Október

Írhatnám, hogy itt van az ősz itt van újra,de egy kicsit mintha elkésettnek érezném. Pedig itt van, a gyönyörű, bronz-arany, színektől túlcsorduló, falevélhullató, meleg nap és hűs reggeli időszak, amikor azt sem tudod, hogy felvedd vagy levedd a kabátod. Macerás. De amikor délután 4 órakor kisétálok az épületből a lépcsőn tegnap önkéntelenül is megálltam és hagytam, hadd melegítse az arcomat a nap. Nem érdekelt, hogy kijönnek a pigmenfoltjaim, a kozmetikusom biztos szívrohamot kapott volna- bocs Kata :-)!.Egyszerűen ennek nem lehet ellanállni.
Ma reggeli kimentem a piacra és önkéntelenül mosolyogtam, beszélgettem-egyszerűen tele érzése van az embernek ettől az időtől. Hazaérve betettem a kölcsönkapott cd-t: Gábriel: Háttal a vonaton. Gratulálok az alkotóknak. Minden hónapra van egy kis gondolatsor és egy dal. Néha ringatós, néha jókedv-továbbadós. Tökéletes mára.

Miről is ír Október?

"Szépen lassan elkezdett esteledni. Észrevétlenül.hiszen a szem folyamatosan hozzászokott. A mozaikok sem fénylettek mr úgy,mint korábban. Az emberek is elfogytak emllőlem. Előbb utóbb mindenki leszállt.

Amikor egyedül maradtam lehúztam az ablakot. A vonat megállt a puszat közepén. Egy vályog viskó álldogállt magányosan,mellette egy öreg fa. Hullottak a levelei,lassan, de rendületlenül- az egyikbe belekapott a szél és besodorta a nyitott ablakon. A levél barna volt és néhol már leszakadt a széléből egy kis darab,de az erezetén minden látszott. Látszott rajta a születés csodája,a vad júniusi jégeső ,a aszárazság éds az elmúlás...

A levél fő erezete pedig elárulta, hogy ő ehhez a fához tartozik,nem máshoz. Ahogy a kezemben atrtottam a levelet,eltűnődtem, hogy rólunk, emberekről vajon kiderül-e, hogy kihez tartozunk.
Egyáltalán tudjuk-e kihez tartozunk?
Egyáltalán tartozunk-e valakihez?"

AZt hiszem elmegyek sétálni.