Tegnap este jöttem hazafelé munkából. Hosszú nap volt és ráadásul kifogtam a legvégére egy olyan ügyfelet,akit aztán senkinek sem kívánok...fáradt is voltam, mert már 3. napja nem sikerült 5 óránál többet aludni. Morcosság,ingerültség, és a legnagyobb vágyam csak az ágyba kerülni. Aki már látott ilyenkor az tudja,hogy ilyenkor végképp nem vagyok szociális. Jobb nem szólni hozzám, csak engedni, hogy kialudjam magam. A legjobb egyedül hagyni.
Megyek hazafelé és a Blaha aluljáróban vagyok, amikor hozzám csapódik egy alapvetően nem elhanyagolt, de nem is túl szimpatikus alak.
-szia, kérdezhetek valamit?
És én csak megyek tovább.
-nem kérek sokat, csak 30 forintot.
Tovább rendületlenül, előreszegezett tekintettel.
-csak 30 forint kellene, nem tudsz adni?
Feszült arcizmok és megy fel a pumpa, nem ért a viselkedésemből. Nem látja, hogy nem vagyok szociális? Ne akarja, hogy még durva is legyek, nem akarok beszólni. Nem érdemli meg, csak fáradt vagyok, hagyjon már békén! Rendületlenül koslat mellettem.
-hé,csak 20-30 forint.
Odafordulok a gyilkoló tekintetemmel. Szóval nem vagyok hajlandó hangot adni annak amit gondolok,de ha még egy szót szólsz...!(nem vagyok mindig a legjobb keresztény)
-látom a tekintetedből,oké, oké...
És ő visszafordul én meg megyek rendületlenül tovább.
De mi van, ha Ő volt Jézus?
Máté evangéliuma 25:34-40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése