Egy nyári nap betértem a Ferenciek terén levő udvarba, ahol számos keresztény könyvesbolt van. Ahogy beléptem az egyikbe, a bejárattal szemben egy polchoz rögzítve egy töviskoszorú volt. Gyönyörűen polírozott minden egyes tövise, sterilen, tisztán és tökéletesen ott függött a fejem fölött - majdhogynem. Jobb oldalt egy árcédula volt ráfűzve: 5540 forint.
Hát ennyi az ára Uram! A tied nem volt polírozva, tövisei nem szép redőkbe rendezve voltak, hanem még a természet is úgy alkotta, hogy a homlokodva fúródva felsértsék bőrödet. Ára?
Visszaragasztva
Nekem sokáig nem volt kereszt a lakásomban. Most sincs keresztmedál a nyakláncomon. Igazából nyakláncom sincs. Nem akartam egy kommerszet venni, hanem olyat kerestem, ami megszólít, ami egyedi. Egyszer az öcsém Erdélyi útjáról hazatérve az egyik kolostorból ajándékként egy keresztet hozott haza nekem. Egyszerű fakereszt - majdhogynem tömegcikknek nevezhető – ráragasztva Jézus alakja, s a felirat rajta: I.N. R. I. Halványan, kicsit elnagyoltan kiöntve. Még a ragasztás is kicsorgott alóla. Egy takarítás során leesett először róla a felirat. Egy másik esetben elengedte a ragasztás Jézus figuráját. Amikor megláttam elővettem a ragasztópisztolyt és elkezdtem visszaragasztani rá… félúton megállt a kezem. És hirtelen kairosz a kronoszban Isten odalépett mellém és ezt mondta nekem: hányszor, de hányszor ragasztottál már vissza a keresztre? Amikor megteszel valamit, amit nem kellene. Vagy amikor nem teszel meg valamit, amit tenned kellene. Felragasztalak és hagyom, hogy felragasszanak. És Te tudtad ezt jól Uram. Mégis vállaltad. Mégis akartad. Szabad vagy Uram, leszállhatnál, de nem teszed.
Kommersz kis kereszt, nem voltam képes visszaragasztani rá a táblát és a figurát. Azóta is csak úgy ráteszem. Néha lecsúszik, néha elcsúszik, néha alig találom meg darabjait.
Kifordítva- Színe és fonákja
Állok az oltárnál, imádság van. Nem csukom be a szemem, enyhén lehajtom a fejem, nézem az elém állított keresztet. Ha kicsit tovább emelem a kereszt ott is ott van az oltárképen. S hiányozna, ha ott nem lenne. Mégis úgy érzem, a színe a fonákja és ugyanez fordítva. Amikor megkerülöm az oltárt és hátramegyek, akkor az oltárt hátulról támasztó gerendák fa-keresztje áll előttem. Göcsörtösen, szálkásan, a szögek néhol szinte hanyagul félrehajtva, belenyomva a fába, nem precízen beleverve. Szúette, festékfoltos. Inkább ilyen volt a kereszted. Nem szépen kiöntött, fényes és tökéletes arányokkal megáldott. Ezért amikor úrvacsora után megkerülöm, az oltárt felnézek erre a tökéletlen, csúf keresztrúdra és Rád emlékezek. Mert néha a színe a fonákja és ugyanez fordítva.
