Protekció- az igazi Főpap-böjtben utolsó, azaz 5. vasárnap, Judica vasárnapja

"...ő (ti. Jézus)viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. 25Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Zsidókhoz írt levél 7. fejezet 24-28 vers)

Az igazi Főpap

1.Böjtben járunk
Olyan gyorsan elröpült az elmúlt pár hét mióta böjt elkezdődött és jövő héten már virágvasárnapot ünneplünk és elkezdődik a nagyhét.A húsvéti öröm már most bennünk van. Ahogy a természet megtelik energiával úgy mi is. Most, hogy beköszöntött a tavasz, ami majdhogy nem nyárként hat, szinte ünneprontóként hathat/ hatna ránk, ha valaki figyelmeztetne: legyünk még egy kicsit magunkba fordulóbbak, legyünk még egy kicsit csendesebbek, visszafogottabbak. Várjunk még a húsvéti örömmel és lelkesedéssel, még nincs itt az ideje.
Még böjt van. Akkor is, ha a szürke, borongós napokat felváltotta a meleg napsütéses idő. Arra szeretnélek kérni benneteket, hogy velem együtt egy kicsit még fogjuk vissza magunkat, éljük meg azt, aminek itt van az ideje, kicsit még éljük meg a böjti időszakot, ne siessünk előre.

Hadd kérdezzem meg: milyen lett az idei böjti időszakod?
Olvastad-e többet az igét? Csendesedtél-e el többet imádságban?
Gyakoroltad-e többször a szeretet cselekedeteit?
Adtál-e lejjebb a saját akaratodból, hogy az Isten akaratát teljesíts?
Megvizsgáltad-e az életed, kevesebbek lettek-e a bűneid, törekedtél-e megváltoztatni az életed és Istenhez igazítani?
Mert erről szólna a böjt: az életemet megvizsgálom Isten előtt, megbánom és elhagyom a bűneimet és igyekszem Isten szerint élni.

A böjti időszakban lehet igazán imádságunk az az ima, amit úrvacsoravétel előtt mondunk el:
„Vallom előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened: gondolattal, szóval és cselekedettel.
Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem
Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. „

Milyen igaz. Csak fuss végig gondolatban ezen a heteden.
Egy-egy helytelen gondolat: irigység, harag, lenézés…--------------------------
Egy-egy helytelen szó: megbántás, hazugság, pletyka…-------------------------
Egy-egy helytelen cselekedet: talán itt te egészítsd ki a felsorolást…----------
És gondoljuk csak meg mennyi-mennyi elszalasztott alkalom a jóra: kedvesség, bizonyságtétel Istenről, bocsánatkérés, segítségnyújtás, bátorítás, szükségbenlevő megsegítése …

2. Judica- SZolgáltass nekem igazságot Istenem!
A mai vasárnapot régi latin névvel Judica vasárnapjának hívták s igéje a 43. zsoltár 1 verse : „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem”! De milyen igazságom lehet nekem az Isten előtt, ha megvizsgálom az életemet?
A bűn, a rossz cselekvése és a jó elmulasztása nem csak a mi gondunk, hanem mióta ember az ember, Ádám bűne óta így élünk. A bűneink megkötöznek és pusztítják az életünket. Elveszik szabadságunkat,amire oly nagyon vágyunk. Ezt mi magunk is megtapasztaljuk,mert a bűneink leterhelnek bennünket, csapdába csalnak, megrontják az emberi kapcsolatainkat, elszakítanak, távol tartanak a szerető Istentől. És ez így van Ádám óta,ahogy hallottuk teológus testvérünktől előző vasárnap.

3. Jom Kippúr- Az engesztelés napja
Ádám óta...tudta nagyon jól a mai igénket hallgató zsidó gyülekezet, hogy miről is beszél a zsidókhoz írott levél szerzője. Atyáiktól megtanulták, hogy bűnös az ember természeténél fogva. Az ószövetség arról tanít mi a tiszta, és mi a tisztátalan, mi az isten szerint helyes és mi a bűn. És hiába szereti a bűnös embert az Isten, a bűnt utálja, a bűnnek következménye van. Élő halott ebben az életben és örök halál a földi élet után. A bűn következménye a halál. És annak elengedése életet, vért kíván.
A zsidók legnagyobb böjti ünnepe a Jom Kippúr, azaz az Engesztelés napja. Ezen az ünnepen, minden zsidó ember, hogy megtisztuljon felment Jeruzsálembe. Ahogy beér a templomot körülvevő udvaron templomi pénzt vált és keres egy árust, ahol az anyagi helyzetének megfelelő áldozati állatot tud venni: egy galambot, bárányt vagy kost. Azután felvitte azt a templomba. Ott vár a zsidó Főpap, Áron házából,aki egész életében arra készül, hogy egy nap miután teljes tisztaságnak aláveti magát legbelül a Jeruzsálemi templom szívébe beléphet a Szentek Szentjébe, az élő Isten színe elé. Megtisztítva önmagát ,elkülönítve él a szolgálat előtt hosszú ideig és vár,amíg rá kerül a sor, eljön a nagy nap,amikor bemutatja az áldozatot a nép nevében Istennek, könyörög az Úrhoz, hogy bocsássa meg a vétkeiket, fogadja el az áldozataikat. Feláldoz egy bikát és két kecskebakot, majd meghinti vérrel a Szentek szentjét, a kárpitot, az oltárt és így megtisztítja azokat. Sorsot vet a két kecskére, és amelyiket kisorsolta, azt feláldozza az Úrnak vétekáldozatul. A másiknak a fejére teszi a kezét, bevallja a gyülekezet minden bűnét, majd kizavarja azt a pusztába, hogy vigye magával a lakatlan pusztába a nép minden bűnét- innen ered a „bűnbak” kifejezésünk is.
Két dolog kellett ahhoz, hogy valóban megtörténjék az Isten szerinti áldozás:
- tökéletes áldozat: a hibátlan és ép galamb, kecske, bika, kos, bárány
- és a tökéletes pap: aki elkülönített az emberektől, tisztulási rítusokon esik át és el van zárva a Szentek szentjébe lépés előtt jó ideig minden embertől, nehogy akár tudattalan módon is beszennyeződjön, naponta áldoz saját magáért.

Félelmetes. Egy ember, akit gyerekségétől arra készítenek, hogy egyszer ezt a pillanatot átélje borzongva, félelmetes gyönyörűségben beteszi lábát a szent helyre. ÉS csak remélni tudja, hogy imádság, közbenjárása kedves lesz az Úr előtt. És ezt remélték az emberek is. Mivel ők közvetlenül nem léphettek az Isten elé, a Főpapban bíztak, hogy majd ő közbenjár és megszerzi nekik a bűnbocsánatot, és így rendezve lesz Istennel a kapcsolatuk, megszabadulnak bűneiktől.

4.Közbenjárás - protekció
Mi is ismerjük nagyon jól ezeket a helyzeteket,amikor a mi hangunk elég , hogy valamit elérjünk. PROTEKCIÓ. Ismerős a szó? Amikor az orvosnál protekciót kell kérnünk, amikor a hitelnél keressük az ismerőst, hogy jobb kondíciókat vagy elbírálást kapjunk. Amikor a templomtető javítására pályázatot adtunk be szinte javasolták, hogy keressünk olyan befolyásos embereket, akiknek meghallgatják a szavukat,akik olyan körökben mozognak,ahol támogatást nyerhetünk. Munkakeresésnél nem elég,ha jók vagyunk, kell valaki,aki hangot ad ennek és képvisel minket, az érdekeinket. Kapcsolatot keresni, hogy kérésünk meghallgatásra találjon. Így tekintettek a zsidó emberek a Szentek Szentjébe belépő Főpapra is. A főpap az ő protekciójuk az élő Istenhez,aki bejáratos azokba a körökbe, ahova mi nem tehetjük be a lábunkat, ti. az Isten színe elé, és meghallgatásra talál. És a Főpap megtehette ezt.

A mai igeszakasz hallgatói tisztában voltak ezzel. És azzal is, hogy nem léphetnek közvetlenül az Isten színe elé. És azt is érezték, hogy menyire nagy az esélye annak is, hogy valami - vagy az áldozó pap vag yaz áldozat nem elsz tökéletes. Mindig bennük volt a feszültség és amint hazaértek jeruzsálemből kezdék újból gyűjteni a pénzt a következő áldozatra.A mai igeszakaszt tartalmazó levél olvasói is.
És ekkor szinte megerősítve legbelső félelmeiket azt kérdezi tőlük a szerző:
Egy 70-80 évet élő örök dolgot felállítani?
Hogyan tudna egy tökéletlen- tökéletest csinálni?
Mintha azt mondaná: egy folyamatosan beteg orvostól nem kérnél egészségügyi tanácsot, egy folyton adóssággal teli embert nem keresnél meg pénzügyi tanáccsal, egy építkezési vállalkozót, akinek folyton panaszkodnak az épületeire nem fogadnál fel munkára.
Miért gondolod, hogy egy bűnös ember, mint a főpap képes bűntelenné tenni Téged az Isten színe előtt?

Miért gondoljuk, hogy a társadalmi, gazdasági helyzet, a másik ember vagy saját logikánk felmenthet bennünket bűneink alól?Földi bíróság, cégvezetés,a társunk vagy barátunk, rendőrség vagy más szerv miért gondoljuk, hogy megteheti?
Az Isten színe előtt a bűn az bűn és csak ő menthet fel bennünket, hogy ne halál, bűneinknek fogsága és lassú pusztítása legyen részük, hanem szabadság és élet. És mi mindannyian tudjuk, hogy miben vétkezünk és így mi az ami szívja ki belőlünk az életet.
Ha érzed, hogy a bűnök visszafognak az életben, hogy szégyenkezel magad előtt, mert nem tudsz megválni tőlük, vagy lehet, hogy már megszoktad, ha érzed, hogy kevés vagy ahhoz, hogy megtisztulj, megváltozz saját erődből.
Vagy az erőd is fogytán és egyre gyengébben futsz neki, hogy rendezd az életed vagy már talán fel is adtad,akkor gondolj arra, hogy van valaki,aki közbenjárna érted az élő Istennél, hogy segítsen levetni bűneidet és megszabadíthatna a bűneid terhétől.

5. Földi-égi közbenjáró
A mai igénk pedig megerősít és bátorít minket, amikor Jézusra mutat:
„mert olyan főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített,és aki magasabbra jutott az egeknél, neki nincs szüksége arra,mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért.Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul."

Van valaki, aki örök és minden tette örök.
Van valaki, aki bűntelen és így minket is bűntelenné tud tenni.
Van, aki bűntelenként szabad az igazi életre és erre a teljes életre tud megszabadítani bennünket.
Nincs kétely és nincs félelem: tökéletes Áldozó és tökletes áldozat.
Jézus az igazi Főpap, aki, olyan közbenjáró Isten és ember között, akinek közvetlen és biztosított bejárása van az Istenhez, akinek kérése biztosan meghallgattatásra talál: mert ő a maga Isten egyszülött és szeretett fia, aki hajlandó megfizetni az én bűneimért, hogy Istennel rendezve legyen a kapcsolatom és éljek. És ezt kínálja nekünk naponta, csak oda kellene fordulnunk hozzá ahelyett, hogy homokba dugnánk a fejünket, vagy egyedül küszködnénk bűneinkkel.A bűn nem marad büntetés nélkül, súlya és következménye van. Ám jusson eszünkbe mindig, hogy Isten szeret bennünket és nem elítélni, hanem megmenteni akar bennünket, életet és örök életet adni nekünk.

Ha valakinek a közbenjárását kérjük, akkor reméljük, hogy az illetőnek bejárása van olyan körökbe, ahol tudnak segíteni, és hogy sikerrel jár a kérése. És milyen hálásak tudunk lenni az illetőnek. Pillanatokra szinte úgy érezük, hogy az ő közbenjárásától függ az egész életünk. Tudunk-e ilyen hálásak lenni Jézusnak, hogy közbenjár értünk?
Adjunk hálát Istennek és bátorítson minket Isten igéje,ha úgy érezzük nincs hangunk, nincs,aki közbenjárna értünk:

Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatol az egeken, Jézus az Isten fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben kivéve a bűnt.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsidókhoz írt levél 4.fejezet 14-16 vers)”
Úgy legyen, Ámen.


Imádkozzunk!
Hálát adunk neked Istenünk, hogy te nem kívánod a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Megtérni és élni szeretnénk, ezért jövünk ma is eléd és így fordulunk hozzád : Valljuk előtted szent és igaz Isten, hogy vétkeztünk ellened gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottunk és sok rosszat elkövettünk. Nem vagyunk méltók kegyelmedre, méltók vagyunk ítéletedre. Hozzád fordulunk mégis, nincs más reménységünk. Szent fiadért, az Úr Jézus Krisztusért légy hozzánk irgalmas és bocsásd meg bűneinket. Ámen.

Keresztelő-keresztelés

I. Névadás
Az áldozópap epitrakélion és felonba öltözve a templom bejáratánál váró keresztelendő mellett kezdi:Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.

Dicsőség néked Istenünk, dicsőség néked!
Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Pap: Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
A napi szent vagy a templomünnep elbocsátó tropárja.

Ezután az áldozópap a keresztelendő homlokát, ajkait és mellét † alakban jelzi e szavakkal:Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Ima
Pap: Úr Istenünk, kérünk téged, esedezünk hozzád: jegyeztessék orcád világossága N. szolgádra, jegyeztessék a te egyszülött Fiad keresztje ez ő szívébe és lelkébe, hogy a világ hiúságát és az ellenség minden rosszakaratú incselkedését kerülje s a te parancsolataidnak engedelmeskedjék; add Uram, hogy a te soha meg nem tagadandó szent neved maradjon rajta s alkalmas időben vétessék fel anyaszentegyházadba és erősíttessék Krisztusod drága kegyszereivel, hogy a te parancsolataid szerint élvén és a szent kereszt pecsétjét sértetlenül megőrizvén, nyerje el országod választottainak boldogságát. A te egyszülött Fiadnak kegyelme és emberszeretete által, kivel áldott vagy legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.

II. Fölvétel a jelöltek közé
Az áldozópap háromszor lehel a keresztelendő arcára, mondván:Az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében. Ámen.
Ezután jobb kezét a gyermek fejére teszi s a következő imát mondja:Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Ima
Pap: A te nevedben, igazságnak Úr Istene, egyszülött Fiad és Szentlelked nevében teszem föl kezemet védőszárnyaid alá menekülő, szent nevedhez járuló N. szolgádra. Távolítsd el tőle a régi tévelyt, töltsd be őt magad iránt hittel, reménnyel és szeretettel, hogy ismerje meg, miképp te vagy az egyedüli igaz Isten s egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus és a te Szentlelked. Add, hogy mindenben parancsolataid szerint járjon, s ami előtted kedves, azt cselekedje; mert aki azokat megcselekszi, él azok által (Gal 3,12). Írd be őt az élet könyvébe, fogadd be örökséged nyájába. Dicsőíttessék benne a te szent neved, kedves Fiadé, a mi Urunk Jézus Krisztusé és elevenítő Szentlelkedé. Legyenek szemeid mindenkor irgalommal őrajta és füleid figyelmesek könyörgésének szavára. Vidámítsd meg őt kezeinek műveiben s minden nemzedékében, hogy imádva s dicsőítve a te nevedet, nagynak, fölségesnek valljon téged és dicsérjen élete minden napján. Mert téged magasztalnak az összes mennyei Erők s tied a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Imádságoka gonosz szellem kiűzésére
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Sátán, megfedd téged az Úr, ki e világra jött, az emberek között lakozott, hogy zsarnokságodat lerontsa, az embereket kötelékedtől megszabadítsa; ki a keresztfán az ellenséges erőket legyőzte, amikor a nap elsötétült, a föld megrendült, a sírok megnyíltak s a szentek testei föltámadtak; ki halálával megtörte a halált és megsemmisítette a halálbirodalom uralkodóját, azaz téged, sátán. Kényszerítlek Istenre, ki megmutatta az élet fáját s annak megőrzésére kétélű, tüzes karddal kerubokat rendelt, légy kitiltva és távozz el! Annak nevére kényszerítlek, ki a tenger színén mint szárazon járt s a szélvésznek parancsolt, kinek tekintete kiszárítja a vizek mélységét és fenyítése elenyészti a hegyeket, mert most is ő parancsol neked általunk. Rettegj, menj ki s távozzál e teremtményből. Vissza ne térj, ne találkozzál vele, ne környékezd őt sem éjjel, sem nappal, sem reggel, sem délben, hanem menj a te földalatti országodba az ítélet meghatározott nagy napjáig. Félj a kerubokon trónoló s a mélységbe látó Istentől, akitől rettegnek az angyalok, arkangyalok, királyi székek, uralmak, fejedelemségek, erők, hatalmasságok, a sokszemű kerubok s a hatszárnyú szeráfok; kitől reszket az ég, a föld, a tenger s minden, ami bennük van. Menj ki, távozzál Krisztus Istenünknek e megjelölt s újonnan választott harcosától. Annak nevére kényszerítlek, ki a szelek szárnyain jár, s angyalait égő tűzzé teszi. Menj ki, távozzál e teremtményből minden erőddel s angyalaiddal együtt. Mert megdicsőíttetett az Atya és Fiú és Szentlélek neve, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Seregek Ura, Izrael Istene, minden betegség és fájdalom orvoslója, tekints kegyesen N. szolgádra, méltasd őt atyai látogatásodra, s minden sátáni cselvetést távoztass el tőle. Fedd meg, űzd ki belőle a tisztátalan lelket. Tisztítsd meg kezed művét, s ellenállhatatlan hatalmaddal vesd gyorsan lábaid alá ellenségedet. Adj N. szolgádnak győzelmet a sátán s a tisztátalan szellemek fölött, hogy tőled kegyelmet nyervén méltó legyen halhatatlan, mennyei titkaidra s dicsőítsen téged, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Uralkodó Urunk, ki az embert képedre és hasonlatosságodra teremtetted és jogot adtál neki az örök életre, kit nem vetettél meg a bűnbeesés után sem, hanem Fölkentednek megtestesülése által üdvözítteted a világot: magad Urunk fogadd be mennyei országodba az ellenség rabságából megváltott e teremtményedet is. Nyisd meg értelmi szemeit, hogy tündököljön benne evangéliumod napjának világossága. Adj életéhez fénylő angyalt, ki megmentse őt minden ellenséges cselvetéstől, bántalmaktól, a déli gonosz támadásától (Zsolt 90,6) s a tisztátalan gondolatoktól.
Itt az áldozópap † alakban háromszor a gyermek homlokára, szájára és mellére lehel, s mindannyiszor mondja:Űzz ki belőle, szívében fészkelő s rejtőző minden gonosz és tisztátalan szellemet!
Azután folytatja:
A tévely szellemét, a gonoszság szellemét, a bálványimádás és mindennemű fösvénység szellemét, a hazugság s az ördög ösztönzéséből benne működő érzékies tisztátalanság szellemét. Tedd őt Krisztusod szent nyájának lelki juhává, egyházad tisztes tagjává, országod fiává és örökösévé, hogy parancsolataid szerint élvén s a keresztpecsétet sértetlenül a köntöst pedig szennytelenül megőrizvén, nyerje el országod dicsőültjeinek boldogságát. A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma s emberszeretete által, kivel áldott vagy legszentebb, jóságos és elevenítő lelkeddel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Most az áldozópap napnyugat felé fordítja a keresztelendőt s háromszor kérdezi tőle:Ellene mondasz-e a sátánnak, minden cselekedetének, minden szolgálatának s minden kevélységének?
Felelet: Ellene mondok.
Pap: Ellene mondottál-e a sátánnak?
Nép: Ellene mondottam.
A keresztelendőt kelet felé visszafordítva kérdi:
Pap: Egyesülsz-e Krisztussal?
Felelet: Egyesülök.
Pap: Egyesültél-e a Krisztussal?
Felelet: Egyesültem.
Pap: Hiszel-e benne?
Felelet: Hiszek benne, mint Királyban és Istenben.
Ekkor bevezeti őt a templomba és mondja:
Bemegy, a te házadba, imádkozik szent templomodban. (Zsolt 5,8)
Ez alatt a keresztszülők a hitvallást mondják:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak teremtőjében.
És az egy Úrban, Krisztus Jézusban, Isten egyszülött Fiában, ki az Atyától öröktől fogva született;
Világosság Világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, aki született és nem teremtetett; ki az Atyával egyvalóságú, ki által mindenek lettek.
Aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott, és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától, és emberré lett.
És megfeszíttetett és eltemettetett, és feltámadott harmadnapon az írások szerint.
És fölment a mennyekben és ül az Atyának jobbján, és ismét eljövend dicsőséggel, ítélni eleveneket és holtakat, és az ő országának nem lesz vége.
És a Szentlélekben, Urunkban és Elevenítőnkben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőíttetik, ki szólott a próféták által.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallok egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak feltámadását és a jövendő örök életet. Ámen.
Pap: Áldott az Isten, ki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön s az igazság ismeretére jusson, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Ima
Pap: Uralkodó Istenünk, aki N. szolgádat szent fölvilágosításodhoz hívtad, méltasd őt szent keresztséged nagy malasztjára. Vetkőztesd ki őt régi állapotából s újítsd meg az örök életre. Töltsd be őt Szentlelked erejével a Krisztusoddal való egyesülésre, hogy többé ne a testiség rabja, hanem a te országod bajnoka legyen. A te egyszülött Fiadnak akarata s könyörületessége által, kivel együtt áldott vagy, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
ImaA jelöltek (katekumenek) olajának megszentelésére
Az áldozópap háromszor az olajra lehel s azt † alakban háromszor jelezve mondja:Könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Atyáink uralkodó Úr Istene, ki a Noé bárkájában levőknek, engesztelődésed jeléül, szájában olajfaágat hozó galambot küldöttél s ez által a vízözöntől való megszabadulást s az isteni malaszt titkát jelképezted, később pedig az olajfa terményét szentségeid teljességéül rendelted, Szentlelked ereje, működése s lejövetele által áldd † meg ezt az olajat. Add, hogy az a romolhatatlanság kenete s az igazság fegyvere legyen, a test és lélek megújulására s minden ördögi cselvetés elűzésére szolgáljon, hogy mindnyájan, kik azzal megkenetnek, vagy abban más módon részesülnek, minden gonosztól megszabaduljanak. A te és egyszülött Fiad és legszentebb, jóságos és elevenítő Lelked dicsőségére, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Az áldozópap a jelöltek olajával † alakban megkeni a gyermek homlokát, miközben mondja:
Megkenetik Istennek szolgája N. a vigasság olajával, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, hogy megnyíljék elméje keresztény hitünk titkainak s igazságainak megértésére, elismerésére és befogadására.
Mellét kenve mondja:
Lelkének és testének gyógyulására, hogy szeresse az Úr Istent teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és felebarátját, mint önnönmagát.
Vállait:
Hogy örömest vegye magára Krisztus kedves igáját, kegyelettel viselje az ő könnyű terhét és vesse el magától a testi gyönyöröket.
Füleit:
Szolgáljanak fülei a hit tanításainak meghallgatására s az isteni evangélium igéinek befogadására.
Kezeit:
Hogy szennytelenül emelje föl kezeit a szentekhez, cselekedjék igazat minden időben és áldja az Urat.
Lábait:
Hogy Krisztus parancsai szerint járjon.
A megkent testrészekről az olajat gyapottal letörli.
III. Keresztelés
Az áldozópap † alakban szentelt vizet önt a gyermek fejére s ez alatt mondja:Kereszteltetik Isten szolgája (szolgálója) N. az Atyának † és Fiúnak † és Szentléleknek † nevében. Ámen.
A kántor olvassa:
31. zsoltár
Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik és kiknek bűneik elfödöztettek. Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt és kinek lelkében nincs álnokság. Mivel hallgattam, megavultak csontjaim egésznapi kiáltásomban. Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt. Vétkemet megvallottam neked és hamisságomat nem titkoltam el. Mondtam: megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak, és te megbocsátod bűnöm istentelenségét. Ezért könyörögjön neked minden szent alkalmas időben; és a nagy vizek áradása nem fog hozzá közeledni. Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; te én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől. Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj, és rajtad lesznek szemeim. Ne legyetek, mint a ló és öszvér, melyeknek nincs értelmük. Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, kik hozzád nem közelednek. Sok a bűnös ostora; de az Úrban bízót irgalom veszi körül. Vigadjatok az Úrban és örvendjetek igazak és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek.
Öltöztetéskor az áldozópap:
Felöltöztetik Isten szolgája N. az igazság köntösébe, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.
Nép: Ámen.
Égő gyertyát nyújt a megkereszteltnek e szavakkal:
Vedd ezt az égő gyertyát, és igyekezzél egész életedben a hit és jócselekedetek világosságával tündökölni, hogy midőn eljő az Úr, az összes szentekkel együtt fényesen léphess elébe, és akadálytalanul mehess be az ő mennyei dicsőségének palotájába, s együtt uralkodhassál vele végtelen időkön át.
Nép: Ámen.

Elég

Ennél a pontnál szoktunk, szoktam kiszállni és ez az érzés kapott el az Újszövetségi szigorlatra készülve kb. egy nappal a vizsga előtt. Fáradt is voltam, az alapok sem voltak meg,tudtam, hogy nem fogok tudni átnézni mindent (részint, mert nem osztottam be jól az időmet) és eljött az az idő,amikor lelki erőm sem volt folytatni. Arról nem is beszélve, hogy mindenki lehurrogott, amikor megpendítettem, hogy itt valószínűleg rezegni fog a léc és esély van rá, hogy nem sikerül.
Elég.
Ebből elég.
Megpróbáltam nem engedni a rezignáltságomnak egy nagy léle(k)gzetet véve megint nekiláttam a fordításnak . Korinthusi gyülekezethez írott 2. levél vége.

εἴρηκέν μοι Ἀρκεῖ σοι ἡ χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμις ἐν ἀσθενείᾳ τελεῖται.

Szó helye	Görög alak	Magyar jelentés	Szófaj	Elemzés	Szótári alak	Változatok
2Kor 12,9,4	Ἀρκεῖ	elég	verb.	A.praes.impf.sg.3.	ἀρκέω	nincsenek

Szótári információk: elégedettnek lenni, megfelelőnek lenni
Isten így szól: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő által ér célhoz.

Amikor az én "elég" szavam a feladást jelentik, úgy tűnik Isten ilyenkor kezd egy új szakasz. Tanulhatok bármit, ha Ő úgy akarja nem fog sikerülni. Ha készülök,nem érek végig és hiányosak az ismereteim, de ő úgy akarja ,akkor meglesz az. (persze kísérteni nem ér:-)!Dolgozhatok, ügyeskedhetek egyedül teljes erőmből és sehova sem jutok, vagy beletehetem,amim van és a többit rábízhatom. Nálam az "elég" az,amikor utolsó erőmmel kilehelem a lelkemet (kb.) , Istennél pedig az,amikor vesz egy nagy levegőt.
Egy pillanatra megpihentem, leeresztve kiengedtem a kezemből az egész görcsösségemet és elmormoltam,amit minden vizsga előtt szoktam: Uram, tudod, nem azt kérem, hogy csodát tégy, csak azt, hogy a belefektetett munkát áldd meg.
Megáldotta: mert valóban elég.

Ἀρκεῖ (akrei)-Mentsd el a szótáradba.

Fejjel lefelé---Az otthonragasztott fiú története

Nem leszek népszerű keresztény (nem mintha most annak tartanám magam:-)
Kiakadtam. Újszövetség vizsgára készülök (hosszú) és éppen a Lukács evangéliumának 15 fejezetéből a tékozló fiú történetét kellene görögül lefordítanom plusz elemeznem. Csak mi történik akkor, ha egyszerűen felhúzza magát az ember,ahelyett, hogy objektíven egy egyszerű szöveget elemezne? Sajnos nem tudom ezt megtenni, szerintem ez a teológiai tanulmányok egyik nagy problémája (és szépsége), hogy ez nem egy szárazon és vákuumban elsajátítható anyag, hanem tanulás közben az ember (legalábbis én) folyamatosan gondolkodik és reflektál.
Előre leszögezem: tudom, hogy a történetben szereplő Atyát nem lehet egy az egyben azonosítani Istennel és tudom, hogy a történet inkább arról szól, hogy az Atya mindenkit ,aki úgy érzi már eljátszotta az utolsó esélyét nem hogy visszafogadja, hanem ráadásul annyira szereti, hogy örömében még partit is csap neki.
Link a történethez:

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=15


Népszerűtlen álláspontot képviselek, de én most inkább az idősebb testvért értem meg. Csodálkozunk, hogy mérges? Pissed off?! Még szép, én is az lennék! Ott gürcölsz minden nap, szó szerint azt mondja az apjának, hogy ott mentél el mellettem, észre sem vettél. Annyira megszokott dolog , hogy ott vagyok, természetes. Már nem vagyok érték, csak az tűnne fel, ha nem lennék ott. Ha a munka nem lenne elvégezve. Csak a hiányt vennéd észre,ami a te életedet is befolyásolja, engem nem látsz ott az életedben. Hogy van ételem, italom, meg lakásom? A szolgáidnak is van. Ja, hogy egykor majd én örökölök mindent? Mondjuk kikéve azt a részt,amit már úgyis odaadtál a frissen ünnepeltnek. Nagyon kedves és megnyugtató,de most jelenleg még mindig a mezőn gürcölök , most is onnan jövök.
Ha annyira egyenrangúnak tekintesz minket ,akkor miért nem küldtél ki valakit, hogy szóljon nekem, hogy jöjjek haza és partizzunk együtt, ha már az öcsém visszatért? És hozzám miért nem jött oda a tesóm? Arra nem gondolt, hogy nem csak neked okozott gondot a kis kiruccanása, hanem nekem-nekünk többieknek is akik itt maradtunk?!Dupla munka, átszervezés.Nem lett kényelmesebb az életem. Ráadásul most már egyfolytában azt kellett észben tartanom, hogy már csak én maradtam apámnak- csöppet nagy felelősség és teher.

Sajnálom, nem , nem és nem. Nekem nem tetszik a sztori. Nem tetszik, hogy a frissen hazatértet jobban értékelik,mint az otthon maradottat.Persze, hogy örül az ember, ha valaki visszatér, de hogy emiatt kiváltságos legyen? Nem mehetünk el azok mellett az emberek mellett,amik minden nap ott vannak az életünkben. Nem tekinthetjük természetes dolognak, hogy vannak. Akkor kezdődik a baj, amikor már nem vesszük észre őket vagy alapnak tekintjük.Mindannyian tudunk példákat,amikor csak akkor veszünk észre valamit, ha az véletlenül eltűnik: a másik,amikor a kapcsolat megszakad, a morgós szülő,amikor meghal, a hisztis tinédzser,amikor kirepül, az Isten, amikor a megszokott egymás mellett élés után váratlanul szükség lenne a személyes tanácsára,arra, hogy érezzük a jelenlétét és erőt adjon, de úgy tűnik hallgat vagy valahol elhagytuk az úton és nem tudjuk hol és mikor, a tanár,amikor érettségi előtt beteg lesz, a rendőr,amikor a balesethez csak 3 óra múlva ér ki.
Mit érezhetnek azok az emberek, gyülekezeti tagok, akik hűségesen és kitartóan szolgálnak a gyülekezetben és senki sem veszi észre őket, csak ha a virág hiányzik az oltárról, a süti nem elég a szeretetvendégségen, ha a busz nincs megszervezve a gyülekezeti kirándulásra. Ha a hittanosok fogynak vagy valami panasz jön valamelyik szolgálatra?

Hihetetlen erő van Schäffer Erzsébet (író, Nők lapja újságíró és még sok más)gondolatában:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”
És ami után vágyakozunk és meglesz (megmarad az életünkben) azt értékelni fogjuk.

Mielőtt bárki pszichológiai elemzésbe kezdene kijelenthetem: van 2 szerető testvérem,akivel kihívások során (néha szülői :-) is sikerül együtt szeretetben megmaradnunk és mindig számíthatunk egymásra. Sajnálattal közlöm, hogy én vagyok a leglustább a kapcsolattartásban-sorry. Bár legidősebb vagyok egyik tesóm sem csatangolt el a családtól, mindig én mentem messzebbre. És nem vagyok a kedvenc a családban, de aki az, az tudja jól kezelni :-) ezért is nagyon szeretem.
És megkaptam Istennek azt az ajándékát, hogy nem keseredek meg könnyen és nagyon apró dolgokért is ámulatba tudok esni és hálát tudok adni. Néha egyszerűen csak elönt a szeretet Isten felé, mert megajándékoz azzal, hogy képes vagyok az ő szemével látni az embereket és a világot. Megajándékoz azzal, hogy ajándékként látom az élet részeseit és eseményeit. Nem vagyok pozitív gondolkodó, hanem sokszor megmutatja a zűrzavaros felszín alatt az ő tervét és azt, hogy ő irányít.
És ez nem egyedi dolog. Bárki,aki megkeresztelkedik és keresi a lehetőségeket (tanítás a Bibliából, más keresztényekkel együtt él)hogy megismerje őt képes erre. Így lesz boldog és így tesz másokat boldoggá. Az atya, ha képes lett volna felfogni, hogy a másik fia micsoda ajándék, hogy ott van mellette és nem hagyja ott, nem érte volna meglepetésként és nem akarná kioktatni az idősebb fiút ebben a helyzetben. Mert az érezné, hogy értékelik és szeretik és hazaérve növelte volna a parti hangulatát.


És hogy aki szeretne Happy end-et kapni az is megkapja: akit nem értékelnek, hanem természetesnek vesznek jusson eszébe, hogy Isten mindenkinek még a haja szálát is számon tartja. Ő senkit sem vesz természetesnek , hanem minden nap örül és gyönyörködik bennünk- még akkor is,ha hülyeséget csinálunk egyszerűen csak azért, mert a gyermekei vagyunk. És akart, vállalt, tervezett gyerekek,akik után nagyon vágyakozott.
És most megpróbálok lenyugodni és visszamegyek tanulni.

ps: csak még annyit, hogy a google még képet sem adott ki külön az idősebb testvérről.

Az Örökkévaló szolgája

Tudom mit erzel.
Hanyszor hallottuk ezt a mondatot es tudtuk fogalma sincs az illetonek min megyunk keresztul.
Tudom mit erzel.
Hanyszor hallottuk es tudtuk meg ha ismer is bennunket lehetetlen, hogy aterezze.
Tudom mit erzel.
Es nehanyszor tudtuk, hogy a masik tenyleg tudja mit erzunk.
Amikor egy asszony a gyermeke elvesztese utan beszel egy masikkal,aki nem reg temette el a sajatja.Amikor a frissen hazasodott osztja meg oromet egy masik boldog hazassagban elovel. Amikor egy valason tulesett onti ki lelket egy masik elvaltnak vagy amikor egy regota munkanelkuli talakozik egy masik emberrel,aki nem talal munkat, pedig keres. Amikor megszuletik a gyermeke egy parnak es a melletuk allo par szemebe nez szavak nelkul is tudjak, hogy ugyanazt az orormot erzik.

Tudom mit erzel.
Ma Nagypenteken, mi keresztenyek megemlekezunk arrol, hogy Jezus elment odaaig, hogy az emberlet melysegeit-magassagait megjarva elmondhatja: tudom, mit erzel. Es O tenyleg tudja. Megszuletett es hangos sirassal erkezett a foldre. Tudta mit jelent ehesnek-szomjasnak lenni. Tudta mit jelent baratokat szerezni es elvesziteni.Tudja mit jelent, ha meghal egy baratod.Tudja mit jelent,amikor kivulallonak erzed magad a sajat csaladodban.
Tudta, hogy az eskuvo borral es tanccal jar es orult a par oromenek. tudja mit jelentet racsodalkozni a teremtett vilagra. Tudta mit jelent hiresnek lenni, es azt, hogy ezzel egyutt jar, hogy lesznek,akik utaljak ot. Tudta mit jelent kinvallatast elszenvedni, nevetsegesse lenni,elfaradni es megtantorodni.
Es tudta, tudja mekkora fajdalmat kepes elviselni az ember mielott meghal.
Ma Nagypenteken, mi keresztenyek megemlekezunk arrol, hogy Jezust, a megtestesult Istent megoltek a kor legkegyetlenebb halalaval: keresztre feszitettek.


Ezsaias profeta igy irt az Isten szolgajarol,aki nem kenyelemben, hanem az emberi let minden teruletere hajando volt elmenni, hogy megertsuk: O tenyleg tudja mit erzunk. Szemet szemert, fogat fogert, emberi eletet emberi eletert...az O eletet a mi eletunkerert.
Ha erted Istent, akkor nem erted ot igazan.

Íme nézd/sikeres lesz a szolgám! Felmagasztalt és fel van emelve magasra nagyon!
Jahve kifejezi, hogy mindaz, ami történt nem kudarc, hanem dicsőség. A Szolga tudta, hogy küldetésének jutalma lesz, önként vállalta . Nem a küldetés sikeressége, hanem annak teljesítése a cél. Bízhatott abban, hogy amilyen szörnyű volt, ami vele történt, olyan felmagasztalt lesz. Ahogyan a bemutatáskor, úgy most is nézzen minden szem rá, fel van emelve, középpontba van helyezve. A Szolga jegyeit (fenséges, dicső, magasztos) az Írás magára Istenre is alkalmazza, amikor világfelettiségét akarja kifejezni. A Szolga nem evilághoz tartozó, más dimenziókat testesít meg.

Mert akik iszonyodtak tőled sokan voltak, torz volt az arca, nem volt emberi kinézete, emberi alaktól távol állt.
Így bámulta őt sok nép, elnémították a királyok a szájukat, mert olyan történt, amire nem számítottak (amivel nem számoltak ők), nem láttak (még sohasem láttak), nem hallottak (még sohasem hallottak), és (most) megértették.
Amikor Jahve mintegy lerántja a leplet az eddig történtekről a hirtelen döbbenet elnémítja őket (Izraelt és a világot egyaránt). Csak szótlanul állnak, mint amikor Isten dicsősége elnémítja az ószövetség embereit. Ebben a csendben ismerhető (f)el az Isten. Helyrekerül az ember- Isten viszony és itt a szolga még súlyosabban az Istenhez tartozik. Ekkor látják Isten szemével a Szolgát és az eseményeket.

Ki hitte el és jelentette volna nekünk, hogy Adonáj erőssége jelentette ki magát neki (erejének relevatio- ja volt benne?)
Ha belegondolunk, hogy Mózest mire tartották a zsidók, akkor tudjuk csak igazán értelmezni, hogy mit jelent, hogy Isten kinyilatkoztatta magát, felfedte valóját a Szolgának. Mózes csak Isten dicsőségének egy részét árnyékban, rejtve láthatta. Igazi lényét meg sem kísérelte kifürkészni, hiszen úgy tartották, hogy élő ember nem láthatja meg az Istent. Az Írásokban Isten mindig rejtetten (Deus absconditus) jelenik meg, meg-megmutat magából egy szeletet, de „birtokolni”, megismerni Istent eddig nem lehetett. A Szolga egységbe kerül az Istennel. Az Ő ereje és hatalma, a Szolgáé lesz.

És felnőtt előttünk, mint hajtás, mint gyökér a száraz földből és olyan formája sem volt, sem a dicsősége nem látszott, sem a kinézete nem volt olyan, hogy kívánatos lett volna.
Az Ószövetség népe viszonyokban gondolkozott. Egy ember értéke, pozíciója a kapcsolataitól függött. Elhagyatott, gyökér a „száraz földből” meghatározás jelentette a társadalom peremén stagnáló személyt, aki szociálisan el/kizárt volt, így egyértelműen Isten büntetését hordozta (lehetett ragályos beteg a-betegség férfija?). Mindemellett az Ószövetség szerint az ember sorsát meghatározza a testi szépség (József, Dávid), Istentől megáldottság jele az. A hajtás szót több helyen Izraelre érti az írás. De Ézsaiás 11,10-ben a Messiásra alkalmazza. Már az első énekben kifejezi, hogy az anyaméhtől (hajtás, új kezdet, potenciális lehetőségek) le van foglalva a szolga, ami utal a prófétai vonásra, amikor is a próféta és a küldetés eggyé válik.

Megvetett volt és nem volt embere és a (türelem embere), szomorúság férfia és a betegségnek ismerője, és mint arcunk elől rejtőző utált volt és nem ismertük fel.
Arcunk elől rejtőző, mint a leprások . Mi sem néztünk rá , Ő sem ránk. Nem is foglalkoztunk vele, nem számoltunk vele, mint emberi lénnyel. Raphael Patai ír könyvében két elterjedt nézetről. Az egyik szerint a Messiás leprás lesz, a másik szerint koldus. mindkét kép egyedülálló, ha arra gondolunk, hogy a Jézus korabeli kép már erősen a sikeres és elismert vezér képét hordozta csak.

Valóban a betegségeinket Ő maga vitte és szomorúságunkat cipelte, és mi azt gondoltuk, hogy Isten érte utol és ragadta meg.
Mi a magunk útját jártuk, Ő az Isten útját, ami az volt, hogy a bűneinket, szenvedéseinket hordozza. Ez a gyógyulás forrása. Mint a kos, amit a pusztába engedtek cipelte, vitte el életünk negatív vonásait. És így jogosan nyújtottuk át Őt az Istennek, aki mintegy prédaként rávetette magát. ( Az erőszakos, rászabaduló, rátámadó Isten képe az Ószövetséget végigkíséri)

És ő profánná lett téve (át lett szúrva, szegezve) a mi vétkeink (hibáink) miatt és összetörve a bűneinktől, az ő csapása által lett shalomunk és gyógyulásunk, ő rendezte (korrigálta) ezeket.
A szent, az Istennek kiválasztott lett evilágivá téve, sőt ebben a világban is a legértéktelenebbé. Át lett szúrva, meg lett sebesítve, ami ezen túl megakadályozná, hogy Isten színe elé kerüljön. Egy személy elvitte az összes Istentől elválasztó dolgot és így a teljes Shalom, jólét, béke, teljesség, bekövetkezhet. Az igazi Sabbath, a pihenő napja, az Új teremtés új kezdet, beteljesedés. A kép paradoxona a sebek általi gyógyulás . Az önfeláldozás.

Az egész nyájunk tévelygett (egy emberként) fordult az útra (mindenki a maga útjára tért), és Isten őt támadta összes bűnünkért.
Rátámadt. Attack, váratlan, ki nem számított támadás, rajtaütés. Ha tudsz róla, hogy közeleg, akkor sem tudod mikor. Mintha eddig Isten mintegy a tenyerével gátat szabott volna a bűnök áradatának. Mintegy védőgátként, mert tudja, hogy ha nem lépne közbe, akkor rázúdulna az egész az emberiségre és egyetlen élő sem maradna. Most ez a bűnöktől feszülő kéz felemelkedik és egy csatornába, szabadon kiereszti az erőtömeget. A Szolga kiszolgáltatottan, mint amikor termeszeket engednek egy emberre egy pillanat alatt azok uralma és pusztítása alá kerül. A bűnök, mintha élő paraziták lennének „falják fel” a Szolgát.

Őt sújtotta ő pedig válaszként (sebzettként) nem nyitotta ki száját, mint a bárány, amikor vágóhídra viszik, mint a juh, néma volt, miközben mintha nyírnák (cut off-levágják) és nem nyitotta ki száját. Fogságból és ítéletből vitte el a generációja. Meditál: levágatott az élők földéből a nép vétke miatt érte a csapás.
A Szolga meditál, egyedül bízni tud, hogy volt értelme annak, hogy a küldetését végigvitte. Mint ahogy a nyírásnál itt is levágattatásról van szó. ettől a nemzedékkel nincsen és nem lesz kapcsolata. Visszatér az egyedüli Istennel való kapcsolatába.

És sírja a gonoszoké, nem olyan a halála, mint a gazdagoké, pedig nem tett rosszat, nem volt szájában hazugság.
És (de) Istennek kedve telt abban (lehajolt), hogy átszúrja és beteggé tegye, ha bűnné is tette, odaadja (zalog, valtsag)- ként nefes- et látni fogja utódait, napjait meghosszabbítja és tetszik neki, hogy általa gazdagítson.
Isten lehajolt és Ő áldozta fel/szúrta át a Szolgáját, minden, ami történik, az Ő akarata szerint van (ez ugyanolyan abszurd Izrael számára, mint az, hogy Isten a pogány népeket használja fel akarata teljesítésére). Emberi kezek által dolgozik, és nem akadályozza meg, mert a küldetés céljához ért, most csúcsosodik ki. Életereje életet ad az embereknek és Ő maga az isteni Shalom-ba tér meg, ahol bőség, elismerés, nyugalom veszi körül.

Lelkének (életének) munkájától/gondjaitól (-megszabadulva …eredményéből) látni fogja őket és ültetve lesz (hatalom). Igazakat igazít meg az ő ismeretében, és szolgám cipeli büntetésüket.Ezért járatom őt a nagyok és nemesek között és prédát osztok neki, mert nefes-ét halálra adta, bűnösök közé számoltatott és ő maga hordozta, vitte mindenki bűnét,a bűnök őt támadták meg.
Közvetlenül nem beszél a szolga feltámasztásáról. Boldog és beteljesedett életet ír le neki=Isten áldása. Ő, aki zsákmány volt zsákmányból részesül. A jutalmát megkapja. Hordozta, cipelte a bűnök súlyát, a bűnök őt támadják meg (!). Az egyensúly és béke helyreáll. A földön a bűnök elvétele igazi shalomot eredményez, és a Szolga is a maga Shalomját élvezi , mintegy jutalmat.

Ha elolvassuk a szolga élettörténetét és Krisztusra értelmezzük, akkor azonnal eltűnik előlünk a romantikus passiókép, amint egy gyönyörű vörös vércsepp gördül le Krisztus mozdulatlan arcán. Deutero Ézsaiás írása visszaránt bennünket a véres valóságba. Ahogyan Luther is ír a kereszt és a dicsőség teológusa kapcsolatáról itt egyértelműen a kereszt teológusa szemlélet jelenik meg. A világot reálisan látjuk. A bűn súlyos, a vétek megtorlást kíván, a büntetés fájdalommal, kitaszítottsággal jár. A szolga nem belibben a képbe és méltóságteljesen, diadallal úgymond felteszi az „i”-re a pontot, hanem teljes lényével elszenvedi Isten akaratát. Isten-tudata, Istennel való kapcsolata erősíti meg abban, hogy a küldetésének célja van. Az emberek bűne, betegsége és mindaz, ami elválasztja őket Istentől sehogy máshogy nem tüntethető el. Jutalma és sikeressége nem az emberek elismerése és azonnali felismerése lesz, hanem az, hogy Isten kárpótolja a szenvedésért. Valóságos szenvedés után valóságos shalom jön számára.

Keresztre feszitettek, felszurtak, mit lepket egy parafatablara. Ami Istenbol megfoghato volt megkinoztak es fogva tartottak. Csak azt nem tudtak, hogy ahogy a lepke halalaval nem szuntetik meg a repules, a szabadsag,a szinek es a napsutes letet, ugy az ember Jezus halalaval sem tudtak megszuntetni az Isten mindehatosagat, szeretetet es jelenletet.

A Lenten wish

In this Lenten season help us to take Isaiah words seriously.

The true fast is: to loose the chains of injustice
and untie the cords of the yoke,
to set the oppressed free
and break every yoke

To share our food with the hungry
and to provide the poor wanderer with shelter—
to clothe the naked ,
and not to turn away.

We pray for faith renewed, for hope restored and for love refreshed, not just by giving up the easy things, but by doing acts of love.

May we all have a God guided Lent!

Szappan, víz, mosógép, Domestos, Colgate, felmosó, porszivó és szivacs.

Tegnapelőtt február 2.-án Candle mass, azaz Gyertya (vagy Fény) Ünnep volt itt Mirfieldben. Gyönyörű volt! Képzeljétek csak el. A gyülekező a kolostor előterében volt, ami négyzet alakú és magas falak illetve lépcsők veszik körbe. Inkább kuckó érzése van az embernek semmint hodály. Tele emberrel, kezükben gyertya (+ láng és meleg fény) és csend. Majd megkondulnak a harangok, este 6 órát üt az óra és a fantasztikus akusztikájú térben megszólal a kezdőének és az ember azonnal elmerül a szólamokba és pillanatokon belül átzökken a hétköznapi hangulatból, egy békességgel, nyulalommal és biztonsággal elárasztó pillanatba. Ezekután bevonultunk és elkezdődött az istentisztelet bibliaolvasással, énekekkel, énekes liturgiával (fele egymásnak énekelve a pap és a gyülekezet). Úrvacsoravétel után nyolcan visszamentünk az előtérbe és többszólamban elénekeltünk egy Mária éneket ( az ünnep egyik része Jézus anyjának, Máriának a tiszteletére szól). Onnan szinte beáramlik a hang a terembe-fantasztikus érzés volt, majdnem túltettem magam az idegességemen, hogy nyilvánosan éneklek és ráadásul az akusztikának köszönhetően minden félreénekelt hang duplán hallaható :-). Bárcsak itt lettetek volna- keresztények és nem keresztények egyaránt!

A gyertya ünnep Jézus a jeruzsálemi templomban történő bemutatásának és Mária tisztaságának (hogy szűz volt-e végig,azt mindenki maga döntse el) az ünnepe.És innen indul az én gondolatmenetem. tartsatok velem :-)!

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
Amikor leteltek tisztulásának a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassak az Úrnak, amint meg van irva az Úrnak törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék”, és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Szappan, víz, mosógép, Domestos, Colgate, felmosó, porszivó és szivacs. Tisztának lenni. Ma már inkább a külső, fizikai-fizikális tisztaság jut eszünkbe, mint a lelki tisztaság. Nem is használjuk ezt a kifejezést, bár rejtve még mindig megjelenik a szavainkban. Piszkos fantázia, romlott erkölcsű, mocskos szájú, szégyenfoltos. Akkoriban azonban a lelki tisztaság jóval fölötte állt a testinek. Lelkileg és fizikálisan tisztának lenni egyet jelentett azzal, hogy Istennel rendeződik az egyén élete, és így teljes embernek érezhette magát és a többi ember is egyenrangúnak tekintette.
Mózes így hirdette ki Isten szava szerint: miután egy asszony fiút szül, 7 napig tisztátalannak kell tekinteni. 8. napon metéljék körül a gyermeket és az asszony még 33 napig maradjon otthon, ne menjen emberek közé. Ezek után menjen fel a család a Templomba és mutasson be áldozatot. Ha telik a családnak rá, akkor vigyen egy egyéves bárányt égőáldozatul és egy galamb vagy gerlicefiókát vétekáldozatul.( 3 Mózes, 12: 1-8) Mária tisztává nyilvánítása azonban csak egy része volt a felutazásnak.
Ennél is fontosabb volt bemutatni az Istennek a család elsőszülöttjét, aki ráadásul még fiú is volt. Amikor a fáraó nem akarta elengedni Izráel népét Isten a 10. büntetésként megölte az egyiptomi családok elsőszülött fiúgyermekeit, de azoknak az izraeli családok elsőszülöttjeit,akik házának ajtófélfáját bekenték vérrel nem bántotta. Ennek emlékeként Isten elrendelte a Páska ünnepet, hogy emlékezzenek meg erről minden évben, illetve minden elsőszülött fiúgyermeket vigyenek fel 8 napos korában a templomba, metéljék körül, így hivatalosan is Istenhez tartozzon. Mivel Isten azt kérte, hogy „minden ember elsőszülött fiát váltsd meg” ( 2 Mózes 13,13), így engesztelő áldozatot vittek cserébe a gyermek életéért.
És vitték az áldozatot.

Elmentek, hogy engesztelő (megtisztitó) áldozatot vigyenek az Istennek.
És nem tudták, hogy valójában engesztelő (megtisztitó) áldozatot visznek az Istentől.

Vajon hányszor gondoltam azt, hogy én teszek valamit Jézusért, Istenért és közben nem is sejtettem, hogy Jézus tesz értem valamit. Amikor úgy gondoltam, hogy segítek neki, miközben Ő segített rajtam. Amikor azt gondoltam, hogy majd én mesélek róla xy-nak és nem vettem észre, hogy valójában nekem volt szükségem arra, hogy újból szavakkal megerősítsem magamban, hogy ki is Ő nekem. Amikor nehezen váltam (válok) meg a perselybe dobott pénztől, és azt gondoltam, hogy én adok neki, miközben ő adta nekem a szabadságot az anyagi dolgoktól. Amikor nagylelkűen elmentem templomba akkor is, amikor nem volt kedvem vasárnap reggel kikelni az ágyból, és közben nekem volt szükségem arra, hogy Ö rendbetegye az életem, hogy a következő hetem ne kész káosz legyen. Amikor azért nem szóltam vissza, mert tudták rólam, hogy keresztény vagyok, és titkon azt gondoltam, így Jézust megmentem a szégyenkezéstől, miközben Jézus mentett meg attól, hogy tönkretegyem az emberi kapcsolataimat. Úgy gondolom én teszek valamit Jézusért, miközben Ő tett értem. Én adom az apróimat, Ő adja Önmagát.

8 naposan fogták és elvitték Jeruzsálemba, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be érte.
33 évvel később fogják és viszik Jeruzsálemba, nem is sejtve, hogy engesztelő áldozatot mutatnak be általa.

Jézust nem azért viszik, mert tehetetlen, hanem azért, mert Ő akarja, hogy vigyék. Valójában Öt nem vitték, hanem ment. Mert tudta, hogy ez az egyedüli lehetőség arra, hogy nekünk embereknek életünk legyen. Hogy szabadságunk legyen, hogy ráhangolódva teljes életet tudjunk élni. Hogy az Ö szemén keresztül meglássuk, hogy kik is vagyunk és hogy nem szomorúságok, gondot, bizalmatlanságot, értelmetlenséget plántált a világba, ahogy mi sokszor a felszínen látjuk, hanem kapcsolatokat, lehetőségeket, kiteljesedést, örömöket. Ha szabad utat adtak volna neki sem menekült volna el, mert jobban féltett minket, mint saját magát. Szeretett és szeret ma is annyira bennünket, hogy ma is megtenné. Odaadná magát áldozatul, úgy tekintene ránk, mint elsőszülöttekre és rendezné - ma is rendezi- a sorainkat az Atyával. Ahogyan egy szülő képes lenne szenvedést eltűrni a gyermekéért, ahogy egy szerelmes a kedveséért, úgy vállalta Jézus a szenvedést értünk, mert a szeretete irántunk nagyobb volt annál, mint ahogyan ő önmagát, a saját életét szerette.
Miért csak így lehetett rendezni? Ezt egyedül csak Ö tudta és tudja. Nem kéri, hogy megértsük. Számunkra majd csak a mennyországban lesz ez tiszta. Addig csak arra kér, hogy higgyük el, hogy ennyire szeret bennünket és mindezt azért tette, hogy segítsen nekünk az életben. Csak arra kér, hogy használjuk ki ezt a lehetőséget.

Szél-jegyzet a reformációhoz…

A Lélek olyan, mint a Szél. Nem tudod, honnan jön és hová megy, csak érzed, hogy jelen volt.
Nem tudták honnan jött, nem tudták hova tart a Lélek szele, de tudták, hogy ott van. A reformáció, ami nem csak 1526 körül Luther korában, hanem sokszor előtte és utána is megtörtént a Szentlélek ünnepe. A Lélek ünnepe, mert: hála legyen Istennek, hogy akkor Luther nem állt ellen a kísértésnek, nem lett újabb Jónás, és nem menekült el az ellenkező irányba,hanem engedett a Léleknek, ami hajtotta valamerre.A Lélek ünnepe, mert ő ott és akkor engedett az Isten indításának és lépett. És így köszönöm neked Istenem azt a sok embert, vezetőket és „egyszerű” hívő embereket, akik megértették mit kérsz tőlük és nem engedve az események hevének megpróbáltak józanok maradni. Nem az események szele, hanem a Te Szentlelked sodorta őket. Honnan jött? Hová tartott? Akkor ők ott nem tudták. Bárcsak mi is ilyenek lennénk!

Tudjuk a reformáció kezdeteinek történetét, ismerjük Luthert és örülünk a lefordított Bibliának. De ez csak másodlagosan történelem, Luther tisztelet és egy rendkívüli kulturális - irodalmi momentum.

A reformáció által Isten elsődlegesen a nagykorú kereszténységre hívja el az embert.
1. Arra, hogy ne más határozza meg, hogy ki és milyen Isten is Ő, hanem legyünk olyan kapcsolatban Vele, hogy mi magunk vonjuk le ezeket a következtetéseket. A cél, hogy újból olyan közel kerüljünk Hozzá, hogy Szentlelke által őt igazán megismerjük. Így ahogy halad az idő, mint bármely emberi kapcsolatban egyre többet tudjunk róla és így már senki se tudjon minket becsapni. Ez pont olyan, mint amikor valaki valamit állt egy barátunkról és tudjuk, TUDJUK, hogy itt valami félreértésnek kell lennie. Luther korára pedig már igen-igen furcsa pletykák terjengtek Istenről (mint ahogy mostanában is), de kevesen tudták és érezték, hogy itt csak valami tévedés lehet. A bibliafordítás, a kitűzött tételek, az újrafogalmazott tanítás mind ennek a visszaindításnak az eszközei.
2. És arra, hogy megismerjük, az ő szemével lássuk magunkat, barátainkat, családunkat és az ismeretlen szomszédot. A világ kisebb és nagyobb eseményeit. Meglássuk saját szemünkkel az Isten tervét, munkáját (Isten országát) a látható dolgokban és így részesei legyünk annak. Újból belekerüljünk a Lélek sodrásába és aktív résztvevői legyünk a világnak, amit ő teremtett, tart fent, és aminek elejét és végét is Ő tartja kézben.

Így vitte őket a Lélek közelebb az alapigazságokhoz.

A mai emlékeztető (reformáció ünnepe) emlékeztessen bennünket, hogy ki is Ő.A Szentháromság: Atya, Jézus és a Lélek. És ezt kérdezd meg Tőle személyesen: hangosan imádkozva vagy csendben ülve, gondolkodva; a Biblia sorai között böngészve vagy róla szóló énekeket hümmögve. Istentiszteleten prédikációt, tanítást hallgatva vagy séta közben az utcán figyelve az embereket. És a szél fújni fog, és nem fogjuk tudni honnan jött és hová megy, de egy biztos: mindig közelebb Istenhez.

Mmmorfondírozás a hivatásról

Végignézve az utóbbi bejegyzéseimet igencsak komolyra váltottam a hangnemet. Szeretek nevetni és komolytalannak lenni, de egyresűrűbben úgy érzem, bratyizni-haverkodni mindenkivel lehet, de igazán komolyan beszélni, gondolkodni csak nagyon kevés emberrel. Úgy, hogy közben nem válik savanyúvá, hanem erőssé az ember.Nem gabalyodik bele a gondolatok pókhálójába, hanem letisztulnak a gondolatai és rendszert alkot.
Újra ahhoz a korszakomhoz érkeztem, amikor a lelkészi/papi hivatásról merengek. Nem húzom tovább: belevágok. Azonban keresem a lelkész-identitásomat. Mit is jelent nekem lelkésznek lenni és Szűcs Mária lelkésznőnek (megelőlegezem magamnak) lenni?
A legújabb irányadó:

Basil Hume bíborostól: Mi a pap?

A pap egy átlagos ember,akit rendkívüli szolgálatra hívtak!
A papság nem karrier.
A papság nem egy kényelmes életre szóló
életbiztosítás.
A papság nem előnyök megszerzése,
hanem szolgálat.
Urunk azt mondta:
nem azért jött,hogy neki szolgáljanak,
hanem , hogy ő szolgáljon (Mk 10,45)

A papság annyit jelent,hogy
életünk minden napján belépünk
a Szentek Szentjébe
imádni és dicsőíteni az Istent,
imádkozni és könyörögni az Egyház nevében
az Egyházért.

A papság annyi,mint egy életet eltölteni
mások lábának a megmosásával,
napról napra hordozni a hívek gondjait,
segíteni őket bajaikban,
szenvedni a szenvedőkkel,
együtt örülni az örvendezőkkel.

Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, hogy én Isten vagyok.

2010.07.04. Székesfehérvár/Fehérvárcsurgó




Sokáig hittem a történelemkönyveknek. Ki az, aki ne tenné ezt? Ki az, aki 5. osztályos tanulóként vagy akár középiskolában leállna vitatkozni a tanárával, hogy a történelemkönyve nem mond igazat. Persze hallottam a szüleimtől- főleg a XX. Századi történelemről- hogy nem fedi a valóságot, de hát ha egyszer a tankönyvek és a tanárok azt írják és tanítják!
Aztán egy nap a nagymamámnál ebédeltem és miközben mosogattunk a rádiót hallgattuk. A riporter éppen egy emberrel az Oroszországba vittekről beszélt s az ottani helyzetről. Éppen azt ecsetelte hogy nem is igaz az az állítás miszerint rosszul tartották őket. Persze volt olyan is, de a többségben normális körülmények- étel – ital - tisztálkodási lehetőségek - voltak. És egyszer csak azt hallom amint a nagymamámnak kiszalad a száján: persze volt elég svábbogár a matracunkban reggelire.
Döbbent csend. A mosogatókendő megállt a kezemben. Főleg azért, mert a nagymamám sohasem beszélt arról, hogy ő is volt kint. És ahogy ott ültem egy percig sem volt kétség kinek adok igazat: a rádióban beszélő embernek vagy a nagymamámnak. A nagymamám hiteles volt számomra, hiteles tanú. Nem csak azért mert a nagymamám volt, hanem azért is mert tudtam hogy ott volt és saját szemével látta a helyzetet.

Ki látta és ki hallotta a kérdése a mai igénkben szereplő embereknek is. Isten és népe szemben áll a többi néppel és azok azt kérdezik: ti azt állítjátok, hogy a ti istenetek az egyetlen Isten, aki uralkodik mindenen, és aki megszabadíthat bárki hatalmából, de ki tudja ezt bebizonyítani? Ki látta? Ki hallotta? És ekkor így szól Ézsaiáshoz Isten:

Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, pedig van füle! Gyűljön össze minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá: úgy van!

Isten azt mondja: ha nyilvánosan megvádoltak legyen teljesen nyilvános a per! Gyűljünk össze és amilyen nyilvánosan megvádoltak, olyan nyilvános legyen az ítélethirdetés is. Engem vádolnak, és te mit teszel Izrael? Gondold csak át, amit eddig átéltél velem! Nem átéltél-e csodákat, nem volt-e meg mindig a napi betevőd? Nem világítottam-e éjjel neked, amíg vándoroltál, vagy nem voltam-e felhő, hogy árnyékoljak nappal? Nem látod-e, hogy míg hatalmas birodalmak jönnek létre, mint Babilónia vagy Asszíria és tűnnek el, te a néhány ezer főből álló nép még mindig a föld színén vagy, mert megőriztelek? Nem voltam-e nagyobb a tűzvésznél, a viharnál, a szárazságnál? Nem láttad-e hogy ezek mind kezemben vannak, én irányítom őket? Én nem véghetem meg magam, te mit lépsz? Nem kellene elmesélned a körülötted élőknek vagy a közötted élő jövevényeknek miket éltél át? Nem kérek tőled semmi extrát, csak azt, hogy mesélj rólam. Hogy kértelek: mesélj rólam és arról, hogy mit éltél át velem, meséld el a fiaidnak, a fiaid fiainak. Most itt állsz a többi nép előtt, akik azt kérik, hogy bizonyítsd be, hogy én vagyok az egyedüli és legnagyobb Isten és Úr, s Te hallgatsz?

Talán nekünk is nekünk szegezik a kérdést akár nyíltan, akár az életünket figyelve: valóban azt hiszed, hogy Isten, Jézus Krisztus az egyedüli Isten, aki kezében tartja a világot és uralkodik benne? Ha körbenézünk nem egyértelmű, hogy Jézus Krisztus az Úr, aki a legnagyobb és uralkodik mindenen. Nem csak a nem keresztények, de sokszor mi is nagyobbnak látunk dolgokat, mint Isten. A bank fenyeget, a pénz nagy úr és hiába lengetném a Bibliát az otp-s kisasszony szeme előtt akkor is be kellene fizetnem a részletet. Az életemben a főnököm a felettesem. Felettem áll és bármit megtehet, egyik napról a másikra kirúghat. A kapcsolatunk, a házasságunk nagy húzóerő. Nem merünk változtatni rajta, mert jobb, mintha egyedül lennénk és talán a sok év alatt már meg is szoktuk egymást. A természeti csapások könyörtelenül átgázolnak rajtunk. És fő, hogy egészség legyen! Hiszen a betegség nagy Úr! Leteper, elveszi az energiánkat, tehetetlenek vagyunk vele szemben. valóban nagyobbak ezek a dolgok nálunk… de vajon nagyobbak-e Istenünknél, Urunknál Jézus Krisztusnál?

SZÜNET ____________________________________________

Isten ma felénk teszi fel a kérdést: ki látta és ki hallotta, hogy én vagyok az élet Ura? Vajon láttuk-e, amikor Istent dolgozott az életünkben és a világban? Megtapasztaltuk-e már, hogy Isten átsegít olyan dolgokon, amik uralkodnak rajtunk, elnyomnak? Amikor Isten meggyógyított, amikor olyan szavakat adott a szánkba, amik békességet teremtettek, pedig nem voltunk nyugodtak? Olyan helyzetet átéltél-e amikor a másik jogos szidás vagy veszekedés helyett a másik nyugalommal és kegyelemmel válaszolt? Vagy olyat, amikor minden összeomlott benned vagy körülötted és még te is csodálkoztál rajta, hogy tudtál józan és higgadt maradni. Vagy azok a pillanatok, amikor reménységed volt, bíztál abban, hogy valami történni fog pedig a látszat az ellenkezőjét mutatta?

SZÜNET____________________________________________

Meséltél-e rólam?
Meséltél-e rólam, megosztottad-e ezeket a pillanatokat másokkal kérdezi tőlünk is Jézus? Hiszen, amikor valami nagyszerű dolog történik, velünk rögtön azt várjuk, hogy valaki hazaérjen és elmondhassuk neki vagy gyorsan felhívjuk telefonon. Vajon ugyanígy vagyunk-e azokkal a dolgokkal, amikor Istent szabadítását, nagyságát tapasztaljuk meg az életünkben? Isten nem azt kéri tőlünk, hogy szónoklatokat írjunk. Hogy kimenjünk a térre és kezdjünk el fennhangon bizonyságot tenni. Ehhez külön elhívás kell. Sokszor tévesen, amikor arról beszélünk, hogy szájjal vallást tenni Istenről vagy bizonyságot tenni róla, akkor arra gondolunk, hogy vannak olyan közösségek, akik házról házra járva, akár akarják az emberek, akár nem elmondják, az üzenetüket. A tanúságtétel nem rábeszélést jelent.
Tanúságot tenni azt jelenti, hogy egyszerűen elmesélni azokat a dolgokat, ahol mi megláttuk az Istent.
Hiszen sokszor az emberek nem tudják, hogyan vegyék észre Istent a világban. Mint egy kisgyerek, akinek egy csillagképet akarunk megmutatni. Leguggolunk mellé. Felnyújtjuk, a kezünket és irányítjuk a tekintetét, hogy rátaláljon. Ilyenek vagyunk mi is az Isten kezében. Tanúságot tenni azt jelenti, hogy szavainkkal rámutatunk Istenre, hogy az emberek meglássák őt és felismerjék, hogy valóban Ő az Úr, az Isten, a Szabadító, aki mindenféle képtelen helyzetből képes kimenteni minket, aki kezében tartja a világot és irányítja azt.
A mi feladatunk, hogy megmutassuk, hogy Isten Úr. Nem pótlék, nem filozófia, nem olyan, akit a bajban előveszünk, aztán eltesszük jó mélyre. Akihez a hatoslottó sorsoláskor fohászkodunk. Aki a bajban segítség, de a jó napokon nem követ minket. Nem mankó ő, aki arra vár, hogy mi méltóztassunk pillantást vetni rá vagy rátámaszkodni. A feladatunk elmondani, hogy ő az Úr az árvíz, a belvíz, a természeti csapások a felett. A betegségek, a nyomor, a pénztelenség a kezében van. Az ember, akkor születik, amikor eljön a szabott ideje és a halált is csak ő tudja, mikor hozza el, hacsak mi istent nem játszunk. A teremtett világ hirdeti, hogy az ember nem Isten, hiába jutunk egyre messzebb, egyre mélyebb titkokat tárunk fel, mi akkor is alul maradunk. Övé a csoda, amikor két ember szerelmes lesz és az is, amikor igazi barátra lel az ember. Továbbadjuk-e, amikor Istent látjuk uralkodni az letünkben?

SZÜNET____________________________________________

Te vagy a tanúm
A mai vasárnap azt kéri tőlünk Isten, hogy keressük a lehetőséget, hogy tanúi legyünk. Megerősítsük azt és mások is elhiggyék, hogy Ő valóban a világ ura. A leghatalmasabb, akin nem uralkodik senki. Aki nincs kiszolgáltatva senkinek. Még ha nem is vagyunk a szavak emberei, akkor is arra vár, hogy akár a vonaton ülve, 1-1 spontán beszélgetésben, a családban unokák, gyerekek között, a munkahelyen, orvosi rendelőben vagy a piacon, amikor Isten lehetőséget készít, akkor mondjuk el, tegyünk bizonyságot arról, hogy Ő az Úr.
Gondoljunk csak arra, hogy mi is így jutottunk hitre, így erősödünk a hitünkben ma is. Egy baráti beszélgetés, egy spontán találkozás, egy igehirdetés, ami megérintett bennünket és közelebb vitt Istenhez és újból rámutatott arra, hogy nem kell kétségbeesnünk, hiszen az Ő kezében van minden és nem vagyunk kiszolgáltatva holmi szeszélyes sorsnak. Amikor a körülöttünk élők panaszkodnak, amikor kilátástalanság vesz erőt rajtuk, amikor elcsüggednek és feladni készülnek, akkor kell, hogy megszólaljunk és rámutassunk arra, aki valóban Úr a világban és a világon. Hogy Jézus Krisztus, azzal hogy meghalt még a halál felett is Úr lett, így ő folyamatosan tudja, mi történik velünk és mindazzal, ami körülöttünk zajlik.
A körülöttünk élők vagy az utunkba sodort emberek várnak arra, hogy mi szólaljunk meg és tanúskodjunk az Isten mellett. Így tudják majd felismerni őt és közelebb kerülni ahhoz, hogy ők is elismerjék Jézust Uruknak, életük Urának. Így lesz arra lehetőség, hogy hagyják, hogy Isten belépjen az életükbe, és Szentlelkével felszabadítsa, megszabadítsa őket mindattól, ami félelemmel tölti meg és megköti őket. Ha van legalább egy ember, akinek tudjuk, hogy erre van szüksége, akkor van feladatunk. Adja Isten hogy olyan hiteles tanúk legyünk az emberek számára, mint a mamám volt számomra azon a napon a kiskonyhában. Szavahihető és megbízható tanú. És végül bátorítsanak, minket a tanúságtételre Jézus szavai:
„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt”.

Ámen, Úgy legyen!


* Jézus azt mondja, amikor bevonul Jeruzsálembe és rászólnak, hogy hallgattassa el a tanítványait, akik azt kiáltják, hogy Ő az felkent Messiás és Úr, hogy ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltozni. Ha körbenézünk, a természeti csapások kiáltoznak, hogy valaki nagyon uralkodik fölöttünk, nagyon kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk. Csak nem elhallgattunk mi, hogy Istenről beszéljünk és így kénytelenek a kövek kiáltozni Isten nagyságáról? Bizonyságot tenni arról, hogy Ő az Úr, Jézus krisztus, aki a csodáival uralkodott mindenféle emberen és természeti erőn?A teremtmény helyett a teremtett világ tesz tanúbizonyságot?

Én vagyok én, vagy Te?vagy H(Ő) ?

Lukács evangéliuma 4. fejezet 16-20 versig
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"

Akkor Názáretbe mentél, ahol felnevelkedtél.Ahol ismerős érzés fogott el,amikor a város határába értél. Sóhajtottál-e egy nagyot, hogy végre otthon vagy, vagy már más szemmel néztél a helyre? Ahol ismerted az utcákat, az embereket, ahol tudod hol mit lehet kapni és bár változnak az idők, mégis mintha minden ugyanolyan lenne. Eszedbe jutott-e hogy gyerekkorodban itt és itt mit játszottatok, nevek, arcok: vajon most Ő mit csinálhat, vajon XY él-e még? Vajon hogy fogadnak 3 év után? Hiszen a híred terjed már arrafelé. Hol lehet anyád és testvéreid? Megvan-e még a hely, ahol aludtál egykor vagy már más alszik ott?Vagy Istenként ezek a kérdésed fel sem vetődtek?
Szokásod szerint bementél a zsinagógába szombaton, és már más érzésekkel, kiegyensített derékkal, határozottan, felnőttként álltál ki a felolvasásra.Az Ézsaiás tekercset adták oda neked. Te nem csak kinyitottad és ahol kinyílt olvastad, hanem kerestél benne egy helyet.
Végül ezt felolvastad:
"Ego Eimi,akit az Úr lelke betöltött,akit vártatok,
az Ő küldötte vagyok,
Ő kent fel engem, mint egykor a királyokat.
Senki sem kérdőjelezheti meg, senki sem veheti el tőlem.
Azt a szolgálatot bízta rám, hogy a jó hírt hozzam a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást mondjak a foglyoknak,
a vakok látóvá legyenek a szó, az ige által,
akit kínoznak és szendved,az végre szabad legyen és végetérjenek a kínjai
és hogy hirdessem az Úr- a te- kedves esztendejét."

De mit jelent ez Uram? Az ige,a kimondott evangélium, szabadító szó által eljön a Te kedves esztendőd...a Jubileum éve? Amikor új lappal kezd mindenki, szabadon?
Összehajtottad a tekercset,átadtad a szolgának és leültél.
Csend,mindenki arra vár,hogy megszólalj.
Kiváncsian nézik mi lett a cserebogárból,milyen új tudományod van,mit tanultál.
És kiváncsian hallgatnak mit takar a felolvasott ige.
És te azt mondod:
Ha megakarod érteni az irást nézz rám!Ha megakarsz érteni engem olvasd az Irást!Én és az ige egyek vagyunk.Ma teljesedett be ez az írás - ma érte el célját. Eddig csak meditáltatok ezen: vajon milyen lesz majd akiről ez szól?Jól nézzétek meg!Így néz ki, mint én.Ime én vagyok az, ez az én identitásom.Itt vagyok!
Most már hogy fény derült a titokra örülj, örvendj,eljött a jubileum, a felhőtlen ünneplés ideje!

S akkor azt várnám istenkáromlóként megkövezzenek. A farizeusok megszaggassák ruháikat, a nép meg bolondnak nézzen és igen bátornak, hogy nem félsz a következményektől, ha ilyeneket jelentesz ki magadról. De nem. Az írás azt mondja, hogy a hallgatóság egyetértett. A te önazonosságod összhangban került a rólad alkotott képpel és pozícióval. ok. Te vagy az. És csodálkoznak, hogy a kegyelem igéit hirdeted.A bűnöktől szabadulást,amit a papok is csak tisztulások, áldozatok után mernek kimondani. Itt az idő, a Jubileum éve!És te, megszakítod ezt, beleszólsz az időbe: kairosz.Akárhol is tartunk a naptárban. Hajtsátok oda a naptárt. Rendezzétek a sorokat és vígadjunk és örüljünk felszabadultan. És kérdezgetik: nem ez a József,az ács fia? És továbblépnek.Lehet, de most már más minőségben van itt.Kész.Punktum.Pont.

Az ördög azt kérdezi Jézustól a kisértéstörténetben: ha valóban Te vagy az Isten fia.... ha valóban tudod ki vagy...bizonyitsd be, támaszd alá!De annak,aki tudja ki Ő, nincs szüksége bizonyitgatásokra. Védekezésre. Mások elismerésére, felismerésére.
Tudod, hogy Te ki vagy? Tudom, hogy én ki vagyok?Vajon van-e olyan mély identitástudatom, mint Jézusnak volt.Vajon nem nézek-e másokra, hogy beazonositsanak. Vajon nem nézek-e magamra:úristen, ezt soha nem godoltam volna magamról!Mi a nyavalyát keresek én itt?Mi az én feladatom,merre megyek,mi az én küldetésem,amit ha megtalálok,akkor teletöltve érzem magam.A helyemen.Mint Jézus a felolvasó pultnál azon a napon.
És az ördög kérdéseire azt mondja Jézus: Tudod mit, ördög,ha téged tényleg foglalkoztat,hogy én vagyok-e én,akkor törd a fejed ezen egyedül.
Én nem szállok ebbe bele,mert tudom ki vagyok.
Na, milyen vitázni vitapartner nélkül?


*Tudom-e, hogy az, ha Jézust tartom Uramnak és Istenemnek,akkor azt jelenti, hogy Isten gyermeke vagyok,ami egyenlő azzal, hogy ha nem is tudom a választ a ki vagyok kérdésre,akkor is azt jelenti, hogy csak keressek tovább, mert Istennek van válasza rá(m).Valakinek teremtett, valami céllal, valamilyen személyiséggel.Just keep goin'-keress tovább!

Halál

Ma meghalt egy ember előttem.3 méterre voltam tőle.Ott feküdt a Keleti előtt a kövön a lépcső mellett ,alig pár méterre a 7es busz megállójától a lámpa fényében.Mentősök felette,masszírozták a szívét. Cigányember. Mellette egy hosszú,göndör hajú lány.A lánya,vagy 25 éves.Zokog, sír és kiáltja "Édesapám" !Kapaszkodik a mellette álló asszonyba. Emberek körös-körül tehetetlenül néznek.Köztük én is.


103.zsoltár Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

Ki tudna reményt és támaszt nyújtani,ha nem az az ember,aki Krisztushoz tartozva hiszi,tudja és érzi, hogy ami itt történik ,az mind Krisztus kezében van. Nem véletlen. Az Isten nem tehetetlen. Valamiért megengedi/akarja ami itt történik, számunkra nem érthető módon kézben tartja még ezt a pillanatot is. És az ő kezéből nem csúszik ki semmi és senki.Tart bennünket. és tartja kezében azt a férfit,a mellette zokogó lányt és a nemsokára zokogókat is.

Gibert le Mouel Isten a metrón (részlet)

Étoile volt az állomás neve,
ahol Isten kiszállt a szerelvényből.
Épen indulni akart
a folyosók labirintusa felé,
amikor váratlanul egy férfi
-úgy negyven éves lehetett-
hangtalanul összeomlott
a közelében a peronon.
.....
Egy asszony tört magának utat
a tömegben,
lehajolt a szerencsétlenhez,
egy orvos határozottságával
tapogatta ki a pulzusát,
majd fölegyenesedett,
és odaszólt egy jól öltözött férfihoz,
hogy ne tátsa itt a száját,
inkább menjen ,és hívja a mentőket.

Isten alázatosan
felajánlotta segítségét,
az asszony azonban
csak a fejét rázta:
-Késő- mondta csendesen-
itt már nincs szükség
a segítségbe.

Persze Isten
maga is tudta,
hogy a peronon fekvő férfi
szíve felmondta a szolgálatot.
....
Egy férfi tört magának utat
a tömegben,
úgy harmincéves lehetett
és pap volt
ezt azonban csak Isten tudta,
mert újabban a papok közül
sokan olyanok lettek,mint ő maga:
inkognitóban éltek
és dolgoztak
az emberek között.

A pap sietett,
mert Gennevilliers
egyik gyárcsarnokában dolgozott,
s a munkahelyéről nem késhetett.
Mivel azonban pap volt,
letérdelt az elhunyt mellé,
kezével keresztet rajzolt a levegőbe,
csendesen imádkozott,
ad így szólt:
-Isten,aki szeret téged,
adja meg neked az Ő békéjét
és az örök élet dicsőségét!
-Ámen-mondta erre Isten
az egész közösség nevében.

A pap csak futó pillantást
vetett a mellette álló személyre,
s arra gondolt,
ez biztos keresztény,
mégpedig jó keresztény,
hisz ismeri az egyház imáit.
...
egyedül Isten tudta,
hogy a halottnak vélt férfi
éppen akkor ébred fel odafent,
s mint minden üdvözült,
az első szorongás eltűnése után
ő is a hitetlen Tamás
csodálkozó tekintetével
lépte át a küszöböt
nézte a világosságot,
amely megvilágítja az éjszaka végét
és jelzi,
hogy a szeretet nem múlik el,
sőt, csak az örökkévalóságban
bontakozik ki igazán.
S mint az apostolok húsvét után,
ez a férfi is csak most kezdte megérteni,
hogy a vakok valóban látnak,
a süketek hallanak,
a sánták járnak
és a szegények meg a kiközösítettek
ott vannak a lakomán,és élnek,
tényleg élnek...

Uram, Te azt mondtad, hogy ne töröd el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltod ki. hamarosan, talán ezekben a pillanatokban egy családban sok lesz a pislákoló mécses és gyenge nádszállal lesz tele egy szoba. Uram, te őrizd meg őket.Ők nem tudják,amit ez a Cigányember már tud. Te adj nekik vigasztalást.Kimondhatatlan a fájdalom.Váratlanul még szörnyűbb,mint amikor felkészülünk, mert tudjuk közel a halál órája.
Az életünk ényleg csak pára,ami egy perc alatt felszárad és fű,ami ma még zöld,de holnapra már csak száraz gaz lesz.Sóhaj,amire már egy perc múlva az sem emlékezik,akinek száját elhagyta, akinek lelkéből felszállt.
Ma sok sóhaj fog felszállni hozzád ennek a Cigányembernek a családjából.Te tartsd számon minden egyes sóhajukat.És Te vigyázz a lelkükre.

Ő pedig,a Cigányember: nyugodjék békében.Ámen.

Ez nem igazságos!-reggeli áhitat,május 7.

Ez nem igazságos!

Ezékiel 18, 25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!

Kezdő ének:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek + nevében. Ámen.

Zsoltár: 77. zsoltár
77,2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
77, 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?

(Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.))

Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek +, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.


Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, úgy, ahogy a te mindig nyitott vagy arra, amit mi szólunk, érzünk, gondolunk, arra kérünk, hogy most küldd el Szentlelkedet, hogy a mi is ennyire nyitottak legyünk feléd. Csendesítsd le szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, hogy megpihenjünk jelenlétedben és lecsendesedve meghalljuk a te hangodat és azt megértve közelebb kerüljünk hozzád. Ámen.

Hallgassuk meg testvéreim Istennek igéjét, amint azt megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében, a 18. fejezetben a 25-29. versig a következőképpen: (lsd fent)

Ez nem igazságos!
Morcos gyermekarcok. Ráncolt homlok. Civakodás, ahogy a testvérek szoktak. És mikor nem jutnak dűlőre a szülő elé, mennek/vagy hívatják őket. A”mindenható” szülő kimondja a döntést vagy ítéletet, és ekkor nagy esély van rá, hogy az alulmaradt fél szájából ezt hallhatjuk: ez nem igazságos! Ennek nem így kellene történnie!
Azonban ezt a mondatot a mai igénkben nem egy durcás gyerek, hanem maga Izrael mondja ki: Adonáj, ez nem igazságos, ennek nem így kellene lennie! Hát azok, akik ellenünk voltak, nem örökre az ellenségeid? De hát üldöztek minket, harcoltak ellenünk, gyerekeinket, embereinket leöldösték, gyaláztak minket a többi nép előtt, és ha más nem győz meg, akkor gondolj arra, hogy még téged is meggyaláztak és kigúnyoltak a többiek előtt és te az ilyeneken nem hajtod végre az ítéletet? Megérdemlik! Mi hozzád imádkoztunk, hamut szórva a fejünkre böjtöltünk, mi dicsértünk téged a sikeres csaták után és úgy tudtuk minket, Ábrahám népét áldod meg nem mást!
Mi átkot mondtunk rájuk, Istenünk fenyegetését prófétáltuk, hogy nem marad büntetlenül az, aki Adonáj népe ellen felsorakozik. És most semmi büntetés? Ezzel a lépéseddel most nevetségessé váltunk. A tetteiket meg kellene torolnod és megbüntetned őket. Ha bűnösök bűnhődjenek. Ez így logikus. Következetlen vagy Adonáj!

2.Izrael egykor elindult Isten indíttatására egy cél felé. Víziót, látást, ötletet kapott Istentől és tudta, hogy mi fér bele ebbe az isteni vezetésbe és mi nem. Az, hogy isten megbocsát azoknak, akik ellenük vannak nem fért bele.
Talán, mint Izrael, mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor elkezdtünk az Isten által meghatározott úton járni, de nem az történt, aminek történnie kellene. Mintha Isten meggondolta volna magát.
És ekkor kérdezhetjük:
Te indítottál a teológiára,akkor most hogy lehet,hogy nem kiválasztottságot érzek,hanem nehézségeket, kudarcokat élek meg és összezavarodás jellemez?
Hiszem, hogy te vezettél minket egymáshoz a párommal, de akkor hogy lehet, hogy a megnyugvás és boldogság érzése helyett bizalmatlanság, feszültség, üresség érzése telepszik meg rajtunk?
Nem Te ajándékoztál meg gyermekkel,akkor hogy lehet, hogy a beteljesedett családi élet helyett rossz úton jár és rombolja magát és környezetét?
Te indítottál arra, hogy anyagi áldozatot hozunk jó célért, akkor hogy lehet, hogy alig tudunk megélni?

Nem bizonytalanodhatnánk el, hogy vajon tényleg a jó úton járunk-e, jól döntöttünk-e, amikor ezt az utat választottuk?

Amikor szőjük a terveinket, akár a vizsgaidőszakra vagy a nyárra nézve is és hiába tanulunk, nem azokat az eredményeket kapjuk, a programok összekavarodnak, nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük.
Amikor egészségesen élünk és mozgunk, mégis betegséget diagnosztizálnak nálunk.
Amikor egy programot vagy missziót indítunk, és hamar kifulladnak a dolgok, úgy tűnik nincs áldás rajta.
Amikor úgy érezzük, hogy azon az úton járunk, amin kellene, és mégis megfáradunk, kimerülünk.

Elbátortalanító, megingató. Ismerős ez mindannyiunk számára.
Mi történik, ha a dolgok nem a mi számításunk szerint történnek? Pedig mi beleadtuk a szívünket s hittük, hogy Isten akaratával összhangban van, amerre indulunk, de a körülmények, a szívünk, az érzéseink mást mondanak?

3.Két példatörténet
Érzelmeinkkel nem csak mi, hanem az évszázadok során mindenki küzdött. Gondoljunk csak…
Az érzelem megingat
…Jónás Prófétára miután végre úgy dönt, hogy bemegy a nagy városba és kihirdeti Isten üzenetét,átlendülve a holtponton teljes erőbedobással prédikál. végigvonul a városon, hirdeti az ítéletet, majd jól végezvén dolgát leül a város szélén levő dombra és várja a nagy színdarabot. és vár, ás vár, és vár...Azonban úgy tűnik, hogy Isten meggondolta magát, mert mégsem az történik, amire Jónás számított. A jogos bosszúállás helyett Isten megbocsát. Jónást elborítják az érzelmek: nevetségessé tettél, Uram. Úgy érzi Isten cserbenhagyta. És miközben depressziósan, önsajnálatba merülve siránkozik az Isten által felnevelt, árnyat adó növény alatt Isten példázattal tanítja.
Elfelejtette, hogy nemrégiben még ő volt a büntetést érdemlő, de új lehetőséget kapott. A helyett, hogy arra figyelne mi volt Isten végső célja, amiért odaküldte, saját magára koncentrál. Elfelejtette, hogy Isten azért küldte, hogy megtérésre hívja a Niniveieket, nem pedig arra, hogy pusztítást hirdessen . Jónás számára Isten, nem következetes, ez így nem igazságos: itt most büntetésnek kell jönnie.
Elveszti szem elől a célt, az érzelmei lenyomják a tisztán látását.

Az érzelem nem ingat meg
Azonban nem mindenki engedte, hogy az érzelmei megingassák az Istennel való kapcsolatát és fókuszálva mindarra, amit eddig Istenből megtapasztaltak nem torpantak meg, hanem folytatták a megkezdett utat Istenben bízva. Talán emlékszünk Dániel próféta könyvéből a három férfi esetére a tüzes kemencében. Életüket Isten szolgálatában töltik. Igaz emberek. Nem hajlandóak behódolni, és amikor a körülmények is ellenük fordulnak, sem tántorodnak meg. Ha Isten egyszer így vezeti őket, akkor annak valami értelme van. Isten nem cselekszik értelmetlenül. Nem fut üres köröket. Ha úgy lesz, hogy meghalnak, akkor sem tagadják meg Istenüket, akkor sem mondják azt, hogy ő nem hű és nem védelmez vagy cserbenhagyja őket. Biztos meginogtak ők is érzelmeikben, de nem engedték, hogy azok uralkodjanak rajtuk. Tudták, hogy nem értelmetlen, ami történik.

4. Dönthetünk
Ez a két lehetőség áll előttünk is. Nem kerülhetjük ki azt, hogy az érzelmeink elbizonytalanítsanak minket. Hozzá tartozik emberi mivoltunkhoz és ezt a kísértő elég szeretettel ki is használja, mi meg aktívan részt veszünk benne. Ekkor megállhatunk, megtorpanhatunk vagy visszafordulhatunk a megkezdett úton.
De dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak ezek az érzések rajtunk vagy Istenre tekintve megyünk tovább.
Ahogy éljük az életünket és haladunk a terveink szerint, meghozva kisebb-nagyobb döntéseinket mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem értjük miért megyünk arra, amerre. Lehet, hogy az elején magabiztosan, erős hittel indulunk, tudva, hogy Isten akaratával összhangban tesszük, amit teszünk a reakciókat látva, az eseményeket szemlélve, az érzelmeink megkérdőjeleztetik velünk mindazt, amiben akár csak 1-2 órája biztosak voltunk. Hiába tudunk az agyunkkal/eszünkkel valamit, ha a szívünk mást mond. És nagy a szív szava. Arra figyelünk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, de vigyázzuk! Szentlélek szava és indítása nem egyenlő az érzelmeinkkel. Az érzelmeink a pillanatnyi helyzetre reagálnak, a Szentlélek pedig egy cél elérésében segít és vezet bennünket, hosszú távra tervez. Ezért sokszor nem tűnhet logikusnak az, amire a Szentlélek indít bennünket.
Mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat az érzelmeink által és mennyire hallgatunk az eszünkre és a Szentlélekre?

5. Isten döntött: ő következetes
Izrael azzal vádolta Istent, hogy a pillanatnyi szeszélyei, érzései alapján döntött, pedig mi sem áll ettől távolabb!
A következetesség azt jelenti, hogy egy célra tekintve nem engedjük, hogy a pillanatnyi szelek megingassanak bennünket.
Isten következetes. Isten végigjárta az utat Izraellel az ígéret földjére,bár ő 100szor is elfordult tőle.
Ahogyan Jézus végigjárta a keresztig való utat a célt tartva szem előtt,bár tanítványai nem értették meg, elfordultak tőle, családja bolondnak nézte és kidobta a szülővárosa.
Isten haladt tovább a megkezdett úton,mert vezette egy cél.
És mi volt az az cél, ami Istent vezérelte? Az életre vezető út víziója. A célja az volt, hogy igazi életet adhasson a hozzá fordulóknak itt a földön és a halál után is. Isten mindenkinek ad víziót: rövid vagy hosszabb távút. Kövessük Istent és ne tántorodjunk meg, mint Izrael,bízzunk abban, hogy Isten tudja mit csinál.
Ha elindultunk egy úton legyünk következetesek, járjuk végig azt az utat, amiről úgy gondoltuk egyszer, hogy Isten erre vezet bennünket. Ne engedjük, hogy az érzelmeink eltántorítsanak.

7. A cetli
Volt idő, amikor sorra döntéseket kellett hoznom, de a döntéseim után elbizonytalanodtam idővel. Biztos jó döntés ez, biztos Isten szerinti? És annyiszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét, hogy a végén a következőhöz folyamodtam: végiggondolva, elmélkedve, gyötrődve próbáltam egy döntést úgy meghozni, hogy abban Isten békességét érezzem. Amikor ez megvolt egy cetlire leírtam:

" Most érzem és tudom, hogy ez a döntés helyes, és bármit is gondolok később, ez akkor is így van.
Ha ezt később megkérdőjelezném ;-):
ISTEN MÉGIS NAGYOBB A MI SZÍVÜNKNÉL…
1 JÁNOS 3,20"


yerekes? nekem sokat segített.
Te mit írnál fel a cetlidre? Mire kell emlékeztetned magad? Amit egyszer biztosan éreztél és tudtál, ami élettel töltött meg, ami felé elindultál és most talán meginog benned? Ne hátráljunk meg, ne forduljunk vissza, ne üljünk le egy száradó bokor alá és stagnáljunk akár hosszú ideig. Keljünk fel és menjünk tovább afelé a cél felé, ami felé egyszer elindultunk.
Isten áldása legyen az előttünk álló vizsgaidőszakon és a nyári terveinken, akár rövid távúak, akár egy egész életre szólnak. Ámen.

Imádság: Drága Istenünk!
Te Isten vagy mi pedig emberek. Az érzelmeinket te adtad, de sokszor megcsalnak bennünket. Urunk, te látod, milyen sokszor van az, hogy nem vagyunk veled olyan szoros kapcsolatban, hogy meg tudjuk különböztetni a szívünk és a Szentlelked szavát. Hagyjuk, hogy elborítsanak az érzelmek és szem elől tévesszük a célt, ami felé elindultunk. Segíts meg bennünket. Frissítsd fel a látásunkat, az álmot, ötletet, ami a szívünkbe adtál egykor, mert hisszük, hogy te adtad. Légy vezetőnk, békességünk, erőnk, vigasztalónk, felkészítőnk, menedékünk. Mert te következetes Isten vagy: ha egyszer megtetted, akkor ezután is megteszed. Mert nem ember vagy Te, hogy változzál. Áldunk téged ezért Urunk!
Ámen.

Mi Atyánk
Áldás: és az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.
Záróének