Amikor hazafelé megyek este, a nap végén, és a fák lombjai között
felnézek a csillagos égre, mindig gyorsan megkeresem a szememmel a Nagy Göncölt,
a Sarkcsillagot és az Oriont. A nagyváros közepében nem látszanak a város fényeitől,
de a XVI. kerületben tiszta az ég. Emlékszem, amikor először mutatták meg nekem
a csillagképeket. Sok-sok alkalmon keresztül csak néztem az eget, néztem a
csillagokat, de nem tudtam összerakni őket, nem láttam belőlük a csillagképet.
Sokáig guggoltak mellettem, kinyújtották a kezüket és így irányították a
tekintetemet oda, ahol meg kellett volna látnom a csillagképet. Időbe telt,
mire megláttam az első hullócsillagot is.
Miért is mondom el ezt ma nektek kedves Testvéreim? Azért,
mert a mai pünkösdi ünnepen Isten igéje a Szentlélek számos ajándéka közül a
LÁTÁS ajándékát emeli ki. Azt a látást, ami a Szentlélek eljöveteléig csak
néhány embernek, kiválasztottaknak - prófétáknak, királyoknak - adatott meg.
Azt a különleges látásmódot, amivel az Istent és az Isten tervét, munkáját
felismerték egyesek a világban, az emberek életében. Mint amikor a csillagok
összeállnak csillagképpé.
Ha valaki meg akarta tudni az Isten akaratát, tudni akarta,
mi Isten terve vele, az elment a paphoz, vagy a prófétához, akit héberül
Nábinak hívtak, ami annyit jelent, hogy „LÁTÓ”. Esetleg megkeresték a
prófétaasszonyokat, hogy útmutatást kapjanak, miként éljék az életüket. Mert az
egyszerű ember nem tudott olvasni a jelekben, a körülötte zajló eseményekben. Nem
volt válasza a kérdésre: merre tovább? Pünkösdkor ez változik meg. Ezen túl nem
csak a néhány kiválasztottnak, hanem mostantól kezdve minden embernek megadatik
- férfinak, nőnek, idősnek, fiatalnak, szolgának és szolgálólánynak – hogy
meglássa Isten terveit. Megadatik mindenkinek, hogy „LÁTÓ” legyen, és így ne
legyen szüksége senkire és semmire ahhoz, hogy megtudja, merre kell tovább
mennie.
Jóel próféta így ír:
A fiak és lányok prófétálni
( Nábi - látni) fognak.
A vének álmot látnak.
Mindenki csodás
jeleket: vért, tüzet és füstoszlopokat fognak látni.
Amikor kitöltődik a Lélek, akkor mindenben, amire eddig csak
néztünk, kirajzolódik az Isten terve. Amikor megtér az ember, amikor veszi a
Szentlelket, akkor hirtelen úgy érzi minden Istenről szól, és nem érti, miért
nem vette eddig észre. Istenről beszélnek a tévében, a rádióban, olyan
problémák kerülnek felszínre, amikre a Bibliából választ nyerhet. Meglátja Istent
önmagában, ahogy győz benne, ahogy küzd benne. Az Isten ujjlenyomatát látja meg
a másik emberben. A világ számtalan alkotása, eseménye kezd összeállni egy
képpé, és képes lesz meglátni a mindent összekötő Isten akaratát, tervét,
szeretetét. Látja az utat, amin járnia kell, tudja a döntést, amit hoznia kell.
Érzi, mire adja Isten az áldását, mi az ő terve az adott élethelyzetben. Tudja,
merre kell tovább mennie.
És ki az, aki ne vágyna erre? Ki ne érezte volna már azt
közülünk, hogy ez nem is olyan egyszerű: felismerni az Istent és az ő akaratát,
tervét az életünkre, a jövőnkre nézve? Hogyan tovább?
Életünk darabjai, mint a különálló csillagok nem mindig állnak
össze egy képpé.
Van, amikor valami eltakarja azt. Mint a csillagot a felhők,
úgy egy-egy nehézség, anyagi gondok, saját makacsságunk, magányunk, betegség
vagy gyász eltakarhatja az Isten tervét az életünkben, és nem tudjuk hogyan
tovább. Listát készítünk, átgondoljuk, másokat megkérdezünk, de nem tudjuk,
merre visz, merre vigyen az utunk.
De az is lehet, hogy egyszerűen nem tudjuk, mit figyeljünk. Mint
ahogy először nem tudjuk milyen alakú is a csillagkép, amit mutatni akarnak
nekünk. Amikor már készek lennénk arra, hogy elinduljunk valamerre, mint egykor
Ábrahám, bárhova, de nem tudjuk, merre kell menni. Pünkösdkor, ha vesszük a
Szentlelket, akkor életünk apró csillagpontjai összeállnak és kirajzolódik
benne az Isten akarata, az az út, amin járnunk kell, az irány, amit követnünk
kell, ami a jövőbe mutat.
A Szentlélek az, aki összeköti a szálakat. Ő az, aki
betöltve a szíveinket vezeti a tekintetünket, hogy meglássuk azt, ami eddig
összekuszálódva, értelmetlenül állt a szemünk előtt.
2012-ben, ezen a Pünkösdön is megtörténik velünk a csoda, ha
kérjük: látók lehetünk, álmokat láthatunk, megláthatjuk a csodás jeleket, és
életünk darabjai, mint a csillagok összerendeződnek. És akkor már nem csak
nézni fogunk, hanem látunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése