Open hours at Christmastime: extended hours on weekends from 8.00am to 8.00pm
Do you know what I would like to notice once?
Open hours at Christmastime: from 8.00am to 8.00pm. MAXIMUM.
This would make the Christmas season a real celebration,rest and preparation. So the family members would not get tempted to spend hours with window shopping and searching for good goodies on special sales.
This way the employees would be free from work and could spend time at home taking care of themselves and enjoy fellowship with family & friends.
This would make the season The Season.
2009. december 29., kedd
karácsonyi nyitvatartás
Ünnepi nyitvatartás:
Meghosszabbított órákkal karácsonyig hétvégenként 8.00-tól 20.00-ig.
Tudjátok mit szeretnék egyszer látni?
Ünnepi nyitvatartás: 8.00-9.00. MAXIMUM.
Hogy az ünnep mindenkinek ünnep legyen. Hogy a nyitva tartó üzetek ne vonják el a családtól a családtagokat csábító kirakatokkal és árkedvezményekkel. Hogy az eladók otthon tölthessék ezt az időt ahelyett, hogy árufeltöltésel telne el a délelőtt-délutánjuk.
Meghosszabbított órákkal karácsonyig hétvégenként 8.00-tól 20.00-ig.
Tudjátok mit szeretnék egyszer látni?
Ünnepi nyitvatartás: 8.00-9.00. MAXIMUM.
Hogy az ünnep mindenkinek ünnep legyen. Hogy a nyitva tartó üzetek ne vonják el a családtól a családtagokat csábító kirakatokkal és árkedvezményekkel. Hogy az eladók otthon tölthessék ezt az időt ahelyett, hogy árufeltöltésel telne el a délelőtt-délutánjuk.
2009. november 23., hétfő
Én vagyok én, vagy Te?vagy H(Ő) ?
Lukács evangéliuma 4. fejezet 16-20 versig
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
Akkor Názáretbe mentél, ahol felnevelkedtél.Ahol ismerős érzés fogott el,amikor a város határába értél. Sóhajtottál-e egy nagyot, hogy végre otthon vagy, vagy már más szemmel néztél a helyre? Ahol ismerted az utcákat, az embereket, ahol tudod hol mit lehet kapni és bár változnak az idők, mégis mintha minden ugyanolyan lenne. Eszedbe jutott-e hogy gyerekkorodban itt és itt mit játszottatok, nevek, arcok: vajon most Ő mit csinálhat, vajon XY él-e még? Vajon hogy fogadnak 3 év után? Hiszen a híred terjed már arrafelé. Hol lehet anyád és testvéreid? Megvan-e még a hely, ahol aludtál egykor vagy már más alszik ott?Vagy Istenként ezek a kérdésed fel sem vetődtek?
Szokásod szerint bementél a zsinagógába szombaton, és már más érzésekkel, kiegyensített derékkal, határozottan, felnőttként álltál ki a felolvasásra.Az Ézsaiás tekercset adták oda neked. Te nem csak kinyitottad és ahol kinyílt olvastad, hanem kerestél benne egy helyet.
Végül ezt felolvastad:
"Ego Eimi,akit az Úr lelke betöltött,akit vártatok,
az Ő küldötte vagyok,
Ő kent fel engem, mint egykor a királyokat.
Senki sem kérdőjelezheti meg, senki sem veheti el tőlem.
Azt a szolgálatot bízta rám, hogy a jó hírt hozzam a szegényeknek,
elküldött, hogy szabadulást mondjak a foglyoknak,
a vakok látóvá legyenek a szó, az ige által,
akit kínoznak és szendved,az végre szabad legyen és végetérjenek a kínjai
és hogy hirdessem az Úr- a te- kedves esztendejét."
De mit jelent ez Uram? Az ige,a kimondott evangélium, szabadító szó által eljön a Te kedves esztendőd...a Jubileum éve? Amikor új lappal kezd mindenki, szabadon?
Összehajtottad a tekercset,átadtad a szolgának és leültél.
Csend,mindenki arra vár,hogy megszólalj.
Kiváncsian nézik mi lett a cserebogárból,milyen új tudományod van,mit tanultál.
És kiváncsian hallgatnak mit takar a felolvasott ige.
És te azt mondod:
Ha megakarod érteni az irást nézz rám!Ha megakarsz érteni engem olvasd az Irást!Én és az ige egyek vagyunk.Ma teljesedett be ez az írás - ma érte el célját. Eddig csak meditáltatok ezen: vajon milyen lesz majd akiről ez szól?Jól nézzétek meg!Így néz ki, mint én.Ime én vagyok az, ez az én identitásom.Itt vagyok!
Most már hogy fény derült a titokra örülj, örvendj,eljött a jubileum, a felhőtlen ünneplés ideje!
S akkor azt várnám istenkáromlóként megkövezzenek. A farizeusok megszaggassák ruháikat, a nép meg bolondnak nézzen és igen bátornak, hogy nem félsz a következményektől, ha ilyeneket jelentesz ki magadról. De nem. Az írás azt mondja, hogy a hallgatóság egyetértett. A te önazonosságod összhangban került a rólad alkotott képpel és pozícióval. ok. Te vagy az. És csodálkoznak, hogy a kegyelem igéit hirdeted.A bűnöktől szabadulást,amit a papok is csak tisztulások, áldozatok után mernek kimondani. Itt az idő, a Jubileum éve!És te, megszakítod ezt, beleszólsz az időbe: kairosz.Akárhol is tartunk a naptárban. Hajtsátok oda a naptárt. Rendezzétek a sorokat és vígadjunk és örüljünk felszabadultan. És kérdezgetik: nem ez a József,az ács fia? És továbblépnek.Lehet, de most már más minőségben van itt.Kész.Punktum.Pont.
Az ördög azt kérdezi Jézustól a kisértéstörténetben: ha valóban Te vagy az Isten fia.... ha valóban tudod ki vagy...bizonyitsd be, támaszd alá!De annak,aki tudja ki Ő, nincs szüksége bizonyitgatásokra. Védekezésre. Mások elismerésére, felismerésére.
Tudod, hogy Te ki vagy? Tudom, hogy én ki vagyok?Vajon van-e olyan mély identitástudatom, mint Jézusnak volt.Vajon nem nézek-e másokra, hogy beazonositsanak. Vajon nem nézek-e magamra:úristen, ezt soha nem godoltam volna magamról!Mi a nyavalyát keresek én itt?Mi az én feladatom,merre megyek,mi az én küldetésem,amit ha megtalálok,akkor teletöltve érzem magam.A helyemen.Mint Jézus a felolvasó pultnál azon a napon.
És az ördög kérdéseire azt mondja Jézus: Tudod mit, ördög,ha téged tényleg foglalkoztat,hogy én vagyok-e én,akkor törd a fejed ezen egyedül.
Én nem szállok ebbe bele,mert tudom ki vagyok.
Na, milyen vitázni vitapartner nélkül?
*Tudom-e, hogy az, ha Jézust tartom Uramnak és Istenemnek,akkor azt jelenti, hogy Isten gyermeke vagyok,ami egyenlő azzal, hogy ha nem is tudom a választ a ki vagyok kérdésre,akkor is azt jelenti, hogy csak keressek tovább, mert Istennek van válasza rá(m).Valakinek teremtett, valami céllal, valamilyen személyiséggel.Just keep goin'-keress tovább!
2009. október 25., vasárnap
Halál
Ma meghalt egy ember előttem.3 méterre voltam tőle.Ott feküdt a Keleti előtt a kövön a lépcső mellett ,alig pár méterre a 7es busz megállójától a lámpa fényében.Mentősök felette,masszírozták a szívét. Cigányember. Mellette egy hosszú,göndör hajú lány.A lánya,vagy 25 éves.Zokog, sír és kiáltja "Édesapám" !Kapaszkodik a mellette álló asszonyba. Emberek körös-körül tehetetlenül néznek.Köztük én is.
103.zsoltár Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
Ki tudna reményt és támaszt nyújtani,ha nem az az ember,aki Krisztushoz tartozva hiszi,tudja és érzi, hogy ami itt történik ,az mind Krisztus kezében van. Nem véletlen. Az Isten nem tehetetlen. Valamiért megengedi/akarja ami itt történik, számunkra nem érthető módon kézben tartja még ezt a pillanatot is. És az ő kezéből nem csúszik ki semmi és senki.Tart bennünket. és tartja kezében azt a férfit,a mellette zokogó lányt és a nemsokára zokogókat is.
Gibert le Mouel Isten a metrón (részlet)
Étoile volt az állomás neve,
ahol Isten kiszállt a szerelvényből.
Épen indulni akart
a folyosók labirintusa felé,
amikor váratlanul egy férfi
-úgy negyven éves lehetett-
hangtalanul összeomlott
a közelében a peronon.
.....
Egy asszony tört magának utat
a tömegben,
lehajolt a szerencsétlenhez,
egy orvos határozottságával
tapogatta ki a pulzusát,
majd fölegyenesedett,
és odaszólt egy jól öltözött férfihoz,
hogy ne tátsa itt a száját,
inkább menjen ,és hívja a mentőket.
Isten alázatosan
felajánlotta segítségét,
az asszony azonban
csak a fejét rázta:
-Késő- mondta csendesen-
itt már nincs szükség
a segítségbe.
Persze Isten
maga is tudta,
hogy a peronon fekvő férfi
szíve felmondta a szolgálatot.
....
Egy férfi tört magának utat
a tömegben,
úgy harmincéves lehetett
és pap volt
ezt azonban csak Isten tudta,
mert újabban a papok közül
sokan olyanok lettek,mint ő maga:
inkognitóban éltek
és dolgoztak
az emberek között.
A pap sietett,
mert Gennevilliers
egyik gyárcsarnokában dolgozott,
s a munkahelyéről nem késhetett.
Mivel azonban pap volt,
letérdelt az elhunyt mellé,
kezével keresztet rajzolt a levegőbe,
csendesen imádkozott,
ad így szólt:
-Isten,aki szeret téged,
adja meg neked az Ő békéjét
és az örök élet dicsőségét!
-Ámen-mondta erre Isten
az egész közösség nevében.
A pap csak futó pillantást
vetett a mellette álló személyre,
s arra gondolt,
ez biztos keresztény,
mégpedig jó keresztény,
hisz ismeri az egyház imáit.
...
egyedül Isten tudta,
hogy a halottnak vélt férfi
éppen akkor ébred fel odafent,
s mint minden üdvözült,
az első szorongás eltűnése után
ő is a hitetlen Tamás
csodálkozó tekintetével
lépte át a küszöböt
nézte a világosságot,
amely megvilágítja az éjszaka végét
és jelzi,
hogy a szeretet nem múlik el,
sőt, csak az örökkévalóságban
bontakozik ki igazán.
S mint az apostolok húsvét után,
ez a férfi is csak most kezdte megérteni,
hogy a vakok valóban látnak,
a süketek hallanak,
a sánták járnak
és a szegények meg a kiközösítettek
ott vannak a lakomán,és élnek,
tényleg élnek...
Uram, Te azt mondtad, hogy ne töröd el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltod ki. hamarosan, talán ezekben a pillanatokban egy családban sok lesz a pislákoló mécses és gyenge nádszállal lesz tele egy szoba. Uram, te őrizd meg őket.Ők nem tudják,amit ez a Cigányember már tud. Te adj nekik vigasztalást.Kimondhatatlan a fájdalom.Váratlanul még szörnyűbb,mint amikor felkészülünk, mert tudjuk közel a halál órája.
Az életünk ényleg csak pára,ami egy perc alatt felszárad és fű,ami ma még zöld,de holnapra már csak száraz gaz lesz.Sóhaj,amire már egy perc múlva az sem emlékezik,akinek száját elhagyta, akinek lelkéből felszállt.
Ma sok sóhaj fog felszállni hozzád ennek a Cigányembernek a családjából.Te tartsd számon minden egyes sóhajukat.És Te vigyázz a lelkükre.
Ő pedig,a Cigányember: nyugodjék békében.Ámen.
103.zsoltár Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR.
Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.
Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!
Ki tudna reményt és támaszt nyújtani,ha nem az az ember,aki Krisztushoz tartozva hiszi,tudja és érzi, hogy ami itt történik ,az mind Krisztus kezében van. Nem véletlen. Az Isten nem tehetetlen. Valamiért megengedi/akarja ami itt történik, számunkra nem érthető módon kézben tartja még ezt a pillanatot is. És az ő kezéből nem csúszik ki semmi és senki.Tart bennünket. és tartja kezében azt a férfit,a mellette zokogó lányt és a nemsokára zokogókat is.
Gibert le Mouel Isten a metrón (részlet)
Étoile volt az állomás neve,
ahol Isten kiszállt a szerelvényből.
Épen indulni akart
a folyosók labirintusa felé,
amikor váratlanul egy férfi
-úgy negyven éves lehetett-
hangtalanul összeomlott
a közelében a peronon.
.....
Egy asszony tört magának utat
a tömegben,
lehajolt a szerencsétlenhez,
egy orvos határozottságával
tapogatta ki a pulzusát,
majd fölegyenesedett,
és odaszólt egy jól öltözött férfihoz,
hogy ne tátsa itt a száját,
inkább menjen ,és hívja a mentőket.
Isten alázatosan
felajánlotta segítségét,
az asszony azonban
csak a fejét rázta:
-Késő- mondta csendesen-
itt már nincs szükség
a segítségbe.
Persze Isten
maga is tudta,
hogy a peronon fekvő férfi
szíve felmondta a szolgálatot.
....
Egy férfi tört magának utat
a tömegben,
úgy harmincéves lehetett
és pap volt
ezt azonban csak Isten tudta,
mert újabban a papok közül
sokan olyanok lettek,mint ő maga:
inkognitóban éltek
és dolgoztak
az emberek között.
A pap sietett,
mert Gennevilliers
egyik gyárcsarnokában dolgozott,
s a munkahelyéről nem késhetett.
Mivel azonban pap volt,
letérdelt az elhunyt mellé,
kezével keresztet rajzolt a levegőbe,
csendesen imádkozott,
ad így szólt:
-Isten,aki szeret téged,
adja meg neked az Ő békéjét
és az örök élet dicsőségét!
-Ámen-mondta erre Isten
az egész közösség nevében.
A pap csak futó pillantást
vetett a mellette álló személyre,
s arra gondolt,
ez biztos keresztény,
mégpedig jó keresztény,
hisz ismeri az egyház imáit.
...
egyedül Isten tudta,
hogy a halottnak vélt férfi
éppen akkor ébred fel odafent,
s mint minden üdvözült,
az első szorongás eltűnése után
ő is a hitetlen Tamás
csodálkozó tekintetével
lépte át a küszöböt
nézte a világosságot,
amely megvilágítja az éjszaka végét
és jelzi,
hogy a szeretet nem múlik el,
sőt, csak az örökkévalóságban
bontakozik ki igazán.
S mint az apostolok húsvét után,
ez a férfi is csak most kezdte megérteni,
hogy a vakok valóban látnak,
a süketek hallanak,
a sánták járnak
és a szegények meg a kiközösítettek
ott vannak a lakomán,és élnek,
tényleg élnek...
Uram, Te azt mondtad, hogy ne töröd el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltod ki. hamarosan, talán ezekben a pillanatokban egy családban sok lesz a pislákoló mécses és gyenge nádszállal lesz tele egy szoba. Uram, te őrizd meg őket.Ők nem tudják,amit ez a Cigányember már tud. Te adj nekik vigasztalást.Kimondhatatlan a fájdalom.Váratlanul még szörnyűbb,mint amikor felkészülünk, mert tudjuk közel a halál órája.
Az életünk ényleg csak pára,ami egy perc alatt felszárad és fű,ami ma még zöld,de holnapra már csak száraz gaz lesz.Sóhaj,amire már egy perc múlva az sem emlékezik,akinek száját elhagyta, akinek lelkéből felszállt.
Ma sok sóhaj fog felszállni hozzád ennek a Cigányembernek a családjából.Te tartsd számon minden egyes sóhajukat.És Te vigyázz a lelkükre.
Ő pedig,a Cigányember: nyugodjék békében.Ámen.
2009. október 18., vasárnap
Unique Sunday
For most people- christians- Sunday is the day when they go to worship. This is how it used to be for me. Somehow I always loved Sunday worship, although there were times when I left worship before it ended, cos I got annoyed or angry what happened there under the name of worship. But I always loved it.
When I became christian there were times when I had to lie to my family to go to worship and I felt so proud of it-like becoming as persecuted as the first Christians. Of course it was not so, just my family sometimes didn't like that instead of being together on Sunday morning I am leaving the family and they had to wait for me to have lunch together. I broke the family habit. But as a teneeger I loved to do this. Sorry, but this is true. But when they explained me there is no "kegyes hazugság" (lie that can be unnoticed and ok) I still enjoyed going on Sunday morning to church. I always arrived 10-15 minutes earlier because of my bus schedule. While I was waiting for the bus I usually sang laud (I live kinda far from the city) from our songbook. Before church I was meeting my friends and we talked about what happened in the last few days and what will happen in the next. We sat together-of course being faithful to the old Lutheran habit- sitting on the back row and it was so great to get aroud the altar, kneel down and get communion-together.
For me -as it is written- Sunday was the first and the last day of the week. A special time to put everything into God's hands that was in me- thoughts, feelings, questions, worries, happiness, love,plans-everything. Being emptied by the time the sermon starts and get focused what God wants me to understand from his Word.What instructions,comforting, encouraging words are waiting for me to start a new week. And when we reached communion time I was longing to being cleansed.Even if just for a moment, cos on the way back to my pew I had my on thoughts which most of the time crossed what I promised God a couple of minutes ago: I won't plan anything just take what he plans for me.Well, leopard cannot change it's spots,I am an administrator and plan-maker professional ;-). At the table being together with my friends and being together with God-now that is something! This is what you cannot have anywhere else. You cannot be a living christian without having communion if you have the chance for it.This is harsh, but this is my opinion.
After that we sometimes went to play pool billiard,had a tea and a cake at the Márvány Cukrázda and we sometimes debated over certain parts of the sermon. Not always ;-).than I walked to my Grandma and we had lunch together.We washed the dishes, we had coffee and I was ready to leave and had my second lunch with my family-what a healthy life ;-)!An avarage Sunday.
Since I got home from my scholarship from Chicago due to my job I usually work on Sunday,so I cannot go to church on Sundays. I always knew that not having a healthy rythm of life- one day for rest and God-is a missing point in my life.
Today I got up and I could go to worhsip.It was far and I had to admit I needed 10-15 minutes to force myself to get up from bed,not thinking about how cold it is outside, not letting "I have nothing to wear" excuses hold me back to leave seminary housing and go to a church where I have never been , but I planned to visit. A Lutheran church in the Buda Castle district. Long way. Takes an hour. Finally I decided not to use bus but walk up to the church. And I was lost. I must have missed a street somewhere. I just had that point again: now this is a sign to turn back. But I went back where I started, took the bus and arrived 2 minutes before worship.
Nice area.Cobbler stones, castle-feeling,nice-old-lu
The sermon was honest and clear. The pastor used the Bible, quoted the words and I checked him as I used to do. ( I always loved that the bible tells us to check the pastors- look after the words whether they are faithful to the scriptures).The verses were from the Ecclesiastes.
7 Again, I saw vanity under the sun: 8the case of solitary individuals, without sons or brothers; yet there is no end to all their toil, and their eyes are never satisfied with riches. ‘For whom am I toiling’, they ask, ‘and depriving myself of pleasure?’ This also is vanity and an unhappy business.
The Value of a Friend
9 Two are better than one, because they have a good reward for their toil. 10For if they fall, one will lift up the other; but woe to one who is alone and falls and does not have another to help. 11Again, if two lie together, they keep warm; but how can one keep warm alone? 12And though one might prevail against another, two will withstand one. A threefold cord is not quickly broken.
he was talking about how we people long for relationships and community, friends, but with our being safe and having our own private time, space mentality consciously or unconsciously we built a brickwall and we stand alone at the end.,although we don't want it. I reached the point when due to my seminary traing I asked the question: so where is the good news, this is all true, but what does this say what god did to us. And at this moment the pastor honestly said: maybe it seems to be too big a step,and too chricstian, and maybe it can be seen as a sentence that pastors should say, but it is true: jesus came so we all have someone. He become the companion to all people . Anytime. Anywhere and to anyone.
We arrived to the 2nd sacrament. I had something more than bread and wine. Campanionship-by people and by God. Before we get the bread the pastor steps to everyone , put his hand on or head and marks all with the sign of the cross on the forehead saying: don't be afraid , have faith, God is with you. It is not usual in Hungarian churches to have the mark of the cross. It is rare that the pastor touches the people, most of the time they just keep their hands a over your head, but not here. Tasting the bread and the wine and experience the blessing of God through the pastors' hand was a moment when I knew I need Sundays. Worship can be done any day, but Sunday worship is somehow special. Unique.
Maybe nothing special happened this Sunday and you are wondering why it felt so special for me? This is what faith does. When ordinary things become extraordinary maybe just for you. When people can look at you and say nothing special has happened, but you feel that for you God was present, somehow it was different and it was a unique time for you.
May you/we all experience this extraordinary God planned and ordered Sunday rest and renewal!
Go to church,
get emptied in prayer,
be filled with by the words,
be cleansed by the bread and wine,
have family : Jesus and friends,
take what you need for the next week in the form of blessings
and go out so we can say again: see you next Sunday!
Find a church if you don't have one!Don't miss it!
2009. május 13., szerda
Ez nem igazságos!-reggeli áhitat,május 7.
Ez nem igazságos!
Ezékiel 18, 25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Kezdő ének:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek + nevében. Ámen.
Zsoltár: 77. zsoltár
77,2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
77, 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
(Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.))
Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek +, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, úgy, ahogy a te mindig nyitott vagy arra, amit mi szólunk, érzünk, gondolunk, arra kérünk, hogy most küldd el Szentlelkedet, hogy a mi is ennyire nyitottak legyünk feléd. Csendesítsd le szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, hogy megpihenjünk jelenlétedben és lecsendesedve meghalljuk a te hangodat és azt megértve közelebb kerüljünk hozzád. Ámen.
Hallgassuk meg testvéreim Istennek igéjét, amint azt megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében, a 18. fejezetben a 25-29. versig a következőképpen: (lsd fent)
Ez nem igazságos!
Morcos gyermekarcok. Ráncolt homlok. Civakodás, ahogy a testvérek szoktak. És mikor nem jutnak dűlőre a szülő elé, mennek/vagy hívatják őket. A”mindenható” szülő kimondja a döntést vagy ítéletet, és ekkor nagy esély van rá, hogy az alulmaradt fél szájából ezt hallhatjuk: ez nem igazságos! Ennek nem így kellene történnie!
Azonban ezt a mondatot a mai igénkben nem egy durcás gyerek, hanem maga Izrael mondja ki: Adonáj, ez nem igazságos, ennek nem így kellene lennie! Hát azok, akik ellenünk voltak, nem örökre az ellenségeid? De hát üldöztek minket, harcoltak ellenünk, gyerekeinket, embereinket leöldösték, gyaláztak minket a többi nép előtt, és ha más nem győz meg, akkor gondolj arra, hogy még téged is meggyaláztak és kigúnyoltak a többiek előtt és te az ilyeneken nem hajtod végre az ítéletet? Megérdemlik! Mi hozzád imádkoztunk, hamut szórva a fejünkre böjtöltünk, mi dicsértünk téged a sikeres csaták után és úgy tudtuk minket, Ábrahám népét áldod meg nem mást!
Mi átkot mondtunk rájuk, Istenünk fenyegetését prófétáltuk, hogy nem marad büntetlenül az, aki Adonáj népe ellen felsorakozik. És most semmi büntetés? Ezzel a lépéseddel most nevetségessé váltunk. A tetteiket meg kellene torolnod és megbüntetned őket. Ha bűnösök bűnhődjenek. Ez így logikus. Következetlen vagy Adonáj!
2.Izrael egykor elindult Isten indíttatására egy cél felé. Víziót, látást, ötletet kapott Istentől és tudta, hogy mi fér bele ebbe az isteni vezetésbe és mi nem. Az, hogy isten megbocsát azoknak, akik ellenük vannak nem fért bele.
Talán, mint Izrael, mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor elkezdtünk az Isten által meghatározott úton járni, de nem az történt, aminek történnie kellene. Mintha Isten meggondolta volna magát.
És ekkor kérdezhetjük:
Te indítottál a teológiára,akkor most hogy lehet,hogy nem kiválasztottságot érzek,hanem nehézségeket, kudarcokat élek meg és összezavarodás jellemez?
Hiszem, hogy te vezettél minket egymáshoz a párommal, de akkor hogy lehet, hogy a megnyugvás és boldogság érzése helyett bizalmatlanság, feszültség, üresség érzése telepszik meg rajtunk?
Nem Te ajándékoztál meg gyermekkel,akkor hogy lehet, hogy a beteljesedett családi élet helyett rossz úton jár és rombolja magát és környezetét?
Te indítottál arra, hogy anyagi áldozatot hozunk jó célért, akkor hogy lehet, hogy alig tudunk megélni?
Nem bizonytalanodhatnánk el, hogy vajon tényleg a jó úton járunk-e, jól döntöttünk-e, amikor ezt az utat választottuk?
Amikor szőjük a terveinket, akár a vizsgaidőszakra vagy a nyárra nézve is és hiába tanulunk, nem azokat az eredményeket kapjuk, a programok összekavarodnak, nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük.
Amikor egészségesen élünk és mozgunk, mégis betegséget diagnosztizálnak nálunk.
Amikor egy programot vagy missziót indítunk, és hamar kifulladnak a dolgok, úgy tűnik nincs áldás rajta.
Amikor úgy érezzük, hogy azon az úton járunk, amin kellene, és mégis megfáradunk, kimerülünk.
Elbátortalanító, megingató. Ismerős ez mindannyiunk számára.
Mi történik, ha a dolgok nem a mi számításunk szerint történnek? Pedig mi beleadtuk a szívünket s hittük, hogy Isten akaratával összhangban van, amerre indulunk, de a körülmények, a szívünk, az érzéseink mást mondanak?
3.Két példatörténet
Érzelmeinkkel nem csak mi, hanem az évszázadok során mindenki küzdött. Gondoljunk csak…
Az érzelem megingat
…Jónás Prófétára miután végre úgy dönt, hogy bemegy a nagy városba és kihirdeti Isten üzenetét,átlendülve a holtponton teljes erőbedobással prédikál. végigvonul a városon, hirdeti az ítéletet, majd jól végezvén dolgát leül a város szélén levő dombra és várja a nagy színdarabot. és vár, ás vár, és vár...Azonban úgy tűnik, hogy Isten meggondolta magát, mert mégsem az történik, amire Jónás számított. A jogos bosszúállás helyett Isten megbocsát. Jónást elborítják az érzelmek: nevetségessé tettél, Uram. Úgy érzi Isten cserbenhagyta. És miközben depressziósan, önsajnálatba merülve siránkozik az Isten által felnevelt, árnyat adó növény alatt Isten példázattal tanítja.
Elfelejtette, hogy nemrégiben még ő volt a büntetést érdemlő, de új lehetőséget kapott. A helyett, hogy arra figyelne mi volt Isten végső célja, amiért odaküldte, saját magára koncentrál. Elfelejtette, hogy Isten azért küldte, hogy megtérésre hívja a Niniveieket, nem pedig arra, hogy pusztítást hirdessen . Jónás számára Isten, nem következetes, ez így nem igazságos: itt most büntetésnek kell jönnie.
Elveszti szem elől a célt, az érzelmei lenyomják a tisztán látását.
Az érzelem nem ingat meg
Azonban nem mindenki engedte, hogy az érzelmei megingassák az Istennel való kapcsolatát és fókuszálva mindarra, amit eddig Istenből megtapasztaltak nem torpantak meg, hanem folytatták a megkezdett utat Istenben bízva. Talán emlékszünk Dániel próféta könyvéből a három férfi esetére a tüzes kemencében. Életüket Isten szolgálatában töltik. Igaz emberek. Nem hajlandóak behódolni, és amikor a körülmények is ellenük fordulnak, sem tántorodnak meg. Ha Isten egyszer így vezeti őket, akkor annak valami értelme van. Isten nem cselekszik értelmetlenül. Nem fut üres köröket. Ha úgy lesz, hogy meghalnak, akkor sem tagadják meg Istenüket, akkor sem mondják azt, hogy ő nem hű és nem védelmez vagy cserbenhagyja őket. Biztos meginogtak ők is érzelmeikben, de nem engedték, hogy azok uralkodjanak rajtuk. Tudták, hogy nem értelmetlen, ami történik.
4. Dönthetünk
Ez a két lehetőség áll előttünk is. Nem kerülhetjük ki azt, hogy az érzelmeink elbizonytalanítsanak minket. Hozzá tartozik emberi mivoltunkhoz és ezt a kísértő elég szeretettel ki is használja, mi meg aktívan részt veszünk benne. Ekkor megállhatunk, megtorpanhatunk vagy visszafordulhatunk a megkezdett úton.
De dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak ezek az érzések rajtunk vagy Istenre tekintve megyünk tovább.
Ahogy éljük az életünket és haladunk a terveink szerint, meghozva kisebb-nagyobb döntéseinket mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem értjük miért megyünk arra, amerre. Lehet, hogy az elején magabiztosan, erős hittel indulunk, tudva, hogy Isten akaratával összhangban tesszük, amit teszünk a reakciókat látva, az eseményeket szemlélve, az érzelmeink megkérdőjeleztetik velünk mindazt, amiben akár csak 1-2 órája biztosak voltunk. Hiába tudunk az agyunkkal/eszünkkel valamit, ha a szívünk mást mond. És nagy a szív szava. Arra figyelünk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, de vigyázzuk! Szentlélek szava és indítása nem egyenlő az érzelmeinkkel. Az érzelmeink a pillanatnyi helyzetre reagálnak, a Szentlélek pedig egy cél elérésében segít és vezet bennünket, hosszú távra tervez. Ezért sokszor nem tűnhet logikusnak az, amire a Szentlélek indít bennünket.
Mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat az érzelmeink által és mennyire hallgatunk az eszünkre és a Szentlélekre?
5. Isten döntött: ő következetes
Izrael azzal vádolta Istent, hogy a pillanatnyi szeszélyei, érzései alapján döntött, pedig mi sem áll ettől távolabb!
A következetesség azt jelenti, hogy egy célra tekintve nem engedjük, hogy a pillanatnyi szelek megingassanak bennünket.
Isten következetes. Isten végigjárta az utat Izraellel az ígéret földjére,bár ő 100szor is elfordult tőle.
Ahogyan Jézus végigjárta a keresztig való utat a célt tartva szem előtt,bár tanítványai nem értették meg, elfordultak tőle, családja bolondnak nézte és kidobta a szülővárosa.
Isten haladt tovább a megkezdett úton,mert vezette egy cél.
És mi volt az az cél, ami Istent vezérelte? Az életre vezető út víziója. A célja az volt, hogy igazi életet adhasson a hozzá fordulóknak itt a földön és a halál után is. Isten mindenkinek ad víziót: rövid vagy hosszabb távút. Kövessük Istent és ne tántorodjunk meg, mint Izrael,bízzunk abban, hogy Isten tudja mit csinál.
Ha elindultunk egy úton legyünk következetesek, járjuk végig azt az utat, amiről úgy gondoltuk egyszer, hogy Isten erre vezet bennünket. Ne engedjük, hogy az érzelmeink eltántorítsanak.
7. A cetli
Volt idő, amikor sorra döntéseket kellett hoznom, de a döntéseim után elbizonytalanodtam idővel. Biztos jó döntés ez, biztos Isten szerinti? És annyiszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét, hogy a végén a következőhöz folyamodtam: végiggondolva, elmélkedve, gyötrődve próbáltam egy döntést úgy meghozni, hogy abban Isten békességét érezzem. Amikor ez megvolt egy cetlire leírtam:
" Most érzem és tudom, hogy ez a döntés helyes, és bármit is gondolok később, ez akkor is így van.
Ha ezt később megkérdőjelezném ;-):
ISTEN MÉGIS NAGYOBB A MI SZÍVÜNKNÉL…
1 JÁNOS 3,20"
yerekes? nekem sokat segített.
Te mit írnál fel a cetlidre? Mire kell emlékeztetned magad? Amit egyszer biztosan éreztél és tudtál, ami élettel töltött meg, ami felé elindultál és most talán meginog benned? Ne hátráljunk meg, ne forduljunk vissza, ne üljünk le egy száradó bokor alá és stagnáljunk akár hosszú ideig. Keljünk fel és menjünk tovább afelé a cél felé, ami felé egyszer elindultunk.
Isten áldása legyen az előttünk álló vizsgaidőszakon és a nyári terveinken, akár rövid távúak, akár egy egész életre szólnak. Ámen.
Imádság: Drága Istenünk!
Te Isten vagy mi pedig emberek. Az érzelmeinket te adtad, de sokszor megcsalnak bennünket. Urunk, te látod, milyen sokszor van az, hogy nem vagyunk veled olyan szoros kapcsolatban, hogy meg tudjuk különböztetni a szívünk és a Szentlelked szavát. Hagyjuk, hogy elborítsanak az érzelmek és szem elől tévesszük a célt, ami felé elindultunk. Segíts meg bennünket. Frissítsd fel a látásunkat, az álmot, ötletet, ami a szívünkbe adtál egykor, mert hisszük, hogy te adtad. Légy vezetőnk, békességünk, erőnk, vigasztalónk, felkészítőnk, menedékünk. Mert te következetes Isten vagy: ha egyszer megtetted, akkor ezután is megteszed. Mert nem ember vagy Te, hogy változzál. Áldunk téged ezért Urunk!
Ámen.
Mi Atyánk
Áldás: és az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.
Záróének
Ezékiel 18, 25
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
18,29
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Kezdő ének:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek + nevében. Ámen.
Zsoltár: 77. zsoltár
77,2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
Az az én bajom, gondoltam, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
77, 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e oly nagy Isten, mint a mi Istenünk?
(Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata?
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.))
Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek +, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.
Csendesedjünk el, imádkozzunk:
Urunk, úgy, ahogy a te mindig nyitott vagy arra, amit mi szólunk, érzünk, gondolunk, arra kérünk, hogy most küldd el Szentlelkedet, hogy a mi is ennyire nyitottak legyünk feléd. Csendesítsd le szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, hogy megpihenjünk jelenlétedben és lecsendesedve meghalljuk a te hangodat és azt megértve közelebb kerüljünk hozzád. Ámen.
Hallgassuk meg testvéreim Istennek igéjét, amint azt megírva találjuk Ezékiel próféta könyvében, a 18. fejezetben a 25-29. versig a következőképpen: (lsd fent)
Ez nem igazságos!
Morcos gyermekarcok. Ráncolt homlok. Civakodás, ahogy a testvérek szoktak. És mikor nem jutnak dűlőre a szülő elé, mennek/vagy hívatják őket. A”mindenható” szülő kimondja a döntést vagy ítéletet, és ekkor nagy esély van rá, hogy az alulmaradt fél szájából ezt hallhatjuk: ez nem igazságos! Ennek nem így kellene történnie!
Azonban ezt a mondatot a mai igénkben nem egy durcás gyerek, hanem maga Izrael mondja ki: Adonáj, ez nem igazságos, ennek nem így kellene lennie! Hát azok, akik ellenünk voltak, nem örökre az ellenségeid? De hát üldöztek minket, harcoltak ellenünk, gyerekeinket, embereinket leöldösték, gyaláztak minket a többi nép előtt, és ha más nem győz meg, akkor gondolj arra, hogy még téged is meggyaláztak és kigúnyoltak a többiek előtt és te az ilyeneken nem hajtod végre az ítéletet? Megérdemlik! Mi hozzád imádkoztunk, hamut szórva a fejünkre böjtöltünk, mi dicsértünk téged a sikeres csaták után és úgy tudtuk minket, Ábrahám népét áldod meg nem mást!
Mi átkot mondtunk rájuk, Istenünk fenyegetését prófétáltuk, hogy nem marad büntetlenül az, aki Adonáj népe ellen felsorakozik. És most semmi büntetés? Ezzel a lépéseddel most nevetségessé váltunk. A tetteiket meg kellene torolnod és megbüntetned őket. Ha bűnösök bűnhődjenek. Ez így logikus. Következetlen vagy Adonáj!
2.Izrael egykor elindult Isten indíttatására egy cél felé. Víziót, látást, ötletet kapott Istentől és tudta, hogy mi fér bele ebbe az isteni vezetésbe és mi nem. Az, hogy isten megbocsát azoknak, akik ellenük vannak nem fért bele.
Talán, mint Izrael, mi is voltunk már olyan helyzetben, amikor elkezdtünk az Isten által meghatározott úton járni, de nem az történt, aminek történnie kellene. Mintha Isten meggondolta volna magát.
És ekkor kérdezhetjük:
Te indítottál a teológiára,akkor most hogy lehet,hogy nem kiválasztottságot érzek,hanem nehézségeket, kudarcokat élek meg és összezavarodás jellemez?
Hiszem, hogy te vezettél minket egymáshoz a párommal, de akkor hogy lehet, hogy a megnyugvás és boldogság érzése helyett bizalmatlanság, feszültség, üresség érzése telepszik meg rajtunk?
Nem Te ajándékoztál meg gyermekkel,akkor hogy lehet, hogy a beteljesedett családi élet helyett rossz úton jár és rombolja magát és környezetét?
Te indítottál arra, hogy anyagi áldozatot hozunk jó célért, akkor hogy lehet, hogy alig tudunk megélni?
Nem bizonytalanodhatnánk el, hogy vajon tényleg a jó úton járunk-e, jól döntöttünk-e, amikor ezt az utat választottuk?
Amikor szőjük a terveinket, akár a vizsgaidőszakra vagy a nyárra nézve is és hiába tanulunk, nem azokat az eredményeket kapjuk, a programok összekavarodnak, nem úgy alakulnak, ahogyan terveztük.
Amikor egészségesen élünk és mozgunk, mégis betegséget diagnosztizálnak nálunk.
Amikor egy programot vagy missziót indítunk, és hamar kifulladnak a dolgok, úgy tűnik nincs áldás rajta.
Amikor úgy érezzük, hogy azon az úton járunk, amin kellene, és mégis megfáradunk, kimerülünk.
Elbátortalanító, megingató. Ismerős ez mindannyiunk számára.
Mi történik, ha a dolgok nem a mi számításunk szerint történnek? Pedig mi beleadtuk a szívünket s hittük, hogy Isten akaratával összhangban van, amerre indulunk, de a körülmények, a szívünk, az érzéseink mást mondanak?
3.Két példatörténet
Érzelmeinkkel nem csak mi, hanem az évszázadok során mindenki küzdött. Gondoljunk csak…
Az érzelem megingat
…Jónás Prófétára miután végre úgy dönt, hogy bemegy a nagy városba és kihirdeti Isten üzenetét,átlendülve a holtponton teljes erőbedobással prédikál. végigvonul a városon, hirdeti az ítéletet, majd jól végezvén dolgát leül a város szélén levő dombra és várja a nagy színdarabot. és vár, ás vár, és vár...Azonban úgy tűnik, hogy Isten meggondolta magát, mert mégsem az történik, amire Jónás számított. A jogos bosszúállás helyett Isten megbocsát. Jónást elborítják az érzelmek: nevetségessé tettél, Uram. Úgy érzi Isten cserbenhagyta. És miközben depressziósan, önsajnálatba merülve siránkozik az Isten által felnevelt, árnyat adó növény alatt Isten példázattal tanítja.
Elfelejtette, hogy nemrégiben még ő volt a büntetést érdemlő, de új lehetőséget kapott. A helyett, hogy arra figyelne mi volt Isten végső célja, amiért odaküldte, saját magára koncentrál. Elfelejtette, hogy Isten azért küldte, hogy megtérésre hívja a Niniveieket, nem pedig arra, hogy pusztítást hirdessen . Jónás számára Isten, nem következetes, ez így nem igazságos: itt most büntetésnek kell jönnie.
Elveszti szem elől a célt, az érzelmei lenyomják a tisztán látását.
Az érzelem nem ingat meg
Azonban nem mindenki engedte, hogy az érzelmei megingassák az Istennel való kapcsolatát és fókuszálva mindarra, amit eddig Istenből megtapasztaltak nem torpantak meg, hanem folytatták a megkezdett utat Istenben bízva. Talán emlékszünk Dániel próféta könyvéből a három férfi esetére a tüzes kemencében. Életüket Isten szolgálatában töltik. Igaz emberek. Nem hajlandóak behódolni, és amikor a körülmények is ellenük fordulnak, sem tántorodnak meg. Ha Isten egyszer így vezeti őket, akkor annak valami értelme van. Isten nem cselekszik értelmetlenül. Nem fut üres köröket. Ha úgy lesz, hogy meghalnak, akkor sem tagadják meg Istenüket, akkor sem mondják azt, hogy ő nem hű és nem védelmez vagy cserbenhagyja őket. Biztos meginogtak ők is érzelmeikben, de nem engedték, hogy azok uralkodjanak rajtuk. Tudták, hogy nem értelmetlen, ami történik.
4. Dönthetünk
Ez a két lehetőség áll előttünk is. Nem kerülhetjük ki azt, hogy az érzelmeink elbizonytalanítsanak minket. Hozzá tartozik emberi mivoltunkhoz és ezt a kísértő elég szeretettel ki is használja, mi meg aktívan részt veszünk benne. Ekkor megállhatunk, megtorpanhatunk vagy visszafordulhatunk a megkezdett úton.
De dönthetünk úgy is, hogy nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak ezek az érzések rajtunk vagy Istenre tekintve megyünk tovább.
Ahogy éljük az életünket és haladunk a terveink szerint, meghozva kisebb-nagyobb döntéseinket mi is kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem értjük miért megyünk arra, amerre. Lehet, hogy az elején magabiztosan, erős hittel indulunk, tudva, hogy Isten akaratával összhangban tesszük, amit teszünk a reakciókat látva, az eseményeket szemlélve, az érzelmeink megkérdőjeleztetik velünk mindazt, amiben akár csak 1-2 órája biztosak voltunk. Hiába tudunk az agyunkkal/eszünkkel valamit, ha a szívünk mást mond. És nagy a szív szava. Arra figyelünk, hogy a Szentlélek vezessen bennünket, de vigyázzuk! Szentlélek szava és indítása nem egyenlő az érzelmeinkkel. Az érzelmeink a pillanatnyi helyzetre reagálnak, a Szentlélek pedig egy cél elérésében segít és vezet bennünket, hosszú távra tervez. Ezért sokszor nem tűnhet logikusnak az, amire a Szentlélek indít bennünket.
Mennyire hagyjuk befolyásolni magunkat az érzelmeink által és mennyire hallgatunk az eszünkre és a Szentlélekre?
5. Isten döntött: ő következetes
Izrael azzal vádolta Istent, hogy a pillanatnyi szeszélyei, érzései alapján döntött, pedig mi sem áll ettől távolabb!
A következetesség azt jelenti, hogy egy célra tekintve nem engedjük, hogy a pillanatnyi szelek megingassanak bennünket.
Isten következetes. Isten végigjárta az utat Izraellel az ígéret földjére,bár ő 100szor is elfordult tőle.
Ahogyan Jézus végigjárta a keresztig való utat a célt tartva szem előtt,bár tanítványai nem értették meg, elfordultak tőle, családja bolondnak nézte és kidobta a szülővárosa.
Isten haladt tovább a megkezdett úton,mert vezette egy cél.
És mi volt az az cél, ami Istent vezérelte? Az életre vezető út víziója. A célja az volt, hogy igazi életet adhasson a hozzá fordulóknak itt a földön és a halál után is. Isten mindenkinek ad víziót: rövid vagy hosszabb távút. Kövessük Istent és ne tántorodjunk meg, mint Izrael,bízzunk abban, hogy Isten tudja mit csinál.
Ha elindultunk egy úton legyünk következetesek, járjuk végig azt az utat, amiről úgy gondoltuk egyszer, hogy Isten erre vezet bennünket. Ne engedjük, hogy az érzelmeink eltántorítsanak.
7. A cetli
Volt idő, amikor sorra döntéseket kellett hoznom, de a döntéseim után elbizonytalanodtam idővel. Biztos jó döntés ez, biztos Isten szerinti? És annyiszor megkérdőjeleztem a döntésem helyességét, hogy a végén a következőhöz folyamodtam: végiggondolva, elmélkedve, gyötrődve próbáltam egy döntést úgy meghozni, hogy abban Isten békességét érezzem. Amikor ez megvolt egy cetlire leírtam:
" Most érzem és tudom, hogy ez a döntés helyes, és bármit is gondolok később, ez akkor is így van.
Ha ezt később megkérdőjelezném ;-):
ISTEN MÉGIS NAGYOBB A MI SZÍVÜNKNÉL…
1 JÁNOS 3,20"
yerekes? nekem sokat segített.
Te mit írnál fel a cetlidre? Mire kell emlékeztetned magad? Amit egyszer biztosan éreztél és tudtál, ami élettel töltött meg, ami felé elindultál és most talán meginog benned? Ne hátráljunk meg, ne forduljunk vissza, ne üljünk le egy száradó bokor alá és stagnáljunk akár hosszú ideig. Keljünk fel és menjünk tovább afelé a cél felé, ami felé egyszer elindultunk.
Isten áldása legyen az előttünk álló vizsgaidőszakon és a nyári terveinken, akár rövid távúak, akár egy egész életre szólnak. Ámen.
Imádság: Drága Istenünk!
Te Isten vagy mi pedig emberek. Az érzelmeinket te adtad, de sokszor megcsalnak bennünket. Urunk, te látod, milyen sokszor van az, hogy nem vagyunk veled olyan szoros kapcsolatban, hogy meg tudjuk különböztetni a szívünk és a Szentlelked szavát. Hagyjuk, hogy elborítsanak az érzelmek és szem elől tévesszük a célt, ami felé elindultunk. Segíts meg bennünket. Frissítsd fel a látásunkat, az álmot, ötletet, ami a szívünkbe adtál egykor, mert hisszük, hogy te adtad. Légy vezetőnk, békességünk, erőnk, vigasztalónk, felkészítőnk, menedékünk. Mert te következetes Isten vagy: ha egyszer megtetted, akkor ezután is megteszed. Mert nem ember vagy Te, hogy változzál. Áldunk téged ezért Urunk!
Ámen.
Mi Atyánk
Áldás: és az Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Ámen.
Záróének
2009. május 5., kedd
2009. március 28., szombat
Egy cipőben járunk- de merre és hogyan?
Az alábbi blogon azt a böjti prédikációt olvashatjátok, amit Celldömölk és szórványai látogatására készítettem. Sajnos élőben nem tűnt annyira "tökéletesnek", mint írásban. Van még mit tanulhi (sóóóhaj).
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/igehirdetesek/szucs-maria-2013-2009.-03.-22.-2013-1kor-10-14-17
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/igehirdetesek/szucs-maria-2013-2009.-03.-22.-2013-1kor-10-14-17
2009. március 10., kedd
139.zsoltár parafrázisa
CSAK AZOKNAK, AKIK AZ ELŐZŐT NEM OLVASTÁK: NEM PÓTOLJA AZ EREDETI ELOLVASÁSÁT, SŐT!
A karmesternek: Marcsi zsoltárára
Uram, Te megvizsgálsz engem és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy felállok, messziről látod és tudod amit akarok és amit tervezek, még akkor is,amikor én sem tudom vagy rejtegetem.
Szemmel tartod járásomat, amikor a Teológiára megyek vagy amikor az Autóklubba. Látod,amikor pihenek, futok vagy aerobik-ra megyek,amikor könyvet olvasok vagy filmet nézek. Amikor aktívan vagy passzívan pihenek.
Gondod lenne minden utamra, ha hagynám.
De még így is,engedetlenül előtted van minden lépésem és igazgatod amennyire hagyom. Még nyelvemen sincs a szó, még a gondolataimat sem tudom összeszedni, szégyenlem, hogy szét vagyok esve és még magam sem tudom megfogalmazni mi kell,Te már akkor is pontosan tudod Uram.
Minden oldalról körülfogtál és körülölelsz ma is, Uram. Óvó kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, ami még a szívem kétkedését is túllépi, igen magas, nem tudom felfogni. De ez így jó Uram. Hiszen te vagy Isten és én az ember. Nem kell tökéletesnek lennem, csak bíznom Benned.
Hová menjek Lelked elől?
Orcád elől hová fussak?
Ha a mennybe szállnék fel, magas teológiai fejtegetésekbe, gondolatokba, gazdag istentiszteletekre, ha hírnévre tennék szert, sok doktorátust szerenék és fennhordanám az orromat, ha ívelő karrier és több, mint jólét venne körül, Te ott is ott vagy.
Ha a holtak hazájába feküdnék le, mély meditációkba, ha elhagynám magam, ha elzüllenék, elhanyagolnám testem-lelkem és hajléktalanként egy aluljáróban kéregetnék, ha drogoznék vagy bármilyen mélyre is süllyednék, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék, ha körbeutaznám is a világot, ha visszamennék az USA-ba, Chicago-ba vagy vissza Békéscsabára vagy akár új és idegen tájakra bolyonganék tovább, kezed ott is elérne , jobbod megragadna engem.
Mert mindenhol te vagy Istenem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne. A zűrzavar rendezett, az ingoványos szilárd, a bizonytalan biztos, mert az éjszaka is olyan lenne neked, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, minta világosság. Hiszen te magad vagy a fény, Krisztus az első napsugár, amely legyőzte az éjt.
Te alkottad veséimet, bokámat is,ami fáj, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak Uram,mert félelmetes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid: az ember, állat, természet,a tér és idő, gondolat, érzelem, színek és illatok, hangok és anyagok, formák. És lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyet nekem számtál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Köszönöm Uram az életem csodáit. Azt, hogy megszülettem. Én, ahogy vagyok. Hogy a szüleim Apa, Anya , Pisti és Attila lettek az én testvéreim. Köszönöm a tágabb családom. ... (itt személy-esebb jellegű a dolog, inkább kihagynám ;-)
A hinta örömét, a virágszedést Boriska nénináél,a befőttes üvegbe kért fagylaltért. Meleg nyár napokért. A búcsúkért. (ismét személy-esebb...)
A meleg köveken ücsörgést, a mosolyogva 66ozást. A gesztenye és mogorószedést, a kemping biciklit, a szőlős gyümölcskrémest a Csempében. A forgóhintát a játszótéren.
(ismét személy-esebb).A mellettem levést, a függetlenséget, szabadságot,de rendet. Az este kikészített kekszet és almát, a déli ebédeket és a sok nevetést. A türelmet.
...
Hogy sok embert és sok utat megismerhettem.Az élő igédért. A gyermeki hitért. Köszönet az óvónői évekért. A békéért és boldogságért. A mesékért, a gyermeki ölelésékért. Köszönöm az ösztöndíjat. Ki sem tudom fejezni.
...
Azért, hogy fáj a bűnöm. A jólétért, a bizalomért,az igehirdetésre felkészítésért. Azért, mert a türelmednek és szeretetednek még mindig nincsen vége, nem fogyott el. Hálátlan gyermek vagyok. Kemény-szívű.
Mily drágák nekem szándékaid Istenem! Mily hatalmas azoknak száma!
Bárcsak ismerném és követném azokat és összhangban élnék Veled!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
...
Vizsgálj meg engem, Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg nem járok-e téves úton- de még mennyire- és vezess az örökkévalóság útján!
Ámen.
A karmesternek: Marcsi zsoltárára
Uram, Te megvizsgálsz engem és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy felállok, messziről látod és tudod amit akarok és amit tervezek, még akkor is,amikor én sem tudom vagy rejtegetem.
Szemmel tartod járásomat, amikor a Teológiára megyek vagy amikor az Autóklubba. Látod,amikor pihenek, futok vagy aerobik-ra megyek,amikor könyvet olvasok vagy filmet nézek. Amikor aktívan vagy passzívan pihenek.
Gondod lenne minden utamra, ha hagynám.
De még így is,engedetlenül előtted van minden lépésem és igazgatod amennyire hagyom. Még nyelvemen sincs a szó, még a gondolataimat sem tudom összeszedni, szégyenlem, hogy szét vagyok esve és még magam sem tudom megfogalmazni mi kell,Te már akkor is pontosan tudod Uram.
Minden oldalról körülfogtál és körülölelsz ma is, Uram. Óvó kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, ami még a szívem kétkedését is túllépi, igen magas, nem tudom felfogni. De ez így jó Uram. Hiszen te vagy Isten és én az ember. Nem kell tökéletesnek lennem, csak bíznom Benned.
Hová menjek Lelked elől?
Orcád elől hová fussak?
Ha a mennybe szállnék fel, magas teológiai fejtegetésekbe, gondolatokba, gazdag istentiszteletekre, ha hírnévre tennék szert, sok doktorátust szerenék és fennhordanám az orromat, ha ívelő karrier és több, mint jólét venne körül, Te ott is ott vagy.
Ha a holtak hazájába feküdnék le, mély meditációkba, ha elhagynám magam, ha elzüllenék, elhanyagolnám testem-lelkem és hajléktalanként egy aluljáróban kéregetnék, ha drogoznék vagy bármilyen mélyre is süllyednék, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállnék, ha körbeutaznám is a világot, ha visszamennék az USA-ba, Chicago-ba vagy vissza Békéscsabára vagy akár új és idegen tájakra bolyonganék tovább, kezed ott is elérne , jobbod megragadna engem.
Mert mindenhol te vagy Istenem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság, a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne. A zűrzavar rendezett, az ingoványos szilárd, a bizonytalan biztos, mert az éjszaka is olyan lenne neked, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, minta világosság. Hiszen te magad vagy a fény, Krisztus az első napsugár, amely legyőzte az éjt.
Te alkottad veséimet, bokámat is,ami fáj, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak Uram,mert félelmetes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid: az ember, állat, természet,a tér és idő, gondolat, érzelem, színek és illatok, hangok és anyagok, formák. És lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyet nekem számtál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Köszönöm Uram az életem csodáit. Azt, hogy megszülettem. Én, ahogy vagyok. Hogy a szüleim Apa, Anya , Pisti és Attila lettek az én testvéreim. Köszönöm a tágabb családom. ... (itt személy-esebb jellegű a dolog, inkább kihagynám ;-)
A hinta örömét, a virágszedést Boriska nénináél,a befőttes üvegbe kért fagylaltért. Meleg nyár napokért. A búcsúkért. (ismét személy-esebb...)
A meleg köveken ücsörgést, a mosolyogva 66ozást. A gesztenye és mogorószedést, a kemping biciklit, a szőlős gyümölcskrémest a Csempében. A forgóhintát a játszótéren.
(ismét személy-esebb).A mellettem levést, a függetlenséget, szabadságot,de rendet. Az este kikészített kekszet és almát, a déli ebédeket és a sok nevetést. A türelmet.
...
Hogy sok embert és sok utat megismerhettem.Az élő igédért. A gyermeki hitért. Köszönet az óvónői évekért. A békéért és boldogságért. A mesékért, a gyermeki ölelésékért. Köszönöm az ösztöndíjat. Ki sem tudom fejezni.
...
Azért, hogy fáj a bűnöm. A jólétért, a bizalomért,az igehirdetésre felkészítésért. Azért, mert a türelmednek és szeretetednek még mindig nincsen vége, nem fogyott el. Hálátlan gyermek vagyok. Kemény-szívű.
Mily drágák nekem szándékaid Istenem! Mily hatalmas azoknak száma!
Bárcsak ismerném és követném azokat és összhangban élnék Veled!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
...
Vizsgálj meg engem, Istenem,
ismerd meg szívemet!
Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg nem járok-e téves úton- de még mennyire- és vezess az örökkévalóság útján!
Ámen.
2009. március 5., csütörtök
On the good path...
I was a little worried a couple of days ago: I have heard that some were saying: I am too into this Calvary chapel free-church thing, a day later others said I was too Catholic. Both ways I am not really clear Lutheran.
Thinking through this, some verses of the Bible came to my mind where people were talking about Jesus. Some said: he was just too strick, too ascetic, other said he was drinking, eating a lot, too much of this world.
What a relief! I am walking on the good path.
The world hasn't changed although centuries passed by. A (wo)man cannot be "good enough" for all.
Thinking through this, some verses of the Bible came to my mind where people were talking about Jesus. Some said: he was just too strick, too ascetic, other said he was drinking, eating a lot, too much of this world.
What a relief! I am walking on the good path.
The world hasn't changed although centuries passed by. A (wo)man cannot be "good enough" for all.
Jó úton haladunk...
Kicsit aggódtam : visszahallottam, hogy néhányan túl Golgotásnak tartanak (szabadkeresztény gyüli), aztán másnap azt, hogy túl katolikus vagyok. Szóval nem vagyok eléggé Lutheránus...
Aztán eszembe jutott, mit is mondtak Jézusról: egyesek szerint túl aszkéta volt, mások szerint túlságosan evő-ivó-evilági.
Azt hiszem jó úton haladok.
És az évszázadok során sem változott semmi.
Mindenkinek most sem lehet megfelelni.
Aztán eszembe jutott, mit is mondtak Jézusról: egyesek szerint túl aszkéta volt, mások szerint túlságosan evő-ivó-evilági.
Azt hiszem jó úton haladok.
És az évszázadok során sem változott semmi.
Mindenkinek most sem lehet megfelelni.
2009. március 1., vasárnap
Öcsém vicce
Egy idősebb hölgy felhívja a tűzoltóságot és rémülten közli, hogy tűz van. Elmeséli, hogy mi történt, és a szükséges adatokat felveszik. A tűzoltók nézik a címet és rájönnek, hogy ez valahol a tanyavilágban van és sehogy sem találják, hogy pontosan merre.
Visszahívják a hölgyet és megkérdezik:
- Asszonyom, mégis hogy jutunk oda magukhoz?
Mire az asszony:
-Jajj, hát nincs már meg maguknak az a nagy piros autójuk???!!!
Visszahívják a hölgyet és megkérdezik:
- Asszonyom, mégis hogy jutunk oda magukhoz?
Mire az asszony:
-Jajj, hát nincs már meg maguknak az a nagy piros autójuk???!!!
2009. február 19., csütörtök
131.zsoltár-Marcsi zsoltára
A GONDOLATAIM NEM EGYENLŐEK, A BIBLIA SZAVAIVAL.
NEM PÓTOLHATÓ AZ EREDETI SZÖVEG ELOLVASÁSA!
MINDEN FELÜLBÍRÁLANDÓ!!!
Az eredeti 131.zsoltár
Alázatos ember éneke
Zarándokének. Dávidé.
URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
131.zsoltár
Marcsi zsoltára
Uram, felfuvalkodik,felfuvalkodott a szívem.
Kevély, önző,gyilkos a tekintetem.
Magamat különbnek, okosabbnak tartom és ezt ki is fejezem verbálisan és nonverbálisan. Lenyomom a lélekben gyengébbeket és keresem a kevélyek,az erőben egyenlőeket s csak őket tartom méltó ellen-félnek.
Törekszem a többre,nagyobbra,imponálóbbra. Amit jobban elismernek, hírnévre, dicsőségre, pedig szájjal vallom, hogy az csak téged illet. Csak az motivál, amiről azt mondják, hogy túl nagy vagy elérhetetlen. Küzdök érte és bezsebelem a dicsőséget,ha megvan. Célok és újabb célok. Egyre magasabb. Nem elégszem meg azzal,amit te adsz. Nem válogatok, hogy megtaláljam,amit te készítesz, hanem minden utamba kerülő kihívásnak nekifutok. Én-én-én. Minél magasabbra.
Néha csitítgatom a lelkem.
Néha undorodok attól aki vagyok és amit teszek.
Csendességre várok. Hogy átölelj,hogy átöleljenek. Hogy abbahagyjam a saját erőből feltörést és megnyugodjak.
Mint gyermek az anyja ölén.Szuszogva.Békésen. Kisimult arccal. Tárva nyitott kézzel, félig kinyitott szájjal és lassú léleg(k)-zéssel.
Ilyen akarok lenni Uram.
Bízom benned,hogy legyőzöd a gondolataimat, akaratomat, tevésemet.
NEM PÓTOLHATÓ AZ EREDETI SZÖVEG ELOLVASÁSA!
MINDEN FELÜLBÍRÁLANDÓ!!!
Az eredeti 131.zsoltár
Alázatos ember éneke
Zarándokének. Dávidé.
URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
131.zsoltár
Marcsi zsoltára
Uram, felfuvalkodik,felfuvalkodott a szívem.
Kevély, önző,gyilkos a tekintetem.
Magamat különbnek, okosabbnak tartom és ezt ki is fejezem verbálisan és nonverbálisan. Lenyomom a lélekben gyengébbeket és keresem a kevélyek,az erőben egyenlőeket s csak őket tartom méltó ellen-félnek.
Törekszem a többre,nagyobbra,imponálóbbra. Amit jobban elismernek, hírnévre, dicsőségre, pedig szájjal vallom, hogy az csak téged illet. Csak az motivál, amiről azt mondják, hogy túl nagy vagy elérhetetlen. Küzdök érte és bezsebelem a dicsőséget,ha megvan. Célok és újabb célok. Egyre magasabb. Nem elégszem meg azzal,amit te adsz. Nem válogatok, hogy megtaláljam,amit te készítesz, hanem minden utamba kerülő kihívásnak nekifutok. Én-én-én. Minél magasabbra.
Néha csitítgatom a lelkem.
Néha undorodok attól aki vagyok és amit teszek.
Csendességre várok. Hogy átölelj,hogy átöleljenek. Hogy abbahagyjam a saját erőből feltörést és megnyugodjak.
Mint gyermek az anyja ölén.Szuszogva.Békésen. Kisimult arccal. Tárva nyitott kézzel, félig kinyitott szájjal és lassú léleg(k)-zéssel.
Ilyen akarok lenni Uram.
Bízom benned,hogy legyőzöd a gondolataimat, akaratomat, tevésemet.
Lelkigyakorlat
Többen tudtok róla, hogy január végén, amikor már minden erőm elszállt, úgy döntöttem, hogy tenni kell valamit, hogy kicsit rendezzem a soraimat.Így aztán neki az internetnek és elkezdtem keresni egy olyan helyet,ahol lelkigyakorlatra lehet menni. A lelkigyakorlat számomra azt jelenti, hogy Istennel vakációzni megyek és közben egy kis segítséggel megpróbálom Isten szemével nézni az életem,remélve, hogy feltöltődve, megújulva, mosolygósan térek vissza a nagyvilágba ;-).
Így teljesen ismeretlenül jelentkeztem egy Jezsuita lelkigyakorlatra Dobogókőre.A hely neve: Manréza ( www.manreza.hu/lelki ). A program neve: egyénileg kísért Szent Ignác Gyakorlat.5 napot töltöttem ott és ezek után beszámolnék a programról és 1-2 gondolatot,amik ott születtek bennem. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok minderről, így csak nyugodtan kommentáljatok ;-)!!!
Ignácról:
Luther Mártonnal egy időben élt Ignác, akit nem szentnek neveltek. Fiatalon egy jómódú ismerőséhez kerül egy nemesi udvarba, ahol a kor egyik legjobb nevelését kapja, katona lesz belőle. Éli a szép karrier előtt álló szimpatikus ifjú életét bulikkal, további képzésekkel, lovagregények olvasásával és persze hölgyekkel való ismerkedéssel. Szép jövő: ki is tűzi célul, hogy profi katona lesz, így egy kicsit feljebb is megy a társadalmi ranglétrán és nagyobb eséllyel pályázhat a kiszemelt nő meghódítására is, aki Murphy törvénye szerint rangban feljebb áll, így ekkor még semmi esélye sincs, hogy meg álmodozzon kettejük közös jövőjéről. Azonban egy harcban egy ágyúgolyó úgy eltalálja, hogy az egyik lábát jól összezúzza, a másikat is szépen összetöri. Így visszakerül a családi házba és csak fekszik és fekszik és fekszik...mikor már halálra unta magát lovagregényeket szeretne olvasni, de sajnos csak 2-3 könyv van a házban, mind szentek életéről stb. Unalmában elkezdi őket olvasni és nagyon megtetszik neki a sok furcsa, hős, meglepő történet a szentek életéről. El- eltűnődik, mi lenne, ha ilyen életet élne ő is. De közben edz,eltöreti újból a lábát, mert nem jól forrt össze és így gond lenne a harcban miatta és célja még mindig, hogy folytathassa katonai pályafutását. Azt írja naplójában, hogy amikor a katonai karrierre gondolt, akkor az fényes életnek látszott, de utána olyan furcsán érezte magát. Amikor viszont azon gondolkodott, hogy olyan életet éljen mint a szentek,az nem tűnt fényesnek, de utána mindig valami furcsa béke töltötte be.Végül úgy dönt, hogy elzarándokol Jeruzsálembe.Ekkor még a pápától kellett engedélyt kérni. Miközben a pápához tart megáll Manrézában (innen kapta a dobogókői ház a nevét!). Itt vesztegel kb. egy évig,miközben sokat van csendben és meditál, időt tölt Istennel és a Biblia szavain, történetein elmélkedik. Ekkor írja naplóját, ami nem határozott céllal készült, hanem csak a saját gondolatait, élményeit, megtapasztalásait akarja leírni. Később ez lesz az alapja annak a Lelkigyakorlatos könyvnek, ami a lelkigyakorlatot kísérőknek lesz segítség. Ezután nagyon (de nagyon) lerövidítve embereket gyűjt maga köré,akik hasonló lelkigondozói beállítottságúak, a pápától engedélyt kapnak a rend megalapítására és szépen terjed az általa "kidolgozott" lelkiség.
A lelkigyakorlat:
A lelkigyakorlat alapja,hogy csendben vagyunk és ráhangolódunk Istenre. Eredetileg 30 napos, de Ignác mindvégig hangsúlyozza, hogy mindenki az erejének megfelelően végezze a gyakorlatot. Az cél, hogy a hónap alatt végig elmélkedjük Jézus születésétől feltámadásáig a Bibliai történeteket és így jobban megismerjük Isten akaratát az éleatünkre és ebbe belesimuljunk. Keresztényként vallom/valljuk, hogy ha az ember Isten akaratával összhangban él,akkor igazán boldog. Ezalatt naponta max 6-szor 1 órát elcsendesedünk. Naponta találkozunk egy kísérővel és átbeszéljük (ha akarjuk) a megélt dolgokat.
Ez ma is így zajlik.A kísérőmmel találkoztam naponta 1 órát.Közötte napi 2-3 alkalommal csendesedtem el. A furcsa az volt, hogy még a szünetekben sem beszélgettünk.még ebédnél sem. Csak csend vagy max. étkezésnél halk zene. Naponta fixek voltak az étkezések és a mise minden délben. Közben nagyokat sétáltam a természetben.
Amikor megérkeztünk,akkor mondták, hogy tekintsünk erre az időre úgy, mint egy vakációra Istennel. Együnk-igyunk jókat és aludjunk nagyokat. Pihenjünk (már is szimpatikus volt).
A lecsendesedés részei:
1. választhatunk akármilyen testhelyzetet: térdelés, ülés, álló helyzet, fekvés, leborulás vagy séta.
2. Ezután tudatosítsuk, hogy bár mindig Isten színe előtt vagyunk, most kimondottan ott vagyunk (én ezt úgy képzeltem el, hogy mintha Isten itt ülne velem szemben és épp kávézni készülnénk).
3.Ezután leteszek mindent elé,ami a fejemben van, minden gondolatot. Én ezután beszúrtam egy hálaadó részt: átgondoltam mit kaptam az utóbbi időben. Ez valahogy mindig átformál.
4.És ezután elolvastam az igeszakaszt.
5.A következő lépést néhány helyen úgy hívják, hogy beszélgetés Jézussal. Gondolkodok, játszok a történettel,belehelyezem magam, megkérdezem Istent a részletekről, mintha egy baráttal beszélgetnék. És figyelem milyen érzések ,gondolatok kavarognak bennem, mire reagálok hevesen, milyen téma, gondolat tér vissza időről időre.
6. Végül az órát kötött imával zárom (bármilyen).
Nem volt egyszerű. Nekem az egy órát úgy sikerült nem magamra erőszakolni, hogy leírtam a gondolataimat.Ezekből rakok fel majd egy-kettőt nemsokára.
Megyek ősszel is.
2009. február 3., kedd
Autóklub abszurditások
Immár lassan 1.5 éves Autóklubbos pályafutásom alatt néha meghökken az ember.
Néha barkóbázunk: egyszer egy fax érkezett a német kollégáktól.A faxon a következő állt: baleset, mercedes,első futómű, bambi.Bambi?Hmmm, bambi.
Megoldás: őzzel ütközött-aúúúú.
A 2009-es év kérdése:egy hölgy felhívott, kérdése a következő volt: "meddig lehet egy teljesen elkopott fékbetéttel biztonságosan vezetni" - szó szerinti idézet. Szerintetek?
Pontos helymeghatározás:
-Uram, sajnos kicsit pontosabban meg kellene határozni hol van, így nem fogja a kollégánk megtalálni. Egy tábla, leágazás,épület, hogy könnyebben megtaláljuk?
-Hölgyem, én elgyalogolnék messzebbre is, ha megoldás lenne, de olyan messze vagyok bármilyen lakott területtől, hogy ide még a déli harangszó is csak fél 1-kor ér ide.
Mit mondjak, meggyőzött.
Néha ismeretlen terepen jár az ember.
-Uram, szeretném elkérni az alvázszámot, hogy beazonosítsam az autót.
-Azt hol találom , tudna segíteni?
-A forgalmiban az "E" jelzésnél.
-A forgalmi most nincs kéznél a szervízfüzeben megvan?Igen megtaláltam.
-Hallgatom.
-N, mint Nóra, I ,mint Ilona, N ,mint Nóra, C, mint Cecil, S, mint Sándor 200.
-Ez nem lehet az, ez egy hosszú 17 karakteres szám.
Aztán egyszer csak a monitorra nézek és felfedezem mit betűzött le: N, I,N,C,S-nincs...aúúú.
Néha nagyon jó fej emberek kerülnek bajba.Egyszer egy férfi valahol a Balaton környékén ragadt el. Szó szerint a környékén, mert nem tudta hol van. Azért elindítottuk a segélyest, hátha megtalálja. De miközben beszéltünk megjegyezte, hogy a telefonja is mindjárt lemerül, ami szépen meg is történt, amíg mi pontosítottuk a helyszínt. A segélyes kiment, de akárhogy térült fordult, nem talált senkit. Ráadásul éjszaka volt. Egy kicsit később a rokonok is felhívtak, hogy tudunk-e valamit róla, de micsak annyit tudtunk mondani, hogy sajnos nem találtuk meg. Reggel 6.30 környékén egy mosolygós férfihang hívott minket egy benzinkútról. Mi mondtuk bocsánatkérően és sajnálkozva, hogy a mi kollégánk tényleg mindent megtett. Mire ő -semmi gond, mivel 2 óra múlva sem jött senki, így kényelmesen, békésen aludt egyet és virradatkor elindult egy irányba. Most sem kell sietni ,csak ha erre jár a kolléga,akkor most már jöhetne. Már nem fáradt, megreggelizett, megitta a reggeli kávéját és most indul vissza a kocsihoz. Addig kiolvassa az újságot, amit vett. Lenne mit tanulni tőle.
Érzéketlenség?Sokszor nem tudjuk megfogalmazni mi a baj a kocsival, csak olyan furcsa hang jön a motorból.Ezt tapasztalta a mostani ügyfél is.Mikor kértem, hogy írja le milyen hangot hall csak ennyit mondott:
-Várjon odatartom a telefont.
Hát,sajnos ennyire azért nem jó a hallásom.
Aztán volt olyan hölgy is,aki azért kért segítséget, mert a frissen vásárolt kocsijában olyan a huzat, hogy az kikezdi a szőrmebundáját.
Manipuláció
-Jó estét,sajnos az autó nem indul, mert amikro becsukom az ajtókat,akkor is azt érzékeli, hogy az egyik ajtó nyitva van és leblokkol.
-Semmi gond, meg kellene próbálni kinyitni az ajtókat és aztán becsukni az összeset.Hátha akkor elalszik.
-Akkor most mit tegyek?
-Nyissa ki az ajtókat (héttérben: szálljatok ki egyesével és nyissátok ki az ajtókat) Szerintem tele kocsi volt.
-A csomagtartót is?
-Igen.
-(háttérben. Józsi szaladj hátra és nyisd ki a csomagtartót is!)
-És most csukják be az ajtókat.
-(háttérben : mindegy melyik sorrendben?) Mindegy milyen sorrrendben?
-Igen.
-(háttérben: akkor először csukd le a csomagtartót ,aztán Józsi ,ti csukjátok be a hátsó ajtókat, anya szállj be te is) Sajnos még mindig ég.
Szerintem olyan hűségesen követte az utasításaimat, hogy ha azt mondom más sorrendben is próbálja meg,akkor reggelig a különböző kombinációkat próbálgatta volna az egész család bevonásával. Micsoda hatalom van a kezemben!Nem engedtem a kísértésnek és kiküldtem természetesen egy segélyest.
Folyt köv.
Néha barkóbázunk: egyszer egy fax érkezett a német kollégáktól.A faxon a következő állt: baleset, mercedes,első futómű, bambi.Bambi?Hmmm, bambi.
Megoldás: őzzel ütközött-aúúúú.
A 2009-es év kérdése:egy hölgy felhívott, kérdése a következő volt: "meddig lehet egy teljesen elkopott fékbetéttel biztonságosan vezetni" - szó szerinti idézet. Szerintetek?
Pontos helymeghatározás:
-Uram, sajnos kicsit pontosabban meg kellene határozni hol van, így nem fogja a kollégánk megtalálni. Egy tábla, leágazás,épület, hogy könnyebben megtaláljuk?
-Hölgyem, én elgyalogolnék messzebbre is, ha megoldás lenne, de olyan messze vagyok bármilyen lakott területtől, hogy ide még a déli harangszó is csak fél 1-kor ér ide.
Mit mondjak, meggyőzött.
Néha ismeretlen terepen jár az ember.
-Uram, szeretném elkérni az alvázszámot, hogy beazonosítsam az autót.
-Azt hol találom , tudna segíteni?
-A forgalmiban az "E" jelzésnél.
-A forgalmi most nincs kéznél a szervízfüzeben megvan?Igen megtaláltam.
-Hallgatom.
-N, mint Nóra, I ,mint Ilona, N ,mint Nóra, C, mint Cecil, S, mint Sándor 200.
-Ez nem lehet az, ez egy hosszú 17 karakteres szám.
Aztán egyszer csak a monitorra nézek és felfedezem mit betűzött le: N, I,N,C,S-nincs...aúúú.
Néha nagyon jó fej emberek kerülnek bajba.Egyszer egy férfi valahol a Balaton környékén ragadt el. Szó szerint a környékén, mert nem tudta hol van. Azért elindítottuk a segélyest, hátha megtalálja. De miközben beszéltünk megjegyezte, hogy a telefonja is mindjárt lemerül, ami szépen meg is történt, amíg mi pontosítottuk a helyszínt. A segélyes kiment, de akárhogy térült fordult, nem talált senkit. Ráadásul éjszaka volt. Egy kicsit később a rokonok is felhívtak, hogy tudunk-e valamit róla, de micsak annyit tudtunk mondani, hogy sajnos nem találtuk meg. Reggel 6.30 környékén egy mosolygós férfihang hívott minket egy benzinkútról. Mi mondtuk bocsánatkérően és sajnálkozva, hogy a mi kollégánk tényleg mindent megtett. Mire ő -semmi gond, mivel 2 óra múlva sem jött senki, így kényelmesen, békésen aludt egyet és virradatkor elindult egy irányba. Most sem kell sietni ,csak ha erre jár a kolléga,akkor most már jöhetne. Már nem fáradt, megreggelizett, megitta a reggeli kávéját és most indul vissza a kocsihoz. Addig kiolvassa az újságot, amit vett. Lenne mit tanulni tőle.
Érzéketlenség?Sokszor nem tudjuk megfogalmazni mi a baj a kocsival, csak olyan furcsa hang jön a motorból.Ezt tapasztalta a mostani ügyfél is.Mikor kértem, hogy írja le milyen hangot hall csak ennyit mondott:
-Várjon odatartom a telefont.
Hát,sajnos ennyire azért nem jó a hallásom.
Aztán volt olyan hölgy is,aki azért kért segítséget, mert a frissen vásárolt kocsijában olyan a huzat, hogy az kikezdi a szőrmebundáját.
Manipuláció
-Jó estét,sajnos az autó nem indul, mert amikro becsukom az ajtókat,akkor is azt érzékeli, hogy az egyik ajtó nyitva van és leblokkol.
-Semmi gond, meg kellene próbálni kinyitni az ajtókat és aztán becsukni az összeset.Hátha akkor elalszik.
-Akkor most mit tegyek?
-Nyissa ki az ajtókat (héttérben: szálljatok ki egyesével és nyissátok ki az ajtókat) Szerintem tele kocsi volt.
-A csomagtartót is?
-Igen.
-(háttérben. Józsi szaladj hátra és nyisd ki a csomagtartót is!)
-És most csukják be az ajtókat.
-(háttérben : mindegy melyik sorrendben?) Mindegy milyen sorrrendben?
-Igen.
-(háttérben: akkor először csukd le a csomagtartót ,aztán Józsi ,ti csukjátok be a hátsó ajtókat, anya szállj be te is) Sajnos még mindig ég.
Szerintem olyan hűségesen követte az utasításaimat, hogy ha azt mondom más sorrendben is próbálja meg,akkor reggelig a különböző kombinációkat próbálgatta volna az egész család bevonásával. Micsoda hatalom van a kezemben!Nem engedtem a kísértésnek és kiküldtem természetesen egy segélyest.
Folyt köv.
2009. február 1., vasárnap
"Come here Honey, let me scratch you!"
"Come here Honey, let me scratch you!"These were the words which were echoing through my mind throughout the whole day-"Come here Honey, let me scratch you!"Where did they come from? What did they mean?Just listen carefully, and I will tell you tell you.
My niece is 10. Her name is Niki. She is a beautiful funny girl. Sweet, wanna be on the center all the time, although we know just why. Her Dad committed suicide 1.5 year ago and she is still suffering badly. She longs for love,more than we sometimes do. Her Mom's side is Roman Catholic and when she entered kindergarden she decided to go to Sunday School. My family is not really religious.We didn't sing nor christmas songs about Christ at christmastime, nor Silent night just for the culture's sake-not even the "Christian" side. But she decided to go with her Grandma to the Sunday School. Not her Mom wanted, nor the Grandma, noone else suggested. She. By her own will. She enjoyed them a lot, and of course when she learnt something new she immidiately told, showed, sung me-that is how I knew she really loved it.
A couple of weeks ago my parents brought the news she wanted to be baptised. She picked the date nearest to her real birthday and so this Sunday, February 1, 2009 we had her baptismal event-cos it was a real event on earth and in the heavens. