NEM PÓTOLHATÓ AZ EREDETI SZÖVEG ELOLVASÁSA!
MINDEN FELÜLBÍRÁLANDÓ!!!
Az eredeti 131.zsoltár
Alázatos ember éneke
Zarándokének. Dávidé.
URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
131.zsoltár
Marcsi zsoltára
Uram, felfuvalkodik,felfuvalkodott a szívem.
Kevély, önző,gyilkos a tekintetem.
Magamat különbnek, okosabbnak tartom és ezt ki is fejezem verbálisan és nonverbálisan. Lenyomom a lélekben gyengébbeket és keresem a kevélyek,az erőben egyenlőeket s csak őket tartom méltó ellen-félnek.
Törekszem a többre,nagyobbra,imponálóbbra. Amit jobban elismernek, hírnévre, dicsőségre, pedig szájjal vallom, hogy az csak téged illet. Csak az motivál, amiről azt mondják, hogy túl nagy vagy elérhetetlen. Küzdök érte és bezsebelem a dicsőséget,ha megvan. Célok és újabb célok. Egyre magasabb. Nem elégszem meg azzal,amit te adsz. Nem válogatok, hogy megtaláljam,amit te készítesz, hanem minden utamba kerülő kihívásnak nekifutok. Én-én-én. Minél magasabbra.
Néha csitítgatom a lelkem.
Néha undorodok attól aki vagyok és amit teszek.
Csendességre várok. Hogy átölelj,hogy átöleljenek. Hogy abbahagyjam a saját erőből feltörést és megnyugodjak.
Mint gyermek az anyja ölén.Szuszogva.Békésen. Kisimult arccal. Tárva nyitott kézzel, félig kinyitott szájjal és lassú léleg(k)-zéssel.
Ilyen akarok lenni Uram.
Bízom benned,hogy legyőzöd a gondolataimat, akaratomat, tevésemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése