Mustízű prototípus pünkösdi igehirdetés :-)

Lelkes akadálymentesítés

Megyek a Duna part felé és haladok a keskeny utcákon. Az egyik bank előtt félig belenyúlva az amúgy is keskeny járdába erős katonai vászonnal letakarva egy nagy ormótlan tárgy állt. Közelebb érve vettem észre mellette a feliratot és tudtam meg, hogy nem más az, mint a mozgássérültek részére fenntartott lift kibontatlanul, ami akadálymentessé teszi a bankba való bejutást. Nem úgy nézett ki, mintha bármikor is használták volna. Ha kerekesszékes lennék valószínűleg tehernek érezném, hogy kibontassam a becsomagolt gépezetet, könnyebbnek tűnne valakit beküldeni, hogy elintézze az ügyeimet. Elméletileg akadálymentesítve van a bank és a mozgáskorlátozottak szabadon használhatják, de gyakorlatilag…. 

 

Nem csak a mozgáskorlátozottak ismerik azt az érzést, amikor elméletileg minden adva van, hogy szabadok legyünk, és azt tegyük, amit szeretnénk, de gyakorlatilag mégsem így áll a dolog.  Szabadságra vágyunk, de valljuk be hányszor nem érezzük szabadnak magunkat! Hányan éreztük már úgy, hogy a látszat ellenére akadályok sokasága tornyosul fölénk és a vágyott szabadság habár kéznyújtásnyira, van is, mégis elérhetetlennek tűnik? A törvények szerint szabadok vagyunk. Bármit mondhatunk, bárhova mehetünk, szabadon dönthetünk az ügyeink felől. De gyakorlatilag? Nem döntünk, hanem döntenek felettünk, a választási lehetőség csak látszat: a munkahelyi kritériumok, az országvezetés egy betegség, a saját korlátaim, félelmeim valójában csak egy utat engednek járhatónak vagy egyszerűen, elzárják az utat. Olyan sokszor behódolunk a látszólagos személyi, tárgyi körülményeknek és sóhajtva azt mondjuk: ez van, nem tehetünk semmit, ki vagyunk szolgáltatva. Hol van ekkor a mi hitünk? Hogy van bennünk az a Szentlélek tűz és erő, ami megtelít bennünket, ami felszabadít és megerősít abban, hogy semmi és senki sem nagyobb a mi Istenünknél.

Belső korlátok és külső akadályok beszűkítenek minket. Mintha lelkileg vagy fizikálisan mi is mozgáskorlátozottak lennénk. 

Nem a mai kor hozza ezt az érzést, hanem a pünkösdkor várakozó tanítványok is ezt érezhették. Jézus megjelent a tanítványoknak és azt mondta, várjanak. Várjanak, várjanak, amíg eljön rájuk a Szentlélek. A tanítványok azt sem tudják, eszik vagy isszák, de úgy tesznek, ahogy Jézus kéri. És hiába a feltámadás bizonyossága, hiába Jézus mindent legyőző istensége, ők csak fent ülnek a felső szobában, Mária és az asszonyok gondoskodnak róluk, egyre gyűlik a tömeg ők, pedig ki nem mozdulnak a szobából. Nincs mozgásterük, pedig senki sem bilincselte meg őket vagy tiltotta meg nekik. Elméletileg szabadok, az ajtók sincsenek zárva, bármikor kimehetnének. Úgy tűnik akadályok vannak mindenhol és nem tudnak kijutni az utcára. Akadályok kívül és belül.

Kívül. Ha kilépnek az utcára a zsidók meglincselik őket, a rómaiak gyanúsan mennek utánuk, a felgyülemlett tömeg gúnyolja vagy értetlenül néz rájuk: ők, akik nem egy-két napot, hanem hosszabb időt töltöttek Jézussal, most bezárkózva ülnek a szobában és várják a csodát.

De nem csak kívül, belül is tele vannak akadályokkal. Félelem és bizonytalanság. Kapaszkodás és egymásban erő és támaszkeresés. Mert tele vannak belső akadályokkal is.

Van szabadság, amit a világ nem adhat, hanem csakis a Szentlélek.

Azt a szabadságot, amely lerombol és átlép minden akadályt és kitágítja az életterünket. Egészen annyira, hogy érezni fogjuk, hogy az életterünk és az életünk nem csak ere a földi 70-80 évre korlátozódik, hanem sokkal tovább tart. És aki ebből a perspektívából látja az életét, annak a napi akadályok már nem is tűnnek olyan áthághatatlannak, a földi korlátok nem is magasodnak olyan nagyon felénk.

A kérdés mit teszünk?

Legyünk pünkösdi tanítványok. Várjuk imádkozva a Jézus által megígért Lelket, aki elvezet az igazságra, aki vigasztal és bátorít, aki megerősít és minket betöltve életet ad nekünk. Aki minden akadályt elhárít, és külső-belső szabadságra vezet el bennünket, mert az Isten országa realitás lesz és megértjük, hogy földi korlátok azt nem szűkíthetik be. Ha csak egyszer is vágytunk arra, hogy szabadnak érezzük magunkat, valóban szabadnak, nem kiszolgáltatottnak, sarokba szorítottnak vagy sodródónak, akkor kérjük, kérdd te is, hogy jöjjön el hozzád vagy töltsön be téged (újból) a Lélek. Felfrissítsen, megújítson, az Atya akaratára ráhangoljon, élettel töltsön meg. Csak kérjük, hogy jöjjön el hozzánk és várjunk. Ha kell egy napot, ha kell kettőt, kitartóan, bízva. Várjuk azt, aki bátorságot az élethez, kétkedés nélküli hitet és vágyat a tanúságtételre, hogy elmondjuk mennyire szeret minket az Atya és mit tett értünk Jézus, és hogy benne és csakis benne van az a szabadulás, amire minden ember vágyik. Várjunk az Isten Lelkére, mert ő jönni fog. Jöjj Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven…! Már itt is van. Ámen.