Vasárnap, pihenés napja. Ma elmentem a pünkösdi gyülekezetbe, mert Hálaadó napjuk volt. Megkértek egy rövid bizonyságtételre. Ilyenkor mindig nagyon "jó" akarok lenni. Villámként cikáznak a gondolatok a fejemben és keresem-kutatom mi is Isten üzenete. Mi az,ami nem az én bölcsességem, okosságom, amit meg akarok osztani. Mi az,amit az Isten üzen és nem én. Nem akarok magamról vagy dolgokról, eseményekről beszélni: csak róla.
Hálaadó nap. Elől kiterítve a gyümölcsöskosár, sokszínű virágok, vérpiros paradicsomok, egy pohár kristálytiszta víz és a Biblia kinyitva.
És az üzenet ennyi: engedd, hogy szeressen az Isten. Engedd, hogy gondoskodjon rólad az Isten.
Ahogy a paradicsom hagyja, hogy az Isten által küldött napfény megérlelje, ahogy a fa engedi, hogy az Isten adta eső feloldja a tápanyagot és érjen a gyümölcs, ahogy a virág bimbót hoz és kinyílik úgy kellene nekünk is tennünk.
Engedni, hogy szeressen az Isten, engedni, hogy gondoskodjon Rólunk az Isten: hogy táplálkozzunk, hogy erősödjünk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Erő nélkül. Mert minden adva van és mindent ad az Isten, hogy teljes életünk legyen: csak hagyjuk abba a kapálózást, erőlködést, a görcsös tervezést és kivitelezést. Pihenjünk oda Isten tenyerébe és hagyjuk, hogy Ő alkosson bennünk, körülöttünk.
Üljünk le és füleljünk: hallgassunk addig, amíg meg nem halljuk az Ő hangját. Akkor nem futunk üres köröket, nem pocsékoljuk az erőnket, hanem egyszerűen belesimulunk az Ő akaratába és természetesen történnek az életünkben a dolgok. Ahogy a hal a vízármlatba belesimul, hogy az vigye, ahogy a sas a légáramlatba beleszáll, hogy sodorja magával, így simulhatunk mi is bele az Isten Szentlelkének a sodrásába és hagyhatjuk, hogy sodorjon ,vigyen bennünket. Nyissuk ki a tenyerünk,adjunk át neki mindent, és élvezzünk-érezzük, hogy mennyire szeret minket az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése