Halál

Ma meghalt egy ember előttem.3 méterre voltam tőle.Ott feküdt a Keleti előtt a kövön a lépcső mellett ,alig pár méterre a 7es busz megállójától a lámpa fényében.Mentősök felette,masszírozták a szívét. Cigányember. Mellette egy hosszú,göndör hajú lány.A lánya,vagy 25 éves.Zokog, sír és kiáltja "Édesapám" !Kapaszkodik a mellette álló asszonyba. Emberek körös-körül tehetetlenül néznek.Köztük én is.


103.zsoltár Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!

Ki tudna reményt és támaszt nyújtani,ha nem az az ember,aki Krisztushoz tartozva hiszi,tudja és érzi, hogy ami itt történik ,az mind Krisztus kezében van. Nem véletlen. Az Isten nem tehetetlen. Valamiért megengedi/akarja ami itt történik, számunkra nem érthető módon kézben tartja még ezt a pillanatot is. És az ő kezéből nem csúszik ki semmi és senki.Tart bennünket. és tartja kezében azt a férfit,a mellette zokogó lányt és a nemsokára zokogókat is.

Gibert le Mouel Isten a metrón (részlet)

Étoile volt az állomás neve,
ahol Isten kiszállt a szerelvényből.
Épen indulni akart
a folyosók labirintusa felé,
amikor váratlanul egy férfi
-úgy negyven éves lehetett-
hangtalanul összeomlott
a közelében a peronon.
.....
Egy asszony tört magának utat
a tömegben,
lehajolt a szerencsétlenhez,
egy orvos határozottságával
tapogatta ki a pulzusát,
majd fölegyenesedett,
és odaszólt egy jól öltözött férfihoz,
hogy ne tátsa itt a száját,
inkább menjen ,és hívja a mentőket.

Isten alázatosan
felajánlotta segítségét,
az asszony azonban
csak a fejét rázta:
-Késő- mondta csendesen-
itt már nincs szükség
a segítségbe.

Persze Isten
maga is tudta,
hogy a peronon fekvő férfi
szíve felmondta a szolgálatot.
....
Egy férfi tört magának utat
a tömegben,
úgy harmincéves lehetett
és pap volt
ezt azonban csak Isten tudta,
mert újabban a papok közül
sokan olyanok lettek,mint ő maga:
inkognitóban éltek
és dolgoztak
az emberek között.

A pap sietett,
mert Gennevilliers
egyik gyárcsarnokában dolgozott,
s a munkahelyéről nem késhetett.
Mivel azonban pap volt,
letérdelt az elhunyt mellé,
kezével keresztet rajzolt a levegőbe,
csendesen imádkozott,
ad így szólt:
-Isten,aki szeret téged,
adja meg neked az Ő békéjét
és az örök élet dicsőségét!
-Ámen-mondta erre Isten
az egész közösség nevében.

A pap csak futó pillantást
vetett a mellette álló személyre,
s arra gondolt,
ez biztos keresztény,
mégpedig jó keresztény,
hisz ismeri az egyház imáit.
...
egyedül Isten tudta,
hogy a halottnak vélt férfi
éppen akkor ébred fel odafent,
s mint minden üdvözült,
az első szorongás eltűnése után
ő is a hitetlen Tamás
csodálkozó tekintetével
lépte át a küszöböt
nézte a világosságot,
amely megvilágítja az éjszaka végét
és jelzi,
hogy a szeretet nem múlik el,
sőt, csak az örökkévalóságban
bontakozik ki igazán.
S mint az apostolok húsvét után,
ez a férfi is csak most kezdte megérteni,
hogy a vakok valóban látnak,
a süketek hallanak,
a sánták járnak
és a szegények meg a kiközösítettek
ott vannak a lakomán,és élnek,
tényleg élnek...

Uram, Te azt mondtad, hogy ne töröd el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltod ki. hamarosan, talán ezekben a pillanatokban egy családban sok lesz a pislákoló mécses és gyenge nádszállal lesz tele egy szoba. Uram, te őrizd meg őket.Ők nem tudják,amit ez a Cigányember már tud. Te adj nekik vigasztalást.Kimondhatatlan a fájdalom.Váratlanul még szörnyűbb,mint amikor felkészülünk, mert tudjuk közel a halál órája.
Az életünk ényleg csak pára,ami egy perc alatt felszárad és fű,ami ma még zöld,de holnapra már csak száraz gaz lesz.Sóhaj,amire már egy perc múlva az sem emlékezik,akinek száját elhagyta, akinek lelkéből felszállt.
Ma sok sóhaj fog felszállni hozzád ennek a Cigányembernek a családjából.Te tartsd számon minden egyes sóhajukat.És Te vigyázz a lelkükre.

Ő pedig,a Cigányember: nyugodjék békében.Ámen.