Szappan, víz, mosógép, Domestos, Colgate, felmosó, porszivó és szivacs.

Tegnapelőtt február 2.-án Candle mass, azaz Gyertya (vagy Fény) Ünnep volt itt Mirfieldben. Gyönyörű volt! Képzeljétek csak el. A gyülekező a kolostor előterében volt, ami négyzet alakú és magas falak illetve lépcsők veszik körbe. Inkább kuckó érzése van az embernek semmint hodály. Tele emberrel, kezükben gyertya (+ láng és meleg fény) és csend. Majd megkondulnak a harangok, este 6 órát üt az óra és a fantasztikus akusztikájú térben megszólal a kezdőének és az ember azonnal elmerül a szólamokba és pillanatokon belül átzökken a hétköznapi hangulatból, egy békességgel, nyulalommal és biztonsággal elárasztó pillanatba. Ezekután bevonultunk és elkezdődött az istentisztelet bibliaolvasással, énekekkel, énekes liturgiával (fele egymásnak énekelve a pap és a gyülekezet). Úrvacsoravétel után nyolcan visszamentünk az előtérbe és többszólamban elénekeltünk egy Mária éneket ( az ünnep egyik része Jézus anyjának, Máriának a tiszteletére szól). Onnan szinte beáramlik a hang a terembe-fantasztikus érzés volt, majdnem túltettem magam az idegességemen, hogy nyilvánosan éneklek és ráadásul az akusztikának köszönhetően minden félreénekelt hang duplán hallaható :-). Bárcsak itt lettetek volna- keresztények és nem keresztények egyaránt!

A gyertya ünnep Jézus a jeruzsálemi templomban történő bemutatásának és Mária tisztaságának (hogy szűz volt-e végig,azt mindenki maga döntse el) az ünnepe.És innen indul az én gondolatmenetem. tartsatok velem :-)!

Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
Amikor leteltek tisztulásának a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassak az Úrnak, amint meg van irva az Úrnak törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék”, és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Szappan, víz, mosógép, Domestos, Colgate, felmosó, porszivó és szivacs. Tisztának lenni. Ma már inkább a külső, fizikai-fizikális tisztaság jut eszünkbe, mint a lelki tisztaság. Nem is használjuk ezt a kifejezést, bár rejtve még mindig megjelenik a szavainkban. Piszkos fantázia, romlott erkölcsű, mocskos szájú, szégyenfoltos. Akkoriban azonban a lelki tisztaság jóval fölötte állt a testinek. Lelkileg és fizikálisan tisztának lenni egyet jelentett azzal, hogy Istennel rendeződik az egyén élete, és így teljes embernek érezhette magát és a többi ember is egyenrangúnak tekintette.
Mózes így hirdette ki Isten szava szerint: miután egy asszony fiút szül, 7 napig tisztátalannak kell tekinteni. 8. napon metéljék körül a gyermeket és az asszony még 33 napig maradjon otthon, ne menjen emberek közé. Ezek után menjen fel a család a Templomba és mutasson be áldozatot. Ha telik a családnak rá, akkor vigyen egy egyéves bárányt égőáldozatul és egy galamb vagy gerlicefiókát vétekáldozatul.( 3 Mózes, 12: 1-8) Mária tisztává nyilvánítása azonban csak egy része volt a felutazásnak.
Ennél is fontosabb volt bemutatni az Istennek a család elsőszülöttjét, aki ráadásul még fiú is volt. Amikor a fáraó nem akarta elengedni Izráel népét Isten a 10. büntetésként megölte az egyiptomi családok elsőszülött fiúgyermekeit, de azoknak az izraeli családok elsőszülöttjeit,akik házának ajtófélfáját bekenték vérrel nem bántotta. Ennek emlékeként Isten elrendelte a Páska ünnepet, hogy emlékezzenek meg erről minden évben, illetve minden elsőszülött fiúgyermeket vigyenek fel 8 napos korában a templomba, metéljék körül, így hivatalosan is Istenhez tartozzon. Mivel Isten azt kérte, hogy „minden ember elsőszülött fiát váltsd meg” ( 2 Mózes 13,13), így engesztelő áldozatot vittek cserébe a gyermek életéért.
És vitték az áldozatot.

Elmentek, hogy engesztelő (megtisztitó) áldozatot vigyenek az Istennek.
És nem tudták, hogy valójában engesztelő (megtisztitó) áldozatot visznek az Istentől.

Vajon hányszor gondoltam azt, hogy én teszek valamit Jézusért, Istenért és közben nem is sejtettem, hogy Jézus tesz értem valamit. Amikor úgy gondoltam, hogy segítek neki, miközben Ő segített rajtam. Amikor azt gondoltam, hogy majd én mesélek róla xy-nak és nem vettem észre, hogy valójában nekem volt szükségem arra, hogy újból szavakkal megerősítsem magamban, hogy ki is Ő nekem. Amikor nehezen váltam (válok) meg a perselybe dobott pénztől, és azt gondoltam, hogy én adok neki, miközben ő adta nekem a szabadságot az anyagi dolgoktól. Amikor nagylelkűen elmentem templomba akkor is, amikor nem volt kedvem vasárnap reggel kikelni az ágyból, és közben nekem volt szükségem arra, hogy Ö rendbetegye az életem, hogy a következő hetem ne kész káosz legyen. Amikor azért nem szóltam vissza, mert tudták rólam, hogy keresztény vagyok, és titkon azt gondoltam, így Jézust megmentem a szégyenkezéstől, miközben Jézus mentett meg attól, hogy tönkretegyem az emberi kapcsolataimat. Úgy gondolom én teszek valamit Jézusért, miközben Ő tett értem. Én adom az apróimat, Ő adja Önmagát.

8 naposan fogták és elvitték Jeruzsálemba, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be érte.
33 évvel később fogják és viszik Jeruzsálemba, nem is sejtve, hogy engesztelő áldozatot mutatnak be általa.

Jézust nem azért viszik, mert tehetetlen, hanem azért, mert Ő akarja, hogy vigyék. Valójában Öt nem vitték, hanem ment. Mert tudta, hogy ez az egyedüli lehetőség arra, hogy nekünk embereknek életünk legyen. Hogy szabadságunk legyen, hogy ráhangolódva teljes életet tudjunk élni. Hogy az Ö szemén keresztül meglássuk, hogy kik is vagyunk és hogy nem szomorúságok, gondot, bizalmatlanságot, értelmetlenséget plántált a világba, ahogy mi sokszor a felszínen látjuk, hanem kapcsolatokat, lehetőségeket, kiteljesedést, örömöket. Ha szabad utat adtak volna neki sem menekült volna el, mert jobban féltett minket, mint saját magát. Szeretett és szeret ma is annyira bennünket, hogy ma is megtenné. Odaadná magát áldozatul, úgy tekintene ránk, mint elsőszülöttekre és rendezné - ma is rendezi- a sorainkat az Atyával. Ahogyan egy szülő képes lenne szenvedést eltűrni a gyermekéért, ahogy egy szerelmes a kedveséért, úgy vállalta Jézus a szenvedést értünk, mert a szeretete irántunk nagyobb volt annál, mint ahogyan ő önmagát, a saját életét szerette.
Miért csak így lehetett rendezni? Ezt egyedül csak Ö tudta és tudja. Nem kéri, hogy megértsük. Számunkra majd csak a mennyországban lesz ez tiszta. Addig csak arra kér, hogy higgyük el, hogy ennyire szeret bennünket és mindezt azért tette, hogy segítsen nekünk az életben. Csak arra kér, hogy használjuk ki ezt a lehetőséget.