Ma meghalt egy ember előttem.3 méterre voltam tőle.Ott feküdt a Keleti előtt a kövön a lépcső mellett ,alig pár méterre a 7es busz megállójától a lámpa fényében.Mentősök felette,masszírozták a szívét. Cigányember. Mellette egy hosszú,göndör hajú lány.A lánya,vagy 25 éves.Zokog, sír és kiáltja "Édesapám" !Kapaszkodik a mellette álló asszonyba. Emberek körös-körül tehetetlenül néznek.Köztük én is.
103.zsoltár Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
Ki tudna reményt és támaszt nyújtani,ha nem az az ember,aki Krisztushoz tartozva hiszi,tudja és érzi, hogy ami itt történik ,az mind Krisztus kezében van. Nem véletlen. Az Isten nem tehetetlen. Valamiért megengedi/akarja ami itt történik, számunkra nem érthető módon kézben tartja még ezt a pillanatot is. És az ő kezéből nem csúszik ki semmi és senki.Tart bennünket. és tartja kezében azt a férfit,a mellette zokogó lányt és a nemsokára zokogókat is.
Gibert le Mouel Isten a metrón (részlet)
Étoile volt az állomás neve,
ahol Isten kiszállt a szerelvényből.
Épen indulni akart
a folyosók labirintusa felé,
amikor váratlanul egy férfi
-úgy negyven éves lehetett-
hangtalanul összeomlott
a közelében a peronon.
.....
Egy asszony tört magának utat
a tömegben,
lehajolt a szerencsétlenhez,
egy orvos határozottságával
tapogatta ki a pulzusát,
majd fölegyenesedett,
és odaszólt egy jól öltözött férfihoz,
hogy ne tátsa itt a száját,
inkább menjen ,és hívja a mentőket.
Isten alázatosan
felajánlotta segítségét,
az asszony azonban
csak a fejét rázta:
-Késő- mondta csendesen-
itt már nincs szükség
a segítségbe.
Persze Isten
maga is tudta,
hogy a peronon fekvő férfi
szíve felmondta a szolgálatot.
....
Egy férfi tört magának utat
a tömegben,
úgy harmincéves lehetett
és pap volt
ezt azonban csak Isten tudta,
mert újabban a papok közül
sokan olyanok lettek,mint ő maga:
inkognitóban éltek
és dolgoztak
az emberek között.
A pap sietett,
mert Gennevilliers
egyik gyárcsarnokában dolgozott,
s a munkahelyéről nem késhetett.
Mivel azonban pap volt,
letérdelt az elhunyt mellé,
kezével keresztet rajzolt a levegőbe,
csendesen imádkozott,
ad így szólt:
-Isten,aki szeret téged,
adja meg neked az Ő békéjét
és az örök élet dicsőségét!
-Ámen-mondta erre Isten
az egész közösség nevében.
A pap csak futó pillantást
vetett a mellette álló személyre,
s arra gondolt,
ez biztos keresztény,
mégpedig jó keresztény,
hisz ismeri az egyház imáit.
...
egyedül Isten tudta,
hogy a halottnak vélt férfi
éppen akkor ébred fel odafent,
s mint minden üdvözült,
az első szorongás eltűnése után
ő is a hitetlen Tamás
csodálkozó tekintetével
lépte át a küszöböt
nézte a világosságot,
amely megvilágítja az éjszaka végét
és jelzi,
hogy a szeretet nem múlik el,
sőt, csak az örökkévalóságban
bontakozik ki igazán.
S mint az apostolok húsvét után,
ez a férfi is csak most kezdte megérteni,
hogy a vakok valóban látnak,
a süketek hallanak,
a sánták járnak
és a szegények meg a kiközösítettek
ott vannak a lakomán,és élnek,
tényleg élnek...
Uram, Te azt mondtad, hogy ne töröd el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltod ki. hamarosan, talán ezekben a pillanatokban egy családban sok lesz a pislákoló mécses és gyenge nádszállal lesz tele egy szoba. Uram, te őrizd meg őket.Ők nem tudják,amit ez a Cigányember már tud. Te adj nekik vigasztalást.Kimondhatatlan a fájdalom.Váratlanul még szörnyűbb,mint amikor felkészülünk, mert tudjuk közel a halál órája.
Az életünk ényleg csak pára,ami egy perc alatt felszárad és fű,ami ma még zöld,de holnapra már csak száraz gaz lesz.Sóhaj,amire már egy perc múlva az sem emlékezik,akinek száját elhagyta, akinek lelkéből felszállt.
Ma sok sóhaj fog felszállni hozzád ennek a Cigányembernek a családjából.Te tartsd számon minden egyes sóhajukat.És Te vigyázz a lelkükre.
Ő pedig,a Cigányember: nyugodjék békében.Ámen.
2009. október 25., vasárnap
2009. október 18., vasárnap
Unique Sunday
For most people- christians- Sunday is the day when they go to worship. This is how it used to be for me. Somehow I always loved Sunday worship, although there were times when I left worship before it ended, cos I got annoyed or angry what happened there under the name of worship. But I always loved it.
When I became christian there were times when I had to lie to my family to go to worship and I felt so proud of it-like becoming as persecuted as the first Christians. Of course it was not so, just my family sometimes didn't like that instead of being together on Sunday morning I am leaving the family and they had to wait for me to have lunch together. I broke the family habit. But as a teneeger I loved to do this. Sorry, but this is true. But when they explained me there is no "kegyes hazugság" (lie that can be unnoticed and ok) I still enjoyed going on Sunday morning to church. I always arrived 10-15 minutes earlier because of my bus schedule. While I was waiting for the bus I usually sang laud (I live kinda far from the city) from our songbook. Before church I was meeting my friends and we talked about what happened in the last few days and what will happen in the next. We sat together-of course being faithful to the old Lutheran habit- sitting on the back row and it was so great to get aroud the altar, kneel down and get communion-together.
For me -as it is written- Sunday was the first and the last day of the week. A special time to put everything into God's hands that was in me- thoughts, feelings, questions, worries, happiness, love,plans-everything. Being emptied by the time the sermon starts and get focused what God wants me to understand from his Word.What instructions,comforting, encouraging words are waiting for me to start a new week. And when we reached communion time I was longing to being cleansed.Even if just for a moment, cos on the way back to my pew I had my on thoughts which most of the time crossed what I promised God a couple of minutes ago: I won't plan anything just take what he plans for me.Well, leopard cannot change it's spots,I am an administrator and plan-maker professional ;-). At the table being together with my friends and being together with God-now that is something! This is what you cannot have anywhere else. You cannot be a living christian without having communion if you have the chance for it.This is harsh, but this is my opinion.
After that we sometimes went to play pool billiard,had a tea and a cake at the Márvány Cukrázda and we sometimes debated over certain parts of the sermon. Not always ;-).than I walked to my Grandma and we had lunch together.We washed the dishes, we had coffee and I was ready to leave and had my second lunch with my family-what a healthy life ;-)!An avarage Sunday.
Since I got home from my scholarship from Chicago due to my job I usually work on Sunday,so I cannot go to church on Sundays. I always knew that not having a healthy rythm of life- one day for rest and God-is a missing point in my life.
Today I got up and I could go to worhsip.It was far and I had to admit I needed 10-15 minutes to force myself to get up from bed,not thinking about how cold it is outside, not letting "I have nothing to wear" excuses hold me back to leave seminary housing and go to a church where I have never been , but I planned to visit. A Lutheran church in the Buda Castle district. Long way. Takes an hour. Finally I decided not to use bus but walk up to the church. And I was lost. I must have missed a street somewhere. I just had that point again: now this is a sign to turn back. But I went back where I started, took the bus and arrived 2 minutes before worship.
Nice area.Cobbler stones, castle-feeling,nice-old-lu
The sermon was honest and clear. The pastor used the Bible, quoted the words and I checked him as I used to do. ( I always loved that the bible tells us to check the pastors- look after the words whether they are faithful to the scriptures).The verses were from the Ecclesiastes.
7 Again, I saw vanity under the sun: 8the case of solitary individuals, without sons or brothers; yet there is no end to all their toil, and their eyes are never satisfied with riches. ‘For whom am I toiling’, they ask, ‘and depriving myself of pleasure?’ This also is vanity and an unhappy business.
The Value of a Friend
9 Two are better than one, because they have a good reward for their toil. 10For if they fall, one will lift up the other; but woe to one who is alone and falls and does not have another to help. 11Again, if two lie together, they keep warm; but how can one keep warm alone? 12And though one might prevail against another, two will withstand one. A threefold cord is not quickly broken.
he was talking about how we people long for relationships and community, friends, but with our being safe and having our own private time, space mentality consciously or unconsciously we built a brickwall and we stand alone at the end.,although we don't want it. I reached the point when due to my seminary traing I asked the question: so where is the good news, this is all true, but what does this say what god did to us. And at this moment the pastor honestly said: maybe it seems to be too big a step,and too chricstian, and maybe it can be seen as a sentence that pastors should say, but it is true: jesus came so we all have someone. He become the companion to all people . Anytime. Anywhere and to anyone.
We arrived to the 2nd sacrament. I had something more than bread and wine. Campanionship-by people and by God. Before we get the bread the pastor steps to everyone , put his hand on or head and marks all with the sign of the cross on the forehead saying: don't be afraid , have faith, God is with you. It is not usual in Hungarian churches to have the mark of the cross. It is rare that the pastor touches the people, most of the time they just keep their hands a over your head, but not here. Tasting the bread and the wine and experience the blessing of God through the pastors' hand was a moment when I knew I need Sundays. Worship can be done any day, but Sunday worship is somehow special. Unique.
Maybe nothing special happened this Sunday and you are wondering why it felt so special for me? This is what faith does. When ordinary things become extraordinary maybe just for you. When people can look at you and say nothing special has happened, but you feel that for you God was present, somehow it was different and it was a unique time for you.
May you/we all experience this extraordinary God planned and ordered Sunday rest and renewal!
Go to church,
get emptied in prayer,
be filled with by the words,
be cleansed by the bread and wine,
have family : Jesus and friends,
take what you need for the next week in the form of blessings
and go out so we can say again: see you next Sunday!
Find a church if you don't have one!Don't miss it!
2009. május 13., szerda
Ez nem igazságos!-reggeli áhitat,május 7.
Ez nem igazságos!
Ezékiel 18, 25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Kezdő ének:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek + nevében. Ámen.
Zsoltár: 77. zsoltár
77,2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
77, 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
(Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.))
Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek +, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, úgy, ahogy a te mindig nyitott vagy arra, amit mi szólunk, érzünk, gondolunk, arra kérünk, hogy most küldd el Szentlelkedet, hogy a mi is ennyire nyitottak legyünk feléd. Csendesítsd le szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, hogy megpihenjünk jelenlétedben és lecsendesedve meghalljuk a te hangodat és azt megértve közelebb kerüljünk hozzád. Ámen.
Hallgassuk meg testvéreim Istennek igéjét, amint azt megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében, a 18. fejezetben a 25-29. versig a következőképpen: (lsd fent)
Ez nem igazságos!
Morcos gyermekarcok. Ráncolt homlok. Civakodás, ahogy a testvérek szoktak. És mikor nem jutnak dűlőre a szülő elé, mennek/vagy hívatják őket. A”mindenható” szülő kimondja a döntést vagy ítéletet, és ekkor nagy esély van rá, hogy az alulmaradt fél szájából ezt hallhatjuk: ez nem igazságos! Ennek nem így kellene történnie!
Azonban ezt a mondatot a mai igénkben nem egy durcás gyerek, hanem maga Izrael mondja ki: Adonáj, ez nem igazságos, ennek nem így kellene lennie! Hát azok, akik ellenünk voltak, nem örökre az ellenségeid? De hát üldöztek minket, harcoltak ellenünk, gyerekeinket, embereinket leöldösték, gyaláztak minket a többi nép előtt, és ha más nem győz meg, akkor gondolj arra, hogy még téged is meggyaláztak és kigúnyoltak a többiek előtt és te az ilyeneken nem hajtod végre az ítéletet? Megérdemlik! Mi hozzád imádkoztunk, hamut szórva a fejünkre böjtöltünk, mi dicsértünk téged a sikeres csaták után és úgy tudtuk minket, Ábrahám népét áldod meg nem mást!
Mi átkot mondtunk rájuk, Istenünk fenyegetését prófétáltuk, hogy nem marad büntetlenül az, aki Adonáj népe ellen felsorakozik. És most semmi büntetés? Ezzel a lépéseddel most nevetségessé váltunk. A tetteiket meg kellene torolnod és megbüntetned őket. Ha bűnösök bűnhődjenek. Ez így logikus. Következetlen vagy Adonáj!
2.Izrael egykor elindult Isten indíttatására egy cél felé. Víziót, látást, ötletet kapott Istentől és tudta, hogy mi fér bele ebbe az isteni vezetésbe és mi nem. Az, hogy isten megbocsát azoknak, akik ellenük vannak nem fért bele.
Talán, mint Izrael, mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor elkezdtünk az Isten által meghatározott úton járni, de nem az történt, aminek történnie kellene. Mintha Isten meggondolta volna magát.
És ekkor kérdezhetjük:
Te indítottál a teológiára,akkor most hogy lehet,hogy nem kiválasztottságot érzek,hanem nehézségeket, kudarcokat élek meg és összezavarodás jellemez?
Hiszem, hogy te vezettél minket egymáshoz a párommal, de akkor hogy lehet, hogy a megnyugvás és boldogság érzése helyett bizalmatlanság, feszültség, üresség érzése telepszik meg rajtunk?
Nem Te ajándékoztál meg gyermekkel,akkor hogy lehet, hogy a beteljesedett családi élet helyett rossz úton jár és rombolja magát és környezetét?
Te indítottál arra, hogy anyagi áldozatot hozunk jó célért, akkor hogy lehet, hogy alig tudunk megélni?
Nem bizonytalanodhatnánk el, hogy vajon tényleg a jó úton járunk-e, jól döntöttünk-e, amikor ezt az utat választottuk?
Amikor szőjük a terveinket, akár a vizsgaidőszakra vagy a nyárra nézve is és hiába tanulunk, nem azokat az eredményeket kapjuk, a programok összekavarodnak, nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük.
Amikor egészségesen élünk és mozgunk, mégis betegséget diagnosztizálnak nálunk.
Amikor egy programot vagy missziót indítunk, és hamar kifulladnak a dolgok, úgy tűnik nincs áldás rajta.
Amikor úgy érezzük, hogy azon az úton járunk, amin kellene, és mégis megfáradunk, kimerülünk.
Elbátortalanító, megingató. Ismerős ez mindannyiunk számára.
Mi történik, ha a dolgok nem a mi számításunk szerint történnek? Pedig mi beleadtuk a szívünket s hittük, hogy Isten akaratával összhangban van, amerre indulunk, de a körülmények, a szívünk, az érzéseink mást mondanak?
3.Két példatörténet
Érzelmeinkkel nem csak mi, hanem az évszázadok során mindenki küzdött. Gondoljunk csak…
Az érzelem megingat
…Jónás Prófétára miután végre úgy dönt, hogy bemegy a nagy városba és kihirdeti Isten üzenetét,átlendülve a holtponton teljes erőbedobással prédikál. végigvonul a városon, hirdeti az ítéletet, majd jól végezvén dolgát leül a város szélén levő dombra és várja a nagy színdarabot. és vár, ás vár, és vár...Azonban úgy tűnik, hogy Isten meggondolta magát, mert mégsem az történik, amire Jónás számított. A jogos bosszúállás helyett Isten megbocsát. Jónást elborítják az érzelmek: nevetségessé tettél, Uram. Úgy érzi Isten cserbenhagyta. És miközben depressziósan, önsajnálatba merülve siránkozik az Isten által felnevelt, árnyat adó növény alatt Isten példázattal tanítja.
Elfelejtette, hogy nemrégiben még ő volt a büntetést érdemlő, de új lehetőséget kapott. A helyett, hogy arra figyelne mi volt Isten végső célja, amiért odaküldte, saját magára koncentrál. Elfelejtette, hogy Isten azért küldte, hogy megtérésre hívja a Niniveieket, nem pedig arra, hogy pusztítást hirdessen . Jónás számára Isten, nem következetes, ez így nem igazságos: itt most büntetésnek kell jönnie.
Elveszti szem elől a célt, az érzelmei lenyomják a tisztán látását.
Az érzelem nem ingat meg
Azonban nem mindenki engedte, hogy az érzelmei megingassák az Istennel való kapcsolatát és fókuszálva mindarra, amit eddig Istenből megtapasztaltak nem torpantak meg, hanem folytatták a megkezdett utat Istenben bízva. Talán emlékszünk Dániel próféta könyvéből a három férfi esetére a tüzes kemencében. Életüket Isten szolgálatában töltik. Igaz emberek. Nem hajlandóak behódolni, és amikor a körülmények is ellenük fordulnak, sem tántorodnak meg. Ha Isten egyszer így vezeti őket, akkor annak valami értelme van. Isten nem cselekszik értelmetlenül. Nem fut üres köröket. Ha úgy lesz, hogy meghalnak, akkor sem tagadják meg Istenüket, akkor sem mondják azt, hogy ő nem hű és nem védelmez vagy cserbenhagyja őket. Biztos meginogtak ők is érzelmeikben, de nem engedték, hogy azok uralkodjanak rajtuk. Tudták, hogy nem értelmetlen, ami történik.
4. Dönthetünk
Ez a két lehetőség áll előttünk is. Nem kerülhetjük ki azt, hogy az érzelmeink elbizonytalanítsanak minket. Hozzá tartozik emberi mivoltunkhoz és ezt a kísértő elég szeretettel ki is használja, mi meg aktívan részt veszünk benne. Ekkor megállhatunk, megtorpanhatunk vagy visszafordulhatunk a megkezdett úton.
De dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak ezek az érzések rajtunk vagy Istenre tekintve megyünk tovább.
Ahogy éljük az életünket és haladunk a terveink szerint, meghozva kisebb-nagyobb döntéseinket mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem értjük miért megyünk arra, amerre. Lehet, hogy az elején magabiztosan, erős hittel indulunk, tudva, hogy Isten akaratával összhangban tesszük, amit teszünk a reakciókat látva, az eseményeket szemlélve, az érzelmeink megkérdőjeleztetik velünk mindazt, amiben akár csak 1-2 órája biztosak voltunk. Hiába tudunk az agyunkkal/eszünkkel valamit, ha a szívünk mást mond. És nagy a szív szava. Arra figyelünk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, de vigyázzuk! Szentlélek szava és indítása nem egyenlő az érzelmeinkkel. Az érzelmeink a pillanatnyi helyzetre reagálnak, a Szentlélek pedig egy cél elérésében segít és vezet bennünket, hosszú távra tervez. Ezért sokszor nem tűnhet logikusnak az, amire a Szentlélek indít bennünket.
Mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat az érzelmeink által és mennyire hallgatunk az eszünkre és a Szentlélekre?
5. Isten döntött: ő következetes
Izrael azzal vádolta Istent, hogy a pillanatnyi szeszélyei, érzései alapján döntött, pedig mi sem áll ettől távolabb!
A következetesség azt jelenti, hogy egy célra tekintve nem engedjük, hogy a pillanatnyi szelek megingassanak bennünket.
Isten következetes. Isten végigjárta az utat Izraellel az ígéret földjére,bár ő 100szor is elfordult tőle.
Ahogyan Jézus végigjárta a keresztig való utat a célt tartva szem előtt,bár tanítványai nem értették meg, elfordultak tőle, családja bolondnak nézte és kidobta a szülővárosa.
Isten haladt tovább a megkezdett úton,mert vezette egy cél.
És mi volt az az cél, ami Istent vezérelte? Az életre vezető út víziója. A célja az volt, hogy igazi életet adhasson a hozzá fordulóknak itt a földön és a halál után is. Isten mindenkinek ad víziót: rövid vagy hosszabb távút. Kövessük Istent és ne tántorodjunk meg, mint Izrael,bízzunk abban, hogy Isten tudja mit csinál.
Ha elindultunk egy úton legyünk következetesek, járjuk végig azt az utat, amiről úgy gondoltuk egyszer, hogy Isten erre vezet bennünket. Ne engedjük, hogy az érzelmeink eltántorítsanak.
7. A cetli
Volt idő, amikor sorra döntéseket kellett hoznom, de a döntéseim után elbizonytalanodtam idővel. Biztos jó döntés ez, biztos Isten szerinti? És annyiszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét, hogy a végén a következőhöz folyamodtam: végiggondolva, elmélkedve, gyötrődve próbáltam egy döntést úgy meghozni, hogy abban Isten békességét érezzem. Amikor ez megvolt egy cetlire leírtam:
" Most érzem és tudom, hogy ez a döntés helyes, és bármit is gondolok később, ez akkor is így van.
Ha ezt később megkérdőjelezném ;-):
ISTEN MÉGIS NAGYOBB A MI SZÍVÜNKNÉL…
1 JÁNOS 3,20"
yerekes? nekem sokat segített.
Te mit írnál fel a cetlidre? Mire kell emlékeztetned magad? Amit egyszer biztosan éreztél és tudtál, ami élettel töltött meg, ami felé elindultál és most talán meginog benned? Ne hátráljunk meg, ne forduljunk vissza, ne üljünk le egy száradó bokor alá és stagnáljunk akár hosszú ideig. Keljünk fel és menjünk tovább afelé a cél felé, ami felé egyszer elindultunk.
Isten áldása legyen az előttünk álló vizsgaidőszakon és a nyári terveinken, akár rövid távúak, akár egy egész életre szólnak. Ámen.
Imádság: Drága Istenünk!
Te Isten vagy mi pedig emberek. Az érzelmeinket te adtad, de sokszor megcsalnak bennünket. Urunk, te látod, milyen sokszor van az, hogy nem vagyunk veled olyan szoros kapcsolatban, hogy meg tudjuk különböztetni a szívünk és a Szentlelked szavát. Hagyjuk, hogy elborítsanak az érzelmek és szem elől tévesszük a célt, ami felé elindultunk. Segíts meg bennünket. Frissítsd fel a látásunkat, az álmot, ötletet, ami a szívünkbe adtál egykor, mert hisszük, hogy te adtad. Légy vezetőnk, békességünk, erőnk, vigasztalónk, felkészítőnk, menedékünk. Mert te következetes Isten vagy: ha egyszer megtetted, akkor ezután is megteszed. Mert nem ember vagy Te, hogy változzál. Áldunk téged ezért Urunk!
Ámen.
Mi Atyánk
Áldás: és az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.
Záróének
Ezékiel 18, 25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Kezdő ének:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek + nevében. Ámen.
Zsoltár: 77. zsoltár
77,2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
77, 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
(Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.))
Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek +, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, úgy, ahogy a te mindig nyitott vagy arra, amit mi szólunk, érzünk, gondolunk, arra kérünk, hogy most küldd el Szentlelkedet, hogy a mi is ennyire nyitottak legyünk feléd. Csendesítsd le szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, hogy megpihenjünk jelenlétedben és lecsendesedve meghalljuk a te hangodat és azt megértve közelebb kerüljünk hozzád. Ámen.
Hallgassuk meg testvéreim Istennek igéjét, amint azt megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében, a 18. fejezetben a 25-29. versig a következőképpen: (lsd fent)
Ez nem igazságos!
Morcos gyermekarcok. Ráncolt homlok. Civakodás, ahogy a testvérek szoktak. És mikor nem jutnak dűlőre a szülő elé, mennek/vagy hívatják őket. A”mindenható” szülő kimondja a döntést vagy ítéletet, és ekkor nagy esély van rá, hogy az alulmaradt fél szájából ezt hallhatjuk: ez nem igazságos! Ennek nem így kellene történnie!
Azonban ezt a mondatot a mai igénkben nem egy durcás gyerek, hanem maga Izrael mondja ki: Adonáj, ez nem igazságos, ennek nem így kellene lennie! Hát azok, akik ellenünk voltak, nem örökre az ellenségeid? De hát üldöztek minket, harcoltak ellenünk, gyerekeinket, embereinket leöldösték, gyaláztak minket a többi nép előtt, és ha más nem győz meg, akkor gondolj arra, hogy még téged is meggyaláztak és kigúnyoltak a többiek előtt és te az ilyeneken nem hajtod végre az ítéletet? Megérdemlik! Mi hozzád imádkoztunk, hamut szórva a fejünkre böjtöltünk, mi dicsértünk téged a sikeres csaták után és úgy tudtuk minket, Ábrahám népét áldod meg nem mást!
Mi átkot mondtunk rájuk, Istenünk fenyegetését prófétáltuk, hogy nem marad büntetlenül az, aki Adonáj népe ellen felsorakozik. És most semmi büntetés? Ezzel a lépéseddel most nevetségessé váltunk. A tetteiket meg kellene torolnod és megbüntetned őket. Ha bűnösök bűnhődjenek. Ez így logikus. Következetlen vagy Adonáj!
2.Izrael egykor elindult Isten indíttatására egy cél felé. Víziót, látást, ötletet kapott Istentől és tudta, hogy mi fér bele ebbe az isteni vezetésbe és mi nem. Az, hogy isten megbocsát azoknak, akik ellenük vannak nem fért bele.
Talán, mint Izrael, mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor elkezdtünk az Isten által meghatározott úton járni, de nem az történt, aminek történnie kellene. Mintha Isten meggondolta volna magát.
És ekkor kérdezhetjük:
Te indítottál a teológiára,akkor most hogy lehet,hogy nem kiválasztottságot érzek,hanem nehézségeket, kudarcokat élek meg és összezavarodás jellemez?
Hiszem, hogy te vezettél minket egymáshoz a párommal, de akkor hogy lehet, hogy a megnyugvás és boldogság érzése helyett bizalmatlanság, feszültség, üresség érzése telepszik meg rajtunk?
Nem Te ajándékoztál meg gyermekkel,akkor hogy lehet, hogy a beteljesedett családi élet helyett rossz úton jár és rombolja magát és környezetét?
Te indítottál arra, hogy anyagi áldozatot hozunk jó célért, akkor hogy lehet, hogy alig tudunk megélni?
Nem bizonytalanodhatnánk el, hogy vajon tényleg a jó úton járunk-e, jól döntöttünk-e, amikor ezt az utat választottuk?
Amikor szőjük a terveinket, akár a vizsgaidőszakra vagy a nyárra nézve is és hiába tanulunk, nem azokat az eredményeket kapjuk, a programok összekavarodnak, nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük.
Amikor egészségesen élünk és mozgunk, mégis betegséget diagnosztizálnak nálunk.
Amikor egy programot vagy missziót indítunk, és hamar kifulladnak a dolgok, úgy tűnik nincs áldás rajta.
Amikor úgy érezzük, hogy azon az úton járunk, amin kellene, és mégis megfáradunk, kimerülünk.
Elbátortalanító, megingató. Ismerős ez mindannyiunk számára.
Mi történik, ha a dolgok nem a mi számításunk szerint történnek? Pedig mi beleadtuk a szívünket s hittük, hogy Isten akaratával összhangban van, amerre indulunk, de a körülmények, a szívünk, az érzéseink mást mondanak?
3.Két példatörténet
Érzelmeinkkel nem csak mi, hanem az évszázadok során mindenki küzdött. Gondoljunk csak…
Az érzelem megingat
…Jónás Prófétára miután végre úgy dönt, hogy bemegy a nagy városba és kihirdeti Isten üzenetét,átlendülve a holtponton teljes erőbedobással prédikál. végigvonul a városon, hirdeti az ítéletet, majd jól végezvén dolgát leül a város szélén levő dombra és várja a nagy színdarabot. és vár, ás vár, és vár...Azonban úgy tűnik, hogy Isten meggondolta magát, mert mégsem az történik, amire Jónás számított. A jogos bosszúállás helyett Isten megbocsát. Jónást elborítják az érzelmek: nevetségessé tettél, Uram. Úgy érzi Isten cserbenhagyta. És miközben depressziósan, önsajnálatba merülve siránkozik az Isten által felnevelt, árnyat adó növény alatt Isten példázattal tanítja.
Elfelejtette, hogy nemrégiben még ő volt a büntetést érdemlő, de új lehetőséget kapott. A helyett, hogy arra figyelne mi volt Isten végső célja, amiért odaküldte, saját magára koncentrál. Elfelejtette, hogy Isten azért küldte, hogy megtérésre hívja a Niniveieket, nem pedig arra, hogy pusztítást hirdessen . Jónás számára Isten, nem következetes, ez így nem igazságos: itt most büntetésnek kell jönnie.
Elveszti szem elől a célt, az érzelmei lenyomják a tisztán látását.
Az érzelem nem ingat meg
Azonban nem mindenki engedte, hogy az érzelmei megingassák az Istennel való kapcsolatát és fókuszálva mindarra, amit eddig Istenből megtapasztaltak nem torpantak meg, hanem folytatták a megkezdett utat Istenben bízva. Talán emlékszünk Dániel próféta könyvéből a három férfi esetére a tüzes kemencében. Életüket Isten szolgálatában töltik. Igaz emberek. Nem hajlandóak behódolni, és amikor a körülmények is ellenük fordulnak, sem tántorodnak meg. Ha Isten egyszer így vezeti őket, akkor annak valami értelme van. Isten nem cselekszik értelmetlenül. Nem fut üres köröket. Ha úgy lesz, hogy meghalnak, akkor sem tagadják meg Istenüket, akkor sem mondják azt, hogy ő nem hű és nem védelmez vagy cserbenhagyja őket. Biztos meginogtak ők is érzelmeikben, de nem engedték, hogy azok uralkodjanak rajtuk. Tudták, hogy nem értelmetlen, ami történik.
4. Dönthetünk
Ez a két lehetőség áll előttünk is. Nem kerülhetjük ki azt, hogy az érzelmeink elbizonytalanítsanak minket. Hozzá tartozik emberi mivoltunkhoz és ezt a kísértő elég szeretettel ki is használja, mi meg aktívan részt veszünk benne. Ekkor megállhatunk, megtorpanhatunk vagy visszafordulhatunk a megkezdett úton.
De dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak ezek az érzések rajtunk vagy Istenre tekintve megyünk tovább.
Ahogy éljük az életünket és haladunk a terveink szerint, meghozva kisebb-nagyobb döntéseinket mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem értjük miért megyünk arra, amerre. Lehet, hogy az elején magabiztosan, erős hittel indulunk, tudva, hogy Isten akaratával összhangban tesszük, amit teszünk a reakciókat látva, az eseményeket szemlélve, az érzelmeink megkérdőjeleztetik velünk mindazt, amiben akár csak 1-2 órája biztosak voltunk. Hiába tudunk az agyunkkal/eszünkkel valamit, ha a szívünk mást mond. És nagy a szív szava. Arra figyelünk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, de vigyázzuk! Szentlélek szava és indítása nem egyenlő az érzelmeinkkel. Az érzelmeink a pillanatnyi helyzetre reagálnak, a Szentlélek pedig egy cél elérésében segít és vezet bennünket, hosszú távra tervez. Ezért sokszor nem tűnhet logikusnak az, amire a Szentlélek indít bennünket.
Mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat az érzelmeink által és mennyire hallgatunk az eszünkre és a Szentlélekre?
5. Isten döntött: ő következetes
Izrael azzal vádolta Istent, hogy a pillanatnyi szeszélyei, érzései alapján döntött, pedig mi sem áll ettől távolabb!
A következetesség azt jelenti, hogy egy célra tekintve nem engedjük, hogy a pillanatnyi szelek megingassanak bennünket.
Isten következetes. Isten végigjárta az utat Izraellel az ígéret földjére,bár ő 100szor is elfordult tőle.
Ahogyan Jézus végigjárta a keresztig való utat a célt tartva szem előtt,bár tanítványai nem értették meg, elfordultak tőle, családja bolondnak nézte és kidobta a szülővárosa.
Isten haladt tovább a megkezdett úton,mert vezette egy cél.
És mi volt az az cél, ami Istent vezérelte? Az életre vezető út víziója. A célja az volt, hogy igazi életet adhasson a hozzá fordulóknak itt a földön és a halál után is. Isten mindenkinek ad víziót: rövid vagy hosszabb távút. Kövessük Istent és ne tántorodjunk meg, mint Izrael,bízzunk abban, hogy Isten tudja mit csinál.
Ha elindultunk egy úton legyünk következetesek, járjuk végig azt az utat, amiről úgy gondoltuk egyszer, hogy Isten erre vezet bennünket. Ne engedjük, hogy az érzelmeink eltántorítsanak.
7. A cetli
Volt idő, amikor sorra döntéseket kellett hoznom, de a döntéseim után elbizonytalanodtam idővel. Biztos jó döntés ez, biztos Isten szerinti? És annyiszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét, hogy a végén a következőhöz folyamodtam: végiggondolva, elmélkedve, gyötrődve próbáltam egy döntést úgy meghozni, hogy abban Isten békességét érezzem. Amikor ez megvolt egy cetlire leírtam:
" Most érzem és tudom, hogy ez a döntés helyes, és bármit is gondolok később, ez akkor is így van.
Ha ezt később megkérdőjelezném ;-):
ISTEN MÉGIS NAGYOBB A MI SZÍVÜNKNÉL…
1 JÁNOS 3,20"
yerekes? nekem sokat segített.
Te mit írnál fel a cetlidre? Mire kell emlékeztetned magad? Amit egyszer biztosan éreztél és tudtál, ami élettel töltött meg, ami felé elindultál és most talán meginog benned? Ne hátráljunk meg, ne forduljunk vissza, ne üljünk le egy száradó bokor alá és stagnáljunk akár hosszú ideig. Keljünk fel és menjünk tovább afelé a cél felé, ami felé egyszer elindultunk.
