Ma,amikor a villamosmegállóban álltam jött egy férfi kéregetni. Szokásomhoz hívem még a mondókája legelején mondtam, hogy pénzt nem adok.És ő csak mondta tovább józanul.Még étkezési utalványt is elfogad. Természetesen mikor kaptam meg a havi étkezési utalványt, ha nem ma.Így aztán odaadtam egyet belőle. Továbbment és néhány méter után visszafordult , visszajött hozzám és így szólt: Az Isten áldja meg sokszor.A szemembe nézett tiszta tekintettel.
Furcsa somoly a szád szegletében?
Felszabadultan,természetesen megosztani...
Mondom én, aki olyan feszültté tud válni, ha nincs elég. Mondom én, aki legutóbb képes volt 5000 forintot kiadni egy aprónyi ezüst (természetesen szépen megmunkált) sótartóért, csak azért mert szép. Mondom én, aki annyiszor belefolyt és sodródott a versengésbe kinek van több, ki az okosabb, ki ért el többet felesleges játékába.Mondom én,aki egyszerűen nem képes tizedet adni és a perselypénz szót is csak néhány éve mentette el a szótárába.
Mondom én....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése