Végre Advent!
Az elmúlt években minden összecsúszott és mire Adventhez érkeztünk már csak arra eszméltem fel, hogy Karácsony van. Ez főleg azért is volt, mert mikor kint voltam Chicago-ban karácsonyra mindig hazajöttem.Így aztán december eleje utolsó dolgozatokat, programról programra való rohangálást,pakolást és reptéri várakozást jeletett.Ott már szinte egymást érte a Halloween, Thanksgiving és a nagy Adventi vásárlási roham.Hálaadás utáni vasárnap a főutcán (Magnificent Mile) egy jelképes mozdulattal felkapcsolták a több (nem tudom mennyi) izzóból álló fényfüzéreket és mire az utolsó égő is világítani kezdett már december 24.-e volt.Na jó, ez egy kicsit túlzás...de nem nagyon.(egy másik bejegyzésen talán amjd erről is írok).

Most azonban más. Nem kell repülnöm,nem váltottam munkahelyet, az iskolám is a régi és végre szociális életet is elkezdtem élni (pl. barátok látogatása,kultúrális programok).
Szóval eldöntöttem:ebben az évben igazi szankciókat vezetek be.Adventig nincs karácsonyi dekoráció, ellenállok minden olyan kísértésnek, amit a gyönyörűen feldíszített kirakatok és a karácsony előtti leárazások ajánlanak, nincs képeslap vásárlás, nem veszek mandarint, narancsot és banánt (!ez már szélsőséges,tudom!!!!) és még listát sem írok a karácsonyi tennivalókról.Próbálkozok együtt élni az idővel.
Így aztán tegnap ,mint valami óvodás,óriási örömmel csomagoltam el az őszi dekoráció még fennmaradt darabjait.Koszorúm nincs,azzal elcsúsztam.De 4 darab doboz aljáról felkutatott teamécsest azért kitettem az lecsupaszított asztalra.Így is jó. Nagyon jó.