Isten áldása legyen az előttünk álló vizsgaidőszakon és a nyári terveinken, akár rövid távúak, akár egy egész életre szólnak. Ámen.
Imádság: Drága Istenünk!
Te Isten vagy mi pedig emberek. Az érzelmeinket te adtad, de sokszor megcsalnak bennünket. Urunk, te látod, milyen sokszor van az, hogy nem vagyunk veled olyan szoros kapcsolatban, hogy meg tudjuk különböztetni a szívünk és a Szentlelked szavát. Hagyjuk, hogy elborítsanak az érzelmek és szem elől tévesszük a célt, ami felé elindultunk. Segíts meg bennünket. Frissítsd fel a látásunkat, az álmot, ötletet, ami a szívünkbe adtál egykor, mert hisszük, hogy te adtad. Légy vezetőnk, békességünk, erőnk, vigasztalónk, felkészítőnk, menedékünk. Mert te következetes Isten vagy: ha egyszer megtetted, akkor ezután is megteszed. Mert nem ember vagy Te, hogy változzál. Áldunk téged ezért Urunk!
Ámen.
Mi Atyánk
Áldás: és az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.
Záróének
2009. május 5., kedd
2009. március 28., szombat
Egy cipőben járunk- de merre és hogyan?
Az alábbi blogon azt a böjti prédikációt olvashatjátok, amit Celldömölk és szórványai látogatására készítettem. Sajnos élőben nem tűnt annyira "tökéletesnek", mint írásban. Van még mit tanulhi (sóóóhaj).
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/igehirdetesek/szucs-maria-2013-2009.-03.-22.-2013-1kor-10-14-17
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/igehirdetesek/szucs-maria-2013-2009.-03.-22.-2013-1kor-10-14-17
2009. március 10., kedd
139.zsoltár parafrázisa
CSAK AZOKNAK, AKIK AZ ELŐZŐT NEM OLVASTÁK: NEM PÓTOLJA AZ EREDETI ELOLVASÁSÁT, SŐT!
A karmesternek: Marcsi zsoltárára
Uram, Te megvizsgálsz engem és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy felállok, messziről látod és tudod amit akarok és amit tervezek, még akkor is,amikor én sem tudom vagy rejtegetem.
Szemmel tartod járásomat, amikor a Teológiára megyek vagy amikor az Autóklubba. Látod,amikor pihenek, futok vagy aerobik-ra megyek,amikor könyvet olvasok vagy filmet nézek. Amikor aktívan vagy passzívan pihenek.
Gondod lenne minden utamra, ha hagynám.
De még így is,engedetlenül előtted van minden lépésem és igazgatod amennyire hagyom. Még nyelvemen sincs a szó, még a gondolataimat sem tudom összeszedni, szégyenlem, hogy szét vagyok esve és még magam sem tudom megfogalmazni mi kell,Te már akkor is pontosan tudod Uram.
Minden oldalról körülfogtál és körülölelsz ma is, Uram. Óvó kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, ami még a szívem kétkedését is túllépi, igen magas, nem tudom felfogni. De ez így jó Uram. Hiszen te vagy Isten és én az ember. Nem kell tökéletesnek lennem, csak bíznom Benned.
Hová menjek Lelked elől?
Orcád elől hová fussak?
Ha a mennybe szállnék fel, magas teológiai fejtegetésekbe, gondolatokba, gazdag istentiszteletekre, ha hírnévre tennék szert, sok doktorátust szerenék és fennhordanám az orromat, ha ívelő karrier és több, mint jólét venne körül, Te ott is ott vagy.
Ha a holtak hazájába feküdnék le, mély meditációkba, ha elhagynám magam, ha elzüllenék, elhanyagolnám testem-lelkem és hajléktalanként egy aluljáróban kéregetnék, ha drogoznék vagy bármilyen mélyre is süllyednék, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék, ha körbeutaznám is a világot, ha visszamennék az USA-ba, Chicago-ba vagy vissza Békéscsabára vagy akár új és idegen tájakra bolyonganék tovább, kezed ott is elérne , jobbod megragadna engem.
Mert mindenhol te vagy Istenem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne. A zűrzavar rendezett, az ingoványos szilárd, a bizonytalan biztos, mert az éjszaka is olyan lenne neked, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, minta világosság. Hiszen te magad vagy a fény, Krisztus az első napsugár, amely legyőzte az éjt.
Te alkottad veséimet, bokámat is,ami fáj, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak Uram,mert félelmetes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid: az ember, állat, természet,a tér és idő, gondolat, érzelem, színek és illatok, hangok és anyagok, formák. És lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyet nekem számtál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Köszönöm Uram az életem csodáit. Azt, hogy megszülettem. Én, ahogy vagyok. Hogy a szüleim Apa, Anya , Pisti és Attila lettek az én testvéreim. Köszönöm a tágabb családom. ... (itt személy-esebb jellegű a dolog, inkább kihagynám ;-)
A hinta örömét, a virágszedést Boriska nénináél,a befőttes üvegbe kért fagylaltért. Meleg nyár napokért. A búcsúkért. (ismét személy-esebb...)
A meleg köveken ücsörgést, a mosolyogva 66ozást. A gesztenye és mogorószedést, a kemping biciklit, a szőlős gyümölcskrémest a Csempében. A forgóhintát a játszótéren.
(ismét személy-esebb).A mellettem levést, a függetlenséget, szabadságot,de rendet. Az este kikészített kekszet és almát, a déli ebédeket és a sok nevetést. A türelmet.
...
Hogy sok embert és sok utat megismerhettem.Az élő igédért. A gyermeki hitért. Köszönet az óvónői évekért. A békéért és boldogságért. A mesékért, a gyermeki ölelésékért. Köszönöm az ösztöndíjat. Ki sem tudom fejezni.
...
Azért, hogy fáj a bűnöm. A jólétért, a bizalomért,az igehirdetésre felkészítésért. Azért, mert a türelmednek és szeretetednek még mindig nincsen vége, nem fogyott el. Hálátlan gyermek vagyok. Kemény-szívű.
Mily drágák nekem szándékaid Istenem! Mily hatalmas azoknak száma!
Bárcsak ismerném és követném azokat és összhangban élnék Veled!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
...
Vizsgálj meg engem, Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg nem járok-e téves úton- de még mennyire- és vezess az örökkévalóság útján!
Ámen.
A karmesternek: Marcsi zsoltárára
Uram, Te megvizsgálsz engem és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy felállok, messziről látod és tudod amit akarok és amit tervezek, még akkor is,amikor én sem tudom vagy rejtegetem.
Szemmel tartod járásomat, amikor a Teológiára megyek vagy amikor az Autóklubba. Látod,amikor pihenek, futok vagy aerobik-ra megyek,amikor könyvet olvasok vagy filmet nézek. Amikor aktívan vagy passzívan pihenek.
Gondod lenne minden utamra, ha hagynám.
De még így is,engedetlenül előtted van minden lépésem és igazgatod amennyire hagyom. Még nyelvemen sincs a szó, még a gondolataimat sem tudom összeszedni, szégyenlem, hogy szét vagyok esve és még magam sem tudom megfogalmazni mi kell,Te már akkor is pontosan tudod Uram.
Minden oldalról körülfogtál és körülölelsz ma is, Uram. Óvó kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, ami még a szívem kétkedését is túllépi, igen magas, nem tudom felfogni. De ez így jó Uram. Hiszen te vagy Isten és én az ember. Nem kell tökéletesnek lennem, csak bíznom Benned.
Hová menjek Lelked elől?
Orcád elől hová fussak?
Ha a mennybe szállnék fel, magas teológiai fejtegetésekbe, gondolatokba, gazdag istentiszteletekre, ha hírnévre tennék szert, sok doktorátust szerenék és fennhordanám az orromat, ha ívelő karrier és több, mint jólét venne körül, Te ott is ott vagy.
Ha a holtak hazájába feküdnék le, mély meditációkba, ha elhagynám magam, ha elzüllenék, elhanyagolnám testem-lelkem és hajléktalanként egy aluljáróban kéregetnék, ha drogoznék vagy bármilyen mélyre is süllyednék, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék, ha körbeutaznám is a világot, ha visszamennék az USA-ba, Chicago-ba vagy vissza Békéscsabára vagy akár új és idegen tájakra bolyonganék tovább, kezed ott is elérne , jobbod megragadna engem.
Mert mindenhol te vagy Istenem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne. A zűrzavar rendezett, az ingoványos szilárd, a bizonytalan biztos, mert az éjszaka is olyan lenne neked, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, minta világosság. Hiszen te magad vagy a fény, Krisztus az első napsugár, amely legyőzte az éjt.
Te alkottad veséimet, bokámat is,ami fáj, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak Uram,mert félelmetes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid: az ember, állat, természet,a tér és idő, gondolat, érzelem, színek és illatok, hangok és anyagok, formák. És lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyet nekem számtál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Köszönöm Uram az életem csodáit. Azt, hogy megszülettem. Én, ahogy vagyok. Hogy a szüleim Apa, Anya , Pisti és Attila lettek az én testvéreim. Köszönöm a tágabb családom. ... (itt személy-esebb jellegű a dolog, inkább kihagynám ;-)
A hinta örömét, a virágszedést Boriska nénináél,a befőttes üvegbe kért fagylaltért. Meleg nyár napokért. A búcsúkért. (ismét személy-esebb...)
A meleg köveken ücsörgést, a mosolyogva 66ozást. A gesztenye és mogorószedést, a kemping biciklit, a szőlős gyümölcskrémest a Csempében. A forgóhintát a játszótéren.
(ismét személy-esebb).A mellettem levést, a függetlenséget, szabadságot,de rendet. Az este kikészített kekszet és almát, a déli ebédeket és a sok nevetést. A türelmet.
...
Hogy sok embert és sok utat megismerhettem.Az élő igédért. A gyermeki hitért. Köszönet az óvónői évekért. A békéért és boldogságért. A mesékért, a gyermeki ölelésékért. Köszönöm az ösztöndíjat. Ki sem tudom fejezni.
...
Azért, hogy fáj a bűnöm. A jólétért, a bizalomért,az igehirdetésre felkészítésért. Azért, mert a türelmednek és szeretetednek még mindig nincsen vége, nem fogyott el. Hálátlan gyermek vagyok. Kemény-szívű.
Mily drágák nekem szándékaid Istenem! Mily hatalmas azoknak száma!
Bárcsak ismerném és követném azokat és összhangban élnék Veled!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
...
Vizsgálj meg engem, Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg nem járok-e téves úton- de még mennyire- és vezess az örökkévalóság útján!
Ámen.
2009. március 5., csütörtök
On the good path...
I was a little worried a couple of days ago: I have heard that some were saying: I am too into this Calvary chapel free-church thing, a day later others said I was too Catholic. Both ways I am not really clear Lutheran.
Thinking through this, some verses of the Bible came to my mind where people were talking about Jesus. Some said: he was just too strick, too ascetic, other said he was drinking, eating a lot, too much of this world.
What a relief! I am walking on the good path.
The world hasn't changed although centuries passed by. A (wo)man cannot be "good enough" for all.
Thinking through this, some verses of the Bible came to my mind where people were talking about Jesus. Some said: he was just too strick, too ascetic, other said he was drinking, eating a lot, too much of this world.
What a relief! I am walking on the good path.
The world hasn't changed although centuries passed by. A (wo)man cannot be "good enough" for all.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)