CSAK AZOKNAK, AKIK AZ ELŐZŐT NEM OLVASTÁK: NEM PÓTOLJA AZ EREDETI ELOLVASÁSÁT, SŐT!
A karmesternek: Marcsi zsoltárára
Uram, Te megvizsgálsz engem és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy felállok, messziről látod és tudod amit akarok és amit tervezek, még akkor is,amikor én sem tudom vagy rejtegetem.
Szemmel tartod járásomat, amikor a Teológiára megyek vagy amikor az Autóklubba. Látod,amikor pihenek, futok vagy aerobik-ra megyek,amikor könyvet olvasok vagy filmet nézek. Amikor aktívan vagy passzívan pihenek.
Gondod lenne minden utamra, ha hagynám.
De még így is,engedetlenül előtted van minden lépésem és igazgatod amennyire hagyom. Még nyelvemen sincs a szó, még a gondolataimat sem tudom összeszedni, szégyenlem, hogy szét vagyok esve és még magam sem tudom megfogalmazni mi kell,Te már akkor is pontosan tudod Uram.
Minden oldalról körülfogtál és körülölelsz ma is, Uram. Óvó kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, ami még a szívem kétkedését is túllépi, igen magas, nem tudom felfogni. De ez így jó Uram. Hiszen te vagy Isten és én az ember. Nem kell tökéletesnek lennem, csak bíznom Benned.
Hová menjek Lelked elől?
Orcád elől hová fussak?
Ha a mennybe szállnék fel, magas teológiai fejtegetésekbe, gondolatokba, gazdag istentiszteletekre, ha hírnévre tennék szert, sok doktorátust szerenék és fennhordanám az orromat, ha ívelő karrier és több, mint jólét venne körül, Te ott is ott vagy.
Ha a holtak hazájába feküdnék le, mély meditációkba, ha elhagynám magam, ha elzüllenék, elhanyagolnám testem-lelkem és hajléktalanként egy aluljáróban kéregetnék, ha drogoznék vagy bármilyen mélyre is süllyednék, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék, ha körbeutaznám is a világot, ha visszamennék az USA-ba, Chicago-ba vagy vissza Békéscsabára vagy akár új és idegen tájakra bolyonganék tovább, kezed ott is elérne , jobbod megragadna engem.
Mert mindenhol te vagy Istenem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne. A zűrzavar rendezett, az ingoványos szilárd, a bizonytalan biztos, mert az éjszaka is olyan lenne neked, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, minta világosság. Hiszen te magad vagy a fény, Krisztus az első napsugár, amely legyőzte az éjt.
Te alkottad veséimet, bokámat is,ami fáj, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak Uram,mert félelmetes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid: az ember, állat, természet,a tér és idő, gondolat, érzelem, színek és illatok, hangok és anyagok, formák. És lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyet nekem számtál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Köszönöm Uram az életem csodáit. Azt, hogy megszülettem. Én, ahogy vagyok. Hogy a szüleim Apa, Anya , Pisti és Attila lettek az én testvéreim. Köszönöm a tágabb családom. ... (itt személy-esebb jellegű a dolog, inkább kihagynám ;-)
A hinta örömét, a virágszedést Boriska nénináél,a befőttes üvegbe kért fagylaltért. Meleg nyár napokért. A búcsúkért. (ismét személy-esebb...)
A meleg köveken ücsörgést, a mosolyogva 66ozást. A gesztenye és mogorószedést, a kemping biciklit, a szőlős gyümölcskrémest a Csempében. A forgóhintát a játszótéren.
(ismét személy-esebb).A mellettem levést, a függetlenséget, szabadságot,de rendet. Az este kikészített kekszet és almát, a déli ebédeket és a sok nevetést. A türelmet.
...
Hogy sok embert és sok utat megismerhettem.Az élő igédért. A gyermeki hitért. Köszönet az óvónői évekért. A békéért és boldogságért. A mesékért, a gyermeki ölelésékért. Köszönöm az ösztöndíjat. Ki sem tudom fejezni.
...
Azért, hogy fáj a bűnöm. A jólétért, a bizalomért,az igehirdetésre felkészítésért. Azért, mert a türelmednek és szeretetednek még mindig nincsen vége, nem fogyott el. Hálátlan gyermek vagyok. Kemény-szívű.
Mily drágák nekem szándékaid Istenem! Mily hatalmas azoknak száma!
Bárcsak ismerném és követném azokat és összhangban élnék Veled!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
...
Vizsgálj meg engem, Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg nem járok-e téves úton- de még mennyire- és vezess az örökkévalóság útján!
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése