam a gondolataimat.Ezekből rakok fel majd egy-kettőt nemsokára.
Megyek ősszel is.
