And for English speakers for our holy Reformation day :-)!
2012. október 26., péntek
2012. október 21., vasárnap
Engedd, hogy szeressen az Isten
Vasárnap, pihenés napja. Ma elmentem a pünkösdi gyülekezetbe, mert Hálaadó napjuk volt. Megkértek egy rövid bizonyságtételre. Ilyenkor mindig nagyon "jó" akarok lenni. Villámként cikáznak a gondolatok a fejemben és keresem-kutatom mi is Isten üzenete. Mi az,ami nem az én bölcsességem, okosságom, amit meg akarok osztani. Mi az,amit az Isten üzen és nem én. Nem akarok magamról vagy dolgokról, eseményekről beszélni: csak róla.
Hálaadó nap. Elől kiterítve a gyümölcsöskosár, sokszínű virágok, vérpiros paradicsomok, egy pohár kristálytiszta víz és a Biblia kinyitva.
És az üzenet ennyi: engedd, hogy szeressen az Isten. Engedd, hogy gondoskodjon rólad az Isten.
Ahogy a paradicsom hagyja, hogy az Isten által küldött napfény megérlelje, ahogy a fa engedi, hogy az Isten adta eső feloldja a tápanyagot és érjen a gyümölcs, ahogy a virág bimbót hoz és kinyílik úgy kellene nekünk is tennünk.
Engedni, hogy szeressen az Isten, engedni, hogy gondoskodjon Rólunk az Isten: hogy táplálkozzunk, hogy erősödjünk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Erő nélkül. Mert minden adva van és mindent ad az Isten, hogy teljes életünk legyen: csak hagyjuk abba a kapálózást, erőlködést, a görcsös tervezést és kivitelezést. Pihenjünk oda Isten tenyerébe és hagyjuk, hogy Ő alkosson bennünk, körülöttünk.
Üljünk le és füleljünk: hallgassunk addig, amíg meg nem halljuk az Ő hangját. Akkor nem futunk üres köröket, nem pocsékoljuk az erőnket, hanem egyszerűen belesimulunk az Ő akaratába és természetesen történnek az életünkben a dolgok. Ahogy a hal a vízármlatba belesimul, hogy az vigye, ahogy a sas a légáramlatba beleszáll, hogy sodorja magával, így simulhatunk mi is bele az Isten Szentlelkének a sodrásába és hagyhatjuk, hogy sodorjon ,vigyen bennünket. Nyissuk ki a tenyerünk,adjunk át neki mindent, és élvezzünk-érezzük, hogy mennyire szeret minket az Isten.
Hálaadó nap. Elől kiterítve a gyümölcsöskosár, sokszínű virágok, vérpiros paradicsomok, egy pohár kristálytiszta víz és a Biblia kinyitva.
És az üzenet ennyi: engedd, hogy szeressen az Isten. Engedd, hogy gondoskodjon rólad az Isten.
Ahogy a paradicsom hagyja, hogy az Isten által küldött napfény megérlelje, ahogy a fa engedi, hogy az Isten adta eső feloldja a tápanyagot és érjen a gyümölcs, ahogy a virág bimbót hoz és kinyílik úgy kellene nekünk is tennünk.
Engedni, hogy szeressen az Isten, engedni, hogy gondoskodjon Rólunk az Isten: hogy táplálkozzunk, hogy erősödjünk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Erő nélkül. Mert minden adva van és mindent ad az Isten, hogy teljes életünk legyen: csak hagyjuk abba a kapálózást, erőlködést, a görcsös tervezést és kivitelezést. Pihenjünk oda Isten tenyerébe és hagyjuk, hogy Ő alkosson bennünk, körülöttünk.
Üljünk le és füleljünk: hallgassunk addig, amíg meg nem halljuk az Ő hangját. Akkor nem futunk üres köröket, nem pocsékoljuk az erőnket, hanem egyszerűen belesimulunk az Ő akaratába és természetesen történnek az életünkben a dolgok. Ahogy a hal a vízármlatba belesimul, hogy az vigye, ahogy a sas a légáramlatba beleszáll, hogy sodorja magával, így simulhatunk mi is bele az Isten Szentlelkének a sodrásába és hagyhatjuk, hogy sodorjon ,vigyen bennünket. Nyissuk ki a tenyerünk,adjunk át neki mindent, és élvezzünk-érezzük, hogy mennyire szeret minket az Isten.
