Végignézve az utóbbi bejegyzéseimet igencsak komolyra váltottam a hangnemet. Szeretek nevetni és komolytalannak lenni, de egyresűrűbben úgy érzem, bratyizni-haverkodni mindenkivel lehet, de igazán komolyan beszélni, gondolkodni csak nagyon kevés emberrel. Úgy, hogy közben nem válik savanyúvá, hanem erőssé az ember.Nem gabalyodik bele a gondolatok pókhálójába, hanem letisztulnak a gondolatai és rendszert alkot.
Újra ahhoz a korszakomhoz érkeztem, amikor a lelkészi/papi hivatásról merengek. Nem húzom tovább: belevágok. Azonban keresem a lelkész-identitásomat. Mit is jelent nekem lelkésznek lenni és Szűcs Mária lelkésznőnek (megelőlegezem magamnak) lenni?
A legújabb irányadó:
Basil Hume bíborostól: Mi a pap?
A pap egy átlagos ember,akit rendkívüli szolgálatra hívtak!
A papság nem karrier.
A papság nem egy kényelmes életre szóló
életbiztosítás.
A papság nem előnyök megszerzése,
hanem szolgálat.
Urunk azt mondta:
nem azért jött,hogy neki szolgáljanak,
hanem , hogy ő szolgáljon (Mk 10,45)
A papság annyit jelent,hogy
életünk minden napján belépünk
a Szentek Szentjébe
imádni és dicsőíteni az Istent,
imádkozni és könyörögni az Egyház nevében
az Egyházért.
A papság annyi,mint egy életet eltölteni
mások lábának a megmosásával,
napról napra hordozni a hívek gondjait,
segíteni őket bajaikban,
szenvedni a szenvedőkkel,
együtt örülni az örvendezőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése