Hálaadás-Thanksgiving

 

Hálaadás napja - Thanksgiving Day- az általános iskolában

Az ért el igazán sikereket, aki jól élt, gyakran nevetett, sokat szeretett, elnyerte az okos emberek tiszteletét, a szegény emberek bizalmát és a gyerekek vonzódását, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyent ő talált születésekor, aki mindenben a legjobbat kereste, és ő is a legjobbat adta önmagából. Az élete ihletett volt, az emléke áldáshozó. (Moldova)

Luther film magyarul- mivel mindjárt itt a reformáció ünnepe!

 

 

And for English speakers for our holy Reformation day :-)!

 

 

 

Engedd, hogy szeressen az Isten

Vasárnap, pihenés napja. Ma elmentem a pünkösdi gyülekezetbe, mert Hálaadó napjuk volt. Megkértek egy rövid bizonyságtételre. Ilyenkor mindig nagyon "jó" akarok lenni. Villámként cikáznak a gondolatok a fejemben és keresem-kutatom mi is Isten üzenete. Mi az,ami nem az én bölcsességem, okosságom, amit meg akarok osztani. Mi az,amit az Isten üzen és nem én. Nem akarok magamról vagy dolgokról, eseményekről beszélni: csak róla.
Hálaadó nap. Elől kiterítve a gyümölcsöskosár, sokszínű virágok, vérpiros paradicsomok, egy pohár kristálytiszta víz és a Biblia kinyitva.

És az üzenet ennyi: engedd, hogy szeressen az Isten. Engedd, hogy gondoskodjon rólad az Isten.
Ahogy a paradicsom hagyja, hogy az Isten által küldött napfény megérlelje, ahogy a fa engedi, hogy az Isten adta eső feloldja a tápanyagot és érjen a gyümölcs, ahogy a virág bimbót hoz és kinyílik úgy kellene nekünk is tennünk.
Engedni, hogy szeressen az Isten, engedni, hogy gondoskodjon Rólunk az Isten: hogy táplálkozzunk, hogy erősödjünk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Erő nélkül. Mert minden adva van és mindent ad az Isten, hogy teljes életünk legyen: csak hagyjuk abba a kapálózást, erőlködést, a görcsös tervezést és kivitelezést. Pihenjünk oda Isten tenyerébe és hagyjuk, hogy Ő alkosson bennünk, körülöttünk.

Üljünk le és füleljünk: hallgassunk addig, amíg meg nem halljuk az Ő hangját. Akkor nem futunk üres köröket, nem pocsékoljuk az erőnket, hanem egyszerűen belesimulunk az Ő akaratába és természetesen történnek az életünkben a dolgok. Ahogy a hal a vízármlatba belesimul, hogy az vigye, ahogy a sas a légáramlatba beleszáll, hogy sodorja magával, így simulhatunk mi is bele az Isten Szentlelkének a sodrásába és hagyhatjuk, hogy sodorjon ,vigyen bennünket. Nyissuk ki a  tenyerünk,adjunk át neki mindent, és élvezzünk-érezzük, hogy mennyire szeret minket az Isten.

Október

Írhatnám, hogy itt van az ősz itt van újra,de egy kicsit mintha elkésettnek érezném. Pedig itt van, a gyönyörű, bronz-arany, színektől túlcsorduló, falevélhullató, meleg nap és hűs reggeli időszak, amikor azt sem tudod, hogy felvedd vagy levedd a kabátod. Macerás. De amikor délután 4 órakor kisétálok az épületből a lépcsőn tegnap önkéntelenül is megálltam és hagytam, hadd melegítse az arcomat a nap. Nem érdekelt, hogy kijönnek a pigmenfoltjaim, a kozmetikusom biztos szívrohamot kapott volna- bocs Kata :-)!.Egyszerűen ennek nem lehet ellanállni.
Ma reggeli kimentem a piacra és önkéntelenül mosolyogtam, beszélgettem-egyszerűen tele érzése van az embernek ettől az időtől. Hazaérve betettem a kölcsönkapott cd-t: Gábriel: Háttal a vonaton. Gratulálok az alkotóknak. Minden hónapra van egy kis gondolatsor és egy dal. Néha ringatós, néha jókedv-továbbadós. Tökéletes mára.

Miről is ír Október?

"Szépen lassan elkezdett esteledni. Észrevétlenül.hiszen a szem folyamatosan hozzászokott. A mozaikok sem fénylettek mr úgy,mint korábban. Az emberek is elfogytak emllőlem. Előbb utóbb mindenki leszállt.

Amikor egyedül maradtam lehúztam az ablakot. A vonat megállt a puszat közepén. Egy vályog viskó álldogállt magányosan,mellette egy öreg fa. Hullottak a levelei,lassan, de rendületlenül- az egyikbe belekapott a szél és besodorta a nyitott ablakon. A levél barna volt és néhol már leszakadt a széléből egy kis darab,de az erezetén minden látszott. Látszott rajta a születés csodája,a vad júniusi jégeső ,a aszárazság éds az elmúlás...

A levél fő erezete pedig elárulta, hogy ő ehhez a fához tartozik,nem máshoz. Ahogy a kezemben atrtottam a levelet,eltűnődtem, hogy rólunk, emberekről vajon kiderül-e, hogy kihez tartozunk.
Egyáltalán tudjuk-e kihez tartozunk?
Egyáltalán tartozunk-e valakihez?"

AZt hiszem elmegyek sétálni.

Erőtlenül erős

Mióta iskolalelkész vagyok néha úgy érzem , hogy a poklot, néha úgy, mintha a mennyet élném meg. Ma például az egyik hatodikos lány bejött hozzám beszélgetni. Be kell vallanom, hogy ez az az osztály,ahova a legkevesbbet készülök az órákra:-(. Sajnos úgy érzem, hogy egyszerűen kifolynak a kezem közül és nem az ő hibájuk. Nem készülök eléggé, feszült vagyok, sokszor majdnem agresszívnak érzem magam, amikor megpróbálok rendet tenni.
Abban mondjuk nem vagyok szívbajos, hogy emiatt bocsánatot is kértem tőlük. Nem hiszem, hogy ez csorbította a tekintélyem. Ezt elmondtam ennek a leányzónak is. Mondtam neki is, ő azt mondta, pedig ő szereti az óráimat. Hogy élvezhetitek,amikor az óra fele feszült rendrakással telik, alig tudunk bármit rendesen megcsinálni, olyan érzésem van, mintha egy rendes órát sem tartottam volna meg ott. Mire ő: "Az a mi hibánk." .
Szereti az órát, és kedvel, mint tanárnőt. Mi ez, ha nem csoda :-)? De komolyan.
És újból megerősödtem, hogy azért is csodálatosnak teremtett minden embert- még a határokat próbálgató tiniket is :-) - az Isten :-)!


" Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ”