Happy 2009!It is fun that I can send you a message from the future ;-).When it is 2009 already in Hungary you dear friends in the States are still in 2008...
ok some friends had already gone way ahead...Still: have a gorgeous new new with your new president of course!love,m
2009. január 21., szerda
BUÉK!
Sziasztok!Csak boldog új évet akartam kívánni mindenkinek!A megkérdezett barátaim 99%-a azt mondta, hogy otthon volt szilveszter éjszaka, nem bulizott a nagyvilágban...lehet, hogy öregszünk?
Jézus mondja: Én vagyok az ajtó...Fotocellás Jézus
Jézus mondja:
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
2008. december 1., hétfő
What if...?
Going home, finally. A long work day behind and a "great" client at the end. Can't wait to get to bed and sleep. I am going to the Blaha subway line 2. A not too neglected, but no too sympatic man joined me .
-have a minute?
just going forward...
-have you got a dime or two?
just keep going....looking straight,keep facing my destination....
-just one or two or some penny?
Please stop! I am tired, stop talking to me, don't want me to be rude, leave me alone. I am not social, I don't wanna be rude to you, this is just not my day. I looked to his eyes with my "killing" look. (sometimes I am really not the perfect Christian).
-ok, ok I see it in your eyes.
He returned and I went on my way.
But what if he was Jesus? (Matthew 25:34-40)
-have a minute?
just going forward...
-have you got a dime or two?
just keep going....looking straight,keep facing my destination....
-just one or two or some penny?
Please stop! I am tired, stop talking to me, don't want me to be rude, leave me alone. I am not social, I don't wanna be rude to you, this is just not my day. I looked to his eyes with my "killing" look. (sometimes I am really not the perfect Christian).
-ok, ok I see it in your eyes.
He returned and I went on my way.
But what if he was Jesus? (Matthew 25:34-40)
Mi van ha...?
Tegnap este jöttem hazafelé munkából. Hosszú nap volt és ráadásul kifogtam a legvégére egy olyan ügyfelet,akit aztán senkinek sem kívánok...fáradt is voltam, mert már 3. napja nem sikerült 5 óránál többet aludni. Morcosság,ingerültség, és a legnagyobb vágyam csak az ágyba kerülni. Aki már látott ilyenkor az tudja,hogy ilyenkor végképp nem vagyok szociális. Jobb nem szólni hozzám, csak engedni, hogy kialudjam magam. A legjobb egyedül hagyni.
Megyek hazafelé és a Blaha aluljáróban vagyok, amikor hozzám csapódik egy alapvetően nem elhanyagolt, de nem is túl szimpatikus alak.
-szia, kérdezhetek valamit?
És én csak megyek tovább.
-nem kérek sokat, csak 30 forintot.
Tovább rendületlenül, előreszegezett tekintettel.
-csak 30 forint kellene, nem tudsz adni?
Feszült arcizmok és megy fel a pumpa, nem ért a viselkedésemből. Nem látja, hogy nem vagyok szociális? Ne akarja, hogy még durva is legyek, nem akarok beszólni. Nem érdemli meg, csak fáradt vagyok, hagyjon már békén! Rendületlenül koslat mellettem.
-hé,csak 20-30 forint.
Odafordulok a gyilkoló tekintetemmel. Szóval nem vagyok hajlandó hangot adni annak amit gondolok,de ha még egy szót szólsz...!(nem vagyok mindig a legjobb keresztény)
-látom a tekintetedből,oké, oké...
És ő visszafordul én meg megyek rendületlenül tovább.
De mi van, ha Ő volt Jézus?
Máté evangéliuma 25:34-40
Megyek hazafelé és a Blaha aluljáróban vagyok, amikor hozzám csapódik egy alapvetően nem elhanyagolt, de nem is túl szimpatikus alak.
-szia, kérdezhetek valamit?
És én csak megyek tovább.
-nem kérek sokat, csak 30 forintot.
Tovább rendületlenül, előreszegezett tekintettel.
-csak 30 forint kellene, nem tudsz adni?
Feszült arcizmok és megy fel a pumpa, nem ért a viselkedésemből. Nem látja, hogy nem vagyok szociális? Ne akarja, hogy még durva is legyek, nem akarok beszólni. Nem érdemli meg, csak fáradt vagyok, hagyjon már békén! Rendületlenül koslat mellettem.
-hé,csak 20-30 forint.
Odafordulok a gyilkoló tekintetemmel. Szóval nem vagyok hajlandó hangot adni annak amit gondolok,de ha még egy szót szólsz...!(nem vagyok mindig a legjobb keresztény)
-látom a tekintetedből,oké, oké...
És ő visszafordul én meg megyek rendületlenül tovább.
De mi van, ha Ő volt Jézus?
Máté evangéliuma 25:34-40
2008. november 30., vasárnap
It has started!!!
Yes!I almost could not wait to get to the Advent season.No, not to reach the next wave of shopping craziness,but to enjoy it finally not in the midst of traveling.When I was in the States Xmas meant traveling, packing, airport waiting room for me.Now I am staying in one place.Studying in the same school.Working in the same job.A little sattle down feeling.
So,I decided to finally take charge of my rythm of life.I try to breathe in the same pace as the nature does.This Advent will start on the first Sunday of the official Advent.Not earlier.No checking out early xmas sales.No buying postcards.Not even writing a Xmas to-do-list or buying presents in advance.And the most weird decision:I won't buy not even a piece of tangarine, orange or banana, cos it meant xmas for me.I decided to keep the fall decoration up to this very day-yesterday.And hold the pouring Xmas symbols back out of my life.
SO as a praud and excited child yesterday evening I started to clear out the fall decoration ,way out of my room.No more colorful leaves.Finally it is time to prepare for the big waiting season,the time of expectations which can reach the sky.When I can quote day by day the final words of revelation:"Come Lord Jesus, come" and everybody says:"Amen!".
TODAY.FIRST DAY OF ADVENT.
Nothing is ready.I don't even have a wreath.Just 4 simple, white tea candles.Which I put into the middle of the now-cleared table in my room.And it seems perfect.No rush.
Yes!I almost could not wait to get to the Advent season.No, not to reach the next wave of shopping craziness,but to enjoy it finally not in the midst of traveling.When I was in the States Xmas meant traveling, packing, airport waiting room for me.Now I am staying in one place.Studying in the same school.Working in the same job.A little sattle down feeling.
So,I decided to finally take charge of my rythm of life.I try to breathe in the same pace as the nature does.This Advent will start on the first Sunday of the official Advent.Not earlier.No checking out early xmas sales.No buying postcards.Not even writing a Xmas to-do-list or buying presents in advance.And the most weird decision:I won't buy not even a piece of tangarine, orange or banana, cos it meant xmas for me.I decided to keep the fall decoration up to this very day-yesterday.And hold the pouring Xmas symbols back out of my life.
SO as a praud and excited child yesterday evening I started to clear out the fall decoration ,way out of my room.No more colorful leaves.Finally it is time to prepare for the big waiting season,the time of expectations which can reach the sky.When I can quote day by day the final words of revelation:"Come Lord Jesus, come" and everybody says:"Amen!".
TODAY.FIRST DAY OF ADVENT.
Nothing is ready.I don't even have a wreath.Just 4 simple, white tea candles.Which I put into the middle of the now-cleared table in my room.And it seems perfect.No rush.
Végre Advent!
Az elmúlt években minden összecsúszott és mire Adventhez érkeztünk már csak arra eszméltem fel, hogy Karácsony van. Ez főleg azért is volt, mert mikor kint voltam Chicago-ban karácsonyra mindig hazajöttem.Így aztán december eleje utolsó dolgozatokat, programról programra való rohangálást,pakolást és reptéri várakozást jeletett.Ott már szinte egymást érte a Halloween, Thanksgiving és a nagy Adventi vásárlási roham.Hálaadás utáni vasárnap a főutcán (Magnificent Mile) egy jelképes mozdulattal felkapcsolták a több (nem tudom mennyi) izzóból álló fényfüzéreket és mire az utolsó égő is világítani kezdett már december 24.-e volt.Na jó, ez egy kicsit túlzás...de nem nagyon.(egy másik bejegyzésen talán amjd erről is írok).
Most azonban más. Nem kell repülnöm,nem váltottam munkahelyet, az iskolám is a régi és végre szociális életet is elkezdtem élni (pl. barátok látogatása,kultúrális programok).
Szóval eldöntöttem:ebben az évben igazi szankciókat vezetek be.Adventig nincs karácsonyi dekoráció, ellenállok minden olyan kísértésnek, amit a gyönyörűen feldíszített kirakatok és a karácsony előtti leárazások ajánlanak, nincs képeslap vásárlás, nem veszek mandarint, narancsot és banánt (!ez már szélsőséges,tudom!!!!) és még listát sem írok a karácsonyi tennivalókról.Próbálkozok együtt élni az idővel.
Így aztán tegnap ,mint valami óvodás,óriási örömmel csomagoltam el az őszi dekoráció még fennmaradt darabjait.Koszorúm nincs,azzal elcsúsztam.De 4 darab doboz aljáról felkutatott teamécsest azért kitettem az lecsupaszított asztalra.Így is jó. Nagyon jó.
Az elmúlt években minden összecsúszott és mire Adventhez érkeztünk már csak arra eszméltem fel, hogy Karácsony van. Ez főleg azért is volt, mert mikor kint voltam Chicago-ban karácsonyra mindig hazajöttem.Így aztán december eleje utolsó dolgozatokat, programról programra való rohangálást,pakolást és reptéri várakozást jeletett.Ott már szinte egymást érte a Halloween, Thanksgiving és a nagy Adventi vásárlási roham.Hálaadás utáni vasárnap a főutcán (Magnificent Mile) egy jelképes mozdulattal felkapcsolták a több (nem tudom mennyi) izzóból álló fényfüzéreket és mire az utolsó égő is világítani kezdett már december 24.-e volt.Na jó, ez egy kicsit túlzás...de nem nagyon.(egy másik bejegyzésen talán amjd erről is írok).
Most azonban más. Nem kell repülnöm,nem váltottam munkahelyet, az iskolám is a régi és végre szociális életet is elkezdtem élni (pl. barátok látogatása,kultúrális programok).
Szóval eldöntöttem:ebben az évben igazi szankciókat vezetek be.Adventig nincs karácsonyi dekoráció, ellenállok minden olyan kísértésnek, amit a gyönyörűen feldíszített kirakatok és a karácsony előtti leárazások ajánlanak, nincs képeslap vásárlás, nem veszek mandarint, narancsot és banánt (!ez már szélsőséges,tudom!!!!) és még listát sem írok a karácsonyi tennivalókról.Próbálkozok együtt élni az idővel.
Így aztán tegnap ,mint valami óvodás,óriási örömmel csomagoltam el az őszi dekoráció még fennmaradt darabjait.Koszorúm nincs,azzal elcsúsztam.De 4 darab doboz aljáról felkutatott teamécsest azért kitettem az lecsupaszított asztalra.Így is jó. Nagyon jó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)