Elég

Ennél a pontnál szoktunk, szoktam kiszállni és ez az érzés kapott el az Újszövetségi szigorlatra készülve kb. egy nappal a vizsga előtt. Fáradt is voltam, az alapok sem voltak meg,tudtam, hogy nem fogok tudni átnézni mindent (részint, mert nem osztottam be jól az időmet) és eljött az az idő,amikor lelki erőm sem volt folytatni. Arról nem is beszélve, hogy mindenki lehurrogott, amikor megpendítettem, hogy itt valószínűleg rezegni fog a léc és esély van rá, hogy nem sikerül.
Elég.
Ebből elég.
Megpróbáltam nem engedni a rezignáltságomnak egy nagy léle(k)gzetet véve megint nekiláttam a fordításnak . Korinthusi gyülekezethez írott 2. levél vége.

εἴρηκέν μοι Ἀρκεῖ σοι ἡ χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμις ἐν ἀσθενείᾳ τελεῖται.

Szó helye	Görög alak	Magyar jelentés	Szófaj	Elemzés	Szótári alak	Változatok
2Kor 12,9,4	Ἀρκεῖ	elég	verb.	A.praes.impf.sg.3.	ἀρκέω	nincsenek

Szótári információk: elégedettnek lenni, megfelelőnek lenni
Isten így szól: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő által ér célhoz.

Amikor az én "elég" szavam a feladást jelentik, úgy tűnik Isten ilyenkor kezd egy új szakasz. Tanulhatok bármit, ha Ő úgy akarja nem fog sikerülni. Ha készülök,nem érek végig és hiányosak az ismereteim, de ő úgy akarja ,akkor meglesz az. (persze kísérteni nem ér:-)!Dolgozhatok, ügyeskedhetek egyedül teljes erőmből és sehova sem jutok, vagy beletehetem,amim van és a többit rábízhatom. Nálam az "elég" az,amikor utolsó erőmmel kilehelem a lelkemet (kb.) , Istennél pedig az,amikor vesz egy nagy levegőt.
Egy pillanatra megpihentem, leeresztve kiengedtem a kezemből az egész görcsösségemet és elmormoltam,amit minden vizsga előtt szoktam: Uram, tudod, nem azt kérem, hogy csodát tégy, csak azt, hogy a belefektetett munkát áldd meg.
Megáldotta: mert valóban elég.

Ἀρκεῖ (akrei)-Mentsd el a szótáradba.

Kivel találkoznál szívesen, ha utazhatnál az időben?

Vannak pillanatok, amikor az ember szája és hangszalagjai hamarabb reagálnak, mint az agya. Kicsit abszurdnak tűnik, de ha belegondolunk biztosan már mindannyian voltunk úgy, hogy előbb válaszoltunk, reagáltunk valamire, mint végiggondoltuk volna.Talán még mi magunk is csodálkoztunk a válaszunkon.Ezt történt velem tegnap is.
A téma: mikorra utaznál előre-vissza az időben, ha tehetnéd? Sajnos elég unalmas ember vagyok, mert jól érzem magam ebben a korban és aránylag jóban vagyok magammal is :-), így aztán jó mélyen magamba süllyedtem, és Ádámtól (:-) elkezdtem lepörgetni a nagyobb történelmi eseményeket-korszakokat, találni valami pontot, ahova szívesen becsatlakoznék:-) . Miután kiderült mennyire unalmas vagyok :-), jött egy javaslat: Jézussal. Nem akarnék-e Jézus korába visszamenni és vele találkozni.

És ekkor eljött az a bizonyos pillanat, amikor a szám gyorsabb az eszemnél: nem. Miért akarnék visszamenni az időben és találkozni azzal,akivel minden nap találkozok?
Zsigeri válaszok-rajongok értük. Mert vagy igaz az,amit állítok vagy átmosták az agyamat, hogy már a tudatalattim is ezt válaszolja.

Amúgy szívesen csatlakoznék bármelyik zsenihez: Marie Curie, Leonardo da Vinci, Galilei illetve a polihisztorok is vonzanak :-).
Te kihez csatlakoznál egy időre?

A világegyetem c. honlap oldalán a következő felirat várt :

Karbantartás
Elnézést kérünk a kellemetlenségekért, de a(z) Vilagegyetem jelenleg karbantartás alatt áll.

:-)

Fejjel lefelé---Az otthonragasztott fiú története

Nem leszek népszerű keresztény (nem mintha most annak tartanám magam:-)
Kiakadtam. Újszövetség vizsgára készülök (hosszú) és éppen a Lukács evangéliumának 15 fejezetéből a tékozló fiú történetét kellene görögül lefordítanom plusz elemeznem. Csak mi történik akkor, ha egyszerűen felhúzza magát az ember,ahelyett, hogy objektíven egy egyszerű szöveget elemezne? Sajnos nem tudom ezt megtenni, szerintem ez a teológiai tanulmányok egyik nagy problémája (és szépsége), hogy ez nem egy szárazon és vákuumban elsajátítható anyag, hanem tanulás közben az ember (legalábbis én) folyamatosan gondolkodik és reflektál.
Előre leszögezem: tudom, hogy a történetben szereplő Atyát nem lehet egy az egyben azonosítani Istennel és tudom, hogy a történet inkább arról szól, hogy az Atya mindenkit ,aki úgy érzi már eljátszotta az utolsó esélyét nem hogy visszafogadja, hanem ráadásul annyira szereti, hogy örömében még partit is csap neki.
Link a történethez:

http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=Lk&numch=15


Népszerűtlen álláspontot képviselek, de én most inkább az idősebb testvért értem meg. Csodálkozunk, hogy mérges? Pissed off?! Még szép, én is az lennék! Ott gürcölsz minden nap, szó szerint azt mondja az apjának, hogy ott mentél el mellettem, észre sem vettél. Annyira megszokott dolog , hogy ott vagyok, természetes. Már nem vagyok érték, csak az tűnne fel, ha nem lennék ott. Ha a munka nem lenne elvégezve. Csak a hiányt vennéd észre,ami a te életedet is befolyásolja, engem nem látsz ott az életedben. Hogy van ételem, italom, meg lakásom? A szolgáidnak is van. Ja, hogy egykor majd én örökölök mindent? Mondjuk kikéve azt a részt,amit már úgyis odaadtál a frissen ünnepeltnek. Nagyon kedves és megnyugtató,de most jelenleg még mindig a mezőn gürcölök , most is onnan jövök.
Ha annyira egyenrangúnak tekintesz minket ,akkor miért nem küldtél ki valakit, hogy szóljon nekem, hogy jöjjek haza és partizzunk együtt, ha már az öcsém visszatért? És hozzám miért nem jött oda a tesóm? Arra nem gondolt, hogy nem csak neked okozott gondot a kis kiruccanása, hanem nekem-nekünk többieknek is akik itt maradtunk?!Dupla munka, átszervezés.Nem lett kényelmesebb az életem. Ráadásul most már egyfolytában azt kellett észben tartanom, hogy már csak én maradtam apámnak- csöppet nagy felelősség és teher.

Sajnálom, nem , nem és nem. Nekem nem tetszik a sztori. Nem tetszik, hogy a frissen hazatértet jobban értékelik,mint az otthon maradottat.Persze, hogy örül az ember, ha valaki visszatér, de hogy emiatt kiváltságos legyen? Nem mehetünk el azok mellett az emberek mellett,amik minden nap ott vannak az életünkben. Nem tekinthetjük természetes dolognak, hogy vannak. Akkor kezdődik a baj, amikor már nem vesszük észre őket vagy alapnak tekintjük.Mindannyian tudunk példákat,amikor csak akkor veszünk észre valamit, ha az véletlenül eltűnik: a másik,amikor a kapcsolat megszakad, a morgós szülő,amikor meghal, a hisztis tinédzser,amikor kirepül, az Isten, amikor a megszokott egymás mellett élés után váratlanul szükség lenne a személyes tanácsára,arra, hogy érezzük a jelenlétét és erőt adjon, de úgy tűnik hallgat vagy valahol elhagytuk az úton és nem tudjuk hol és mikor, a tanár,amikor érettségi előtt beteg lesz, a rendőr,amikor a balesethez csak 3 óra múlva ér ki.
Mit érezhetnek azok az emberek, gyülekezeti tagok, akik hűségesen és kitartóan szolgálnak a gyülekezetben és senki sem veszi észre őket, csak ha a virág hiányzik az oltárról, a süti nem elég a szeretetvendégségen, ha a busz nincs megszervezve a gyülekezeti kirándulásra. Ha a hittanosok fogynak vagy valami panasz jön valamelyik szolgálatra?

Hihetetlen erő van Schäffer Erzsébet (író, Nők lapja újságíró és még sok más)gondolatában:
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”
És ami után vágyakozunk és meglesz (megmarad az életünkben) azt értékelni fogjuk.

Mielőtt bárki pszichológiai elemzésbe kezdene kijelenthetem: van 2 szerető testvérem,akivel kihívások során (néha szülői :-) is sikerül együtt szeretetben megmaradnunk és mindig számíthatunk egymásra. Sajnálattal közlöm, hogy én vagyok a leglustább a kapcsolattartásban-sorry. Bár legidősebb vagyok egyik tesóm sem csatangolt el a családtól, mindig én mentem messzebbre. És nem vagyok a kedvenc a családban, de aki az, az tudja jól kezelni :-) ezért is nagyon szeretem.
És megkaptam Istennek azt az ajándékát, hogy nem keseredek meg könnyen és nagyon apró dolgokért is ámulatba tudok esni és hálát tudok adni. Néha egyszerűen csak elönt a szeretet Isten felé, mert megajándékoz azzal, hogy képes vagyok az ő szemével látni az embereket és a világot. Megajándékoz azzal, hogy ajándékként látom az élet részeseit és eseményeit. Nem vagyok pozitív gondolkodó, hanem sokszor megmutatja a zűrzavaros felszín alatt az ő tervét és azt, hogy ő irányít.
És ez nem egyedi dolog. Bárki,aki megkeresztelkedik és keresi a lehetőségeket (tanítás a Bibliából, más keresztényekkel együtt él)hogy megismerje őt képes erre. Így lesz boldog és így tesz másokat boldoggá. Az atya, ha képes lett volna felfogni, hogy a másik fia micsoda ajándék, hogy ott van mellette és nem hagyja ott, nem érte volna meglepetésként és nem akarná kioktatni az idősebb fiút ebben a helyzetben. Mert az érezné, hogy értékelik és szeretik és hazaérve növelte volna a parti hangulatát.


És hogy aki szeretne Happy end-et kapni az is megkapja: akit nem értékelnek, hanem természetesnek vesznek jusson eszébe, hogy Isten mindenkinek még a haja szálát is számon tartja. Ő senkit sem vesz természetesnek , hanem minden nap örül és gyönyörködik bennünk- még akkor is,ha hülyeséget csinálunk egyszerűen csak azért, mert a gyermekei vagyunk. És akart, vállalt, tervezett gyerekek,akik után nagyon vágyakozott.
És most megpróbálok lenyugodni és visszamegyek tanulni.

ps: csak még annyit, hogy a google még képet sem adott ki külön az idősebb testvérről.

Maratonváltó 2011

Szél, napsütés, szemerkélő eső, pára, hideg és újból napsütés. Szinte mindebből részesültünk 2011. Május 15.-én Budapesten a K&H maratonváltón. Úgy tűnt ,hogy lehet, hogy át kell tenni másik időpontra, mert eléggé viharosnak tűnt az idő, de csak kóstolgatott minket és fenyegetett, de nem csapott le ránk, pedig néha már azon sem csodálkoztam volna, ha elkezd esni a hó.
Íme néhány kép bizonyítékul, hogy ott voltunk.



















Ez volt a 10. éve annak, hogy a KIE elkezdett részt venni a K&H Maratonváltón.




NAGY- NAGY KÖSZÖNET EZÉRT VILLŐNEK!.

Mert bár nyűgös egy népség vagyunk és úgy tűnik, hogy 6 embert nehéz összehozni egy konkrét dátumra Ő mindig túltette magát a nehézségeken és minden évben nekiállt csapatot szervezni. Két éve voltam először és akkor sikerült 38 perc alatt végigfutni a picit több, mint 7km-rt, de sajnos nem folyamatosan futottam-vagy 2 percet gyorsan sétáltam. Mellette pedig annyira koncentráltam, hogy kb. úgy nézhettem ki, mint akit kényszerítettek a futásra. Így aztán ebben az évben 2 célom volt:

1. végigfutni a távot
2. Minden egyes kilóméternél feltekinteni és mosolyogni

Jelentem mindkettőt sikerült teljesíteni!Sőt mivel teljesen fel voltam pörögve beálltam, szurkolni és hihetetlenül jó volt látni az emberek reakcióit :-). Visszamosolyogtak, integettek vagy egyszerűen csak lehetett látni, hogy egy kicsit lendületesebben kezdtek el futni.Egy valaki oda is jött autána, hogy megköszönje a szurkolást:-). Jövőre is ott leszek. Valaki esetleg csatlakozik?

Az Örökkévaló szolgája

Tudom mit erzel.
Hanyszor hallottuk ezt a mondatot es tudtuk fogalma sincs az illetonek min megyunk keresztul.
Tudom mit erzel.
Hanyszor hallottuk es tudtuk meg ha ismer is bennunket lehetetlen, hogy aterezze.
Tudom mit erzel.
Es nehanyszor tudtuk, hogy a masik tenyleg tudja mit erzunk.
Amikor egy asszony a gyermeke elvesztese utan beszel egy masikkal,aki nem reg temette el a sajatja.Amikor a frissen hazasodott osztja meg oromet egy masik boldog hazassagban elovel. Amikor egy valason tulesett onti ki lelket egy masik elvaltnak vagy amikor egy regota munkanelkuli talakozik egy masik emberrel,aki nem talal munkat, pedig keres. Amikor megszuletik a gyermeke egy parnak es a melletuk allo par szemebe nez szavak nelkul is tudjak, hogy ugyanazt az orormot erzik.

Tudom mit erzel.
Ma Nagypenteken, mi keresztenyek megemlekezunk arrol, hogy Jezus elment odaaig, hogy az emberlet melysegeit-magassagait megjarva elmondhatja: tudom, mit erzel. Es O tenyleg tudja. Megszuletett es hangos sirassal erkezett a foldre. Tudta mit jelent ehesnek-szomjasnak lenni. Tudta mit jelent baratokat szerezni es elvesziteni.Tudja mit jelent, ha meghal egy baratod.Tudja mit jelent,amikor kivulallonak erzed magad a sajat csaladodban.
Tudta, hogy az eskuvo borral es tanccal jar es orult a par oromenek. tudja mit jelentet racsodalkozni a teremtett vilagra. Tudta mit jelent hiresnek lenni, es azt, hogy ezzel egyutt jar, hogy lesznek,akik utaljak ot. Tudta mit jelent kinvallatast elszenvedni, nevetsegesse lenni,elfaradni es megtantorodni.
Es tudta, tudja mekkora fajdalmat kepes elviselni az ember mielott meghal.
Ma Nagypenteken, mi keresztenyek megemlekezunk arrol, hogy Jezust, a megtestesult Istent megoltek a kor legkegyetlenebb halalaval: keresztre feszitettek.


Ezsaias profeta igy irt az Isten szolgajarol,aki nem kenyelemben, hanem az emberi let minden teruletere hajando volt elmenni, hogy megertsuk: O tenyleg tudja mit erzunk. Szemet szemert, fogat fogert, emberi eletet emberi eletert...az O eletet a mi eletunkerert.
Ha erted Istent, akkor nem erted ot igazan.

Íme nézd/sikeres lesz a szolgám! Felmagasztalt és fel van emelve magasra nagyon!
Jahve kifejezi, hogy mindaz, ami történt nem kudarc, hanem dicsőség. A Szolga tudta, hogy küldetésének jutalma lesz, önként vállalta . Nem a küldetés sikeressége, hanem annak teljesítése a cél. Bízhatott abban, hogy amilyen szörnyű volt, ami vele történt, olyan felmagasztalt lesz. Ahogyan a bemutatáskor, úgy most is nézzen minden szem rá, fel van emelve, középpontba van helyezve. A Szolga jegyeit (fenséges, dicső, magasztos) az Írás magára Istenre is alkalmazza, amikor világfelettiségét akarja kifejezni. A Szolga nem evilághoz tartozó, más dimenziókat testesít meg.

Mert akik iszonyodtak tőled sokan voltak, torz volt az arca, nem volt emberi kinézete, emberi alaktól távol állt.
Így bámulta őt sok nép, elnémították a királyok a szájukat, mert olyan történt, amire nem számítottak (amivel nem számoltak ők), nem láttak (még sohasem láttak), nem hallottak (még sohasem hallottak), és (most) megértették.
Amikor Jahve mintegy lerántja a leplet az eddig történtekről a hirtelen döbbenet elnémítja őket (Izraelt és a világot egyaránt). Csak szótlanul állnak, mint amikor Isten dicsősége elnémítja az ószövetség embereit. Ebben a csendben ismerhető (f)el az Isten. Helyrekerül az ember- Isten viszony és itt a szolga még súlyosabban az Istenhez tartozik. Ekkor látják Isten szemével a Szolgát és az eseményeket.

Ki hitte el és jelentette volna nekünk, hogy Adonáj erőssége jelentette ki magát neki (erejének relevatio- ja volt benne?)
Ha belegondolunk, hogy Mózest mire tartották a zsidók, akkor tudjuk csak igazán értelmezni, hogy mit jelent, hogy Isten kinyilatkoztatta magát, felfedte valóját a Szolgának. Mózes csak Isten dicsőségének egy részét árnyékban, rejtve láthatta. Igazi lényét meg sem kísérelte kifürkészni, hiszen úgy tartották, hogy élő ember nem láthatja meg az Istent. Az Írásokban Isten mindig rejtetten (Deus absconditus) jelenik meg, meg-megmutat magából egy szeletet, de „birtokolni”, megismerni Istent eddig nem lehetett. A Szolga egységbe kerül az Istennel. Az Ő ereje és hatalma, a Szolgáé lesz.

És felnőtt előttünk, mint hajtás, mint gyökér a száraz földből és olyan formája sem volt, sem a dicsősége nem látszott, sem a kinézete nem volt olyan, hogy kívánatos lett volna.
Az Ószövetség népe viszonyokban gondolkozott. Egy ember értéke, pozíciója a kapcsolataitól függött. Elhagyatott, gyökér a „száraz földből” meghatározás jelentette a társadalom peremén stagnáló személyt, aki szociálisan el/kizárt volt, így egyértelműen Isten büntetését hordozta (lehetett ragályos beteg a-betegség férfija?). Mindemellett az Ószövetség szerint az ember sorsát meghatározza a testi szépség (József, Dávid), Istentől megáldottság jele az. A hajtás szót több helyen Izraelre érti az írás. De Ézsaiás 11,10-ben a Messiásra alkalmazza. Már az első énekben kifejezi, hogy az anyaméhtől (hajtás, új kezdet, potenciális lehetőségek) le van foglalva a szolga, ami utal a prófétai vonásra, amikor is a próféta és a küldetés eggyé válik.

Megvetett volt és nem volt embere és a (türelem embere), szomorúság férfia és a betegségnek ismerője, és mint arcunk elől rejtőző utált volt és nem ismertük fel.
Arcunk elől rejtőző, mint a leprások . Mi sem néztünk rá , Ő sem ránk. Nem is foglalkoztunk vele, nem számoltunk vele, mint emberi lénnyel. Raphael Patai ír könyvében két elterjedt nézetről. Az egyik szerint a Messiás leprás lesz, a másik szerint koldus. mindkét kép egyedülálló, ha arra gondolunk, hogy a Jézus korabeli kép már erősen a sikeres és elismert vezér képét hordozta csak.

Valóban a betegségeinket Ő maga vitte és szomorúságunkat cipelte, és mi azt gondoltuk, hogy Isten érte utol és ragadta meg.
Mi a magunk útját jártuk, Ő az Isten útját, ami az volt, hogy a bűneinket, szenvedéseinket hordozza. Ez a gyógyulás forrása. Mint a kos, amit a pusztába engedtek cipelte, vitte el életünk negatív vonásait. És így jogosan nyújtottuk át Őt az Istennek, aki mintegy prédaként rávetette magát. ( Az erőszakos, rászabaduló, rátámadó Isten képe az Ószövetséget végigkíséri)

És ő profánná lett téve (át lett szúrva, szegezve) a mi vétkeink (hibáink) miatt és összetörve a bűneinktől, az ő csapása által lett shalomunk és gyógyulásunk, ő rendezte (korrigálta) ezeket.
A szent, az Istennek kiválasztott lett evilágivá téve, sőt ebben a világban is a legértéktelenebbé. Át lett szúrva, meg lett sebesítve, ami ezen túl megakadályozná, hogy Isten színe elé kerüljön. Egy személy elvitte az összes Istentől elválasztó dolgot és így a teljes Shalom, jólét, béke, teljesség, bekövetkezhet. Az igazi Sabbath, a pihenő napja, az Új teremtés új kezdet, beteljesedés. A kép paradoxona a sebek általi gyógyulás . Az önfeláldozás.

Az egész nyájunk tévelygett (egy emberként) fordult az útra (mindenki a maga útjára tért), és Isten őt támadta összes bűnünkért.
Rátámadt. Attack, váratlan, ki nem számított támadás, rajtaütés. Ha tudsz róla, hogy közeleg, akkor sem tudod mikor. Mintha eddig Isten mintegy a tenyerével gátat szabott volna a bűnök áradatának. Mintegy védőgátként, mert tudja, hogy ha nem lépne közbe, akkor rázúdulna az egész az emberiségre és egyetlen élő sem maradna. Most ez a bűnöktől feszülő kéz felemelkedik és egy csatornába, szabadon kiereszti az erőtömeget. A Szolga kiszolgáltatottan, mint amikor termeszeket engednek egy emberre egy pillanat alatt azok uralma és pusztítása alá kerül. A bűnök, mintha élő paraziták lennének „falják fel” a Szolgát.

Őt sújtotta ő pedig válaszként (sebzettként) nem nyitotta ki száját, mint a bárány, amikor vágóhídra viszik, mint a juh, néma volt, miközben mintha nyírnák (cut off-levágják) és nem nyitotta ki száját. Fogságból és ítéletből vitte el a generációja. Meditál: levágatott az élők földéből a nép vétke miatt érte a csapás.
A Szolga meditál, egyedül bízni tud, hogy volt értelme annak, hogy a küldetését végigvitte. Mint ahogy a nyírásnál itt is levágattatásról van szó. ettől a nemzedékkel nincsen és nem lesz kapcsolata. Visszatér az egyedüli Istennel való kapcsolatába.

És sírja a gonoszoké, nem olyan a halála, mint a gazdagoké, pedig nem tett rosszat, nem volt szájában hazugság.
És (de) Istennek kedve telt abban (lehajolt), hogy átszúrja és beteggé tegye, ha bűnné is tette, odaadja (zalog, valtsag)- ként nefes- et látni fogja utódait, napjait meghosszabbítja és tetszik neki, hogy általa gazdagítson.
Isten lehajolt és Ő áldozta fel/szúrta át a Szolgáját, minden, ami történik, az Ő akarata szerint van (ez ugyanolyan abszurd Izrael számára, mint az, hogy Isten a pogány népeket használja fel akarata teljesítésére). Emberi kezek által dolgozik, és nem akadályozza meg, mert a küldetés céljához ért, most csúcsosodik ki. Életereje életet ad az embereknek és Ő maga az isteni Shalom-ba tér meg, ahol bőség, elismerés, nyugalom veszi körül.

Lelkének (életének) munkájától/gondjaitól (-megszabadulva …eredményéből) látni fogja őket és ültetve lesz (hatalom). Igazakat igazít meg az ő ismeretében, és szolgám cipeli büntetésüket.Ezért járatom őt a nagyok és nemesek között és prédát osztok neki, mert nefes-ét halálra adta, bűnösök közé számoltatott és ő maga hordozta, vitte mindenki bűnét,a bűnök őt támadták meg.
Közvetlenül nem beszél a szolga feltámasztásáról. Boldog és beteljesedett életet ír le neki=Isten áldása. Ő, aki zsákmány volt zsákmányból részesül. A jutalmát megkapja. Hordozta, cipelte a bűnök súlyát, a bűnök őt támadják meg (!). Az egyensúly és béke helyreáll. A földön a bűnök elvétele igazi shalomot eredményez, és a Szolga is a maga Shalomját élvezi , mintegy jutalmat.

Ha elolvassuk a szolga élettörténetét és Krisztusra értelmezzük, akkor azonnal eltűnik előlünk a romantikus passiókép, amint egy gyönyörű vörös vércsepp gördül le Krisztus mozdulatlan arcán. Deutero Ézsaiás írása visszaránt bennünket a véres valóságba. Ahogyan Luther is ír a kereszt és a dicsőség teológusa kapcsolatáról itt egyértelműen a kereszt teológusa szemlélet jelenik meg. A világot reálisan látjuk. A bűn súlyos, a vétek megtorlást kíván, a büntetés fájdalommal, kitaszítottsággal jár. A szolga nem belibben a képbe és méltóságteljesen, diadallal úgymond felteszi az „i”-re a pontot, hanem teljes lényével elszenvedi Isten akaratát. Isten-tudata, Istennel való kapcsolata erősíti meg abban, hogy a küldetésének célja van. Az emberek bűne, betegsége és mindaz, ami elválasztja őket Istentől sehogy máshogy nem tüntethető el. Jutalma és sikeressége nem az emberek elismerése és azonnali felismerése lesz, hanem az, hogy Isten kárpótolja a szenvedésért. Valóságos szenvedés után valóságos shalom jön számára.

Keresztre feszitettek, felszurtak, mit lepket egy parafatablara. Ami Istenbol megfoghato volt megkinoztak es fogva tartottak. Csak azt nem tudtak, hogy ahogy a lepke halalaval nem szuntetik meg a repules, a szabadsag,a szinek es a napsutes letet, ugy az ember Jezus halalaval sem tudtak megszuntetni az Isten mindehatosagat, szeretetet es jelenletet.

The sacrifices of God are a broken spirit, a broken and a contrite heart. Now you got it. Happy?