2012. október 20., szombat
Október
Írhatnám, hogy itt van az ősz itt van újra,de egy kicsit mintha elkésettnek érezném. Pedig itt van, a gyönyörű, bronz-arany, színektől túlcsorduló, falevélhullató, meleg nap és hűs reggeli időszak, amikor azt sem tudod, hogy felvedd vagy levedd a kabátod. Macerás. De amikor délután 4 órakor kisétálok az épületből a lépcsőn tegnap önkéntelenül is megálltam és hagytam, hadd melegítse az arcomat a nap. Nem érdekelt, hogy kijönnek a pigmenfoltjaim, a kozmetikusom biztos szívrohamot kapott volna- bocs Kata :-)!.Egyszerűen ennek nem lehet ellanállni.
Ma reggeli kimentem a piacra és önkéntelenül mosolyogtam, beszélgettem-egyszerűen tele érzése van az embernek ettől az időtől. Hazaérve betettem a kölcsönkapott cd-t: Gábriel: Háttal a vonaton. Gratulálok az alkotóknak. Minden hónapra van egy kis gondolatsor és egy dal. Néha ringatós, néha jókedv-továbbadós. Tökéletes mára.
Miről is ír Október?
"Szépen lassan elkezdett esteledni. Észrevétlenül.hiszen a szem folyamatosan hozzászokott. A mozaikok sem fénylettek mr úgy,mint korábban. Az emberek is elfogytak emllőlem. Előbb utóbb mindenki leszállt.
Amikor egyedül maradtam lehúztam az ablakot. A vonat megállt a puszat közepén. Egy vályog viskó álldogállt magányosan,mellette egy öreg fa. Hullottak a levelei,lassan, de rendületlenül- az egyikbe belekapott a szél és besodorta a nyitott ablakon. A levél barna volt és néhol már leszakadt a széléből egy kis darab,de az erezetén minden látszott. Látszott rajta a születés csodája,a vad júniusi jégeső ,a aszárazság éds az elmúlás...
A levél fő erezete pedig elárulta, hogy ő ehhez a fához tartozik,nem máshoz. Ahogy a kezemben atrtottam a levelet,eltűnődtem, hogy rólunk, emberekről vajon kiderül-e, hogy kihez tartozunk.
Egyáltalán tudjuk-e kihez tartozunk?
Egyáltalán tartozunk-e valakihez?"
AZt hiszem elmegyek sétálni.
Ma reggeli kimentem a piacra és önkéntelenül mosolyogtam, beszélgettem-egyszerűen tele érzése van az embernek ettől az időtől. Hazaérve betettem a kölcsönkapott cd-t: Gábriel: Háttal a vonaton. Gratulálok az alkotóknak. Minden hónapra van egy kis gondolatsor és egy dal. Néha ringatós, néha jókedv-továbbadós. Tökéletes mára.
Miről is ír Október?
"Szépen lassan elkezdett esteledni. Észrevétlenül.hiszen a szem folyamatosan hozzászokott. A mozaikok sem fénylettek mr úgy,mint korábban. Az emberek is elfogytak emllőlem. Előbb utóbb mindenki leszállt.
Amikor egyedül maradtam lehúztam az ablakot. A vonat megállt a puszat közepén. Egy vályog viskó álldogállt magányosan,mellette egy öreg fa. Hullottak a levelei,lassan, de rendületlenül- az egyikbe belekapott a szél és besodorta a nyitott ablakon. A levél barna volt és néhol már leszakadt a széléből egy kis darab,de az erezetén minden látszott. Látszott rajta a születés csodája,a vad júniusi jégeső ,a aszárazság éds az elmúlás...
A levél fő erezete pedig elárulta, hogy ő ehhez a fához tartozik,nem máshoz. Ahogy a kezemben atrtottam a levelet,eltűnődtem, hogy rólunk, emberekről vajon kiderül-e, hogy kihez tartozunk.
Egyáltalán tudjuk-e kihez tartozunk?
Egyáltalán tartozunk-e valakihez?"
2012. október 19., péntek
Erőtlenül erős
Mióta iskolalelkész vagyok néha úgy érzem , hogy a poklot, néha úgy, mintha a mennyet élném meg. Ma például az egyik hatodikos lány bejött hozzám beszélgetni. Be kell vallanom, hogy ez az az osztály,ahova a legkevesbbet készülök az órákra:-(. Sajnos úgy érzem, hogy egyszerűen kifolynak a kezem közül és nem az ő hibájuk. Nem készülök eléggé, feszült vagyok, sokszor majdnem agresszívnak érzem magam, amikor megpróbálok rendet tenni.
Abban mondjuk nem vagyok szívbajos, hogy emiatt bocsánatot is kértem tőlük. Nem hiszem, hogy ez csorbította a tekintélyem. Ezt elmondtam ennek a leányzónak is. Mondtam neki is, ő azt mondta, pedig ő szereti az óráimat. Hogy élvezhetitek,amikor az óra fele feszült rendrakással telik, alig tudunk bármit rendesen megcsinálni, olyan érzésem van, mintha egy rendes órát sem tartottam volna meg ott. Mire ő: "Az a mi hibánk." .
Szereti az órát, és kedvel, mint tanárnőt. Mi ez, ha nem csoda :-)? De komolyan.
És újból megerősödtem, hogy azért is csodálatosnak teremtett minden embert- még a határokat próbálgató tiniket is :-) - az Isten :-)!
" Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ”
Abban mondjuk nem vagyok szívbajos, hogy emiatt bocsánatot is kértem tőlük. Nem hiszem, hogy ez csorbította a tekintélyem. Ezt elmondtam ennek a leányzónak is. Mondtam neki is, ő azt mondta, pedig ő szereti az óráimat. Hogy élvezhetitek,amikor az óra fele feszült rendrakással telik, alig tudunk bármit rendesen megcsinálni, olyan érzésem van, mintha egy rendes órát sem tartottam volna meg ott. Mire ő: "Az a mi hibánk." .
Szereti az órát, és kedvel, mint tanárnőt. Mi ez, ha nem csoda :-)? De komolyan.
És újból megerősödtem, hogy azért is csodálatosnak teremtett minden embert- még a határokat próbálgató tiniket is :-) - az Isten :-)!
" Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ”
2012. augusztus 17., péntek
2012. augusztus 9., csütörtök
Kedves Klubbos munkatársak!
Köszönöm az elmúlt 1-2-3-4 (kinek mennyi évet).
Tárja ki neked Isten az Élet kapuját:
Legyen áldássá a reggeli ébredésed,
a feladatok,amelyekben helyt kell állnod
Legyen áldássá a tudásod,amely bölccsé tesz,
a hiányaid,amelyek alázatosságra intenek
Legyen áldássá családod,
az emberek,akikről gondoskodsz,és akik fontosak neked
Legyen áldássá a hétköznapi egyhangúság
és a felemelő pillanatok,amelyek új lendületet adnak
Legyen áldássá minden utad,s józan bátorsággal tedd,
ha versenyt kell futnod az idővel
legyen áldássá benned a szándék,
ha békét és csöndet keresel az élet forgatagában
Legyen áldássá a szomszéd,aki olykor kíváncsian figyel,
meg a közértes (CBA-s) eladónő,aki ma Rád mosolygott
Legyen áldássá a hazaút a bevásárlószatyorral
és a veszteglés is a délutáni dugóban
Legyen áldássá a közös vacsora,
az esti leckeírás mega mese a gyerekekkel
Legyen áldássá a közös kirándulás,
a kikapcsolódás,játék s egy jó mozi
legyen áldássá a hajba kapás utáni kibékülés,a megbocsátás felszabadító érzése
Legyen áldássá a meghittség,a társad ölelése
meg a közös álmaitok
Legyen áldottá a múló idő,a születésnapok, évfordulók,
az élők üzenete és a holtak emléke
Legyen áldottá a magányod,
egy-egy átvirrasztott éjjel, a gondjaid és félelmeid
Legyen áldottá az imádságod,
Istent keresésed a "megtaláltságod"
Legyen áldottá az emberség,amely életed gazdagságát adja,
és létünk minden értelmet meghaladó távlata nyíljon meg előtted
Tárja ki neked Isten az élet kapuját.
--
Marcsi
20-824-5727
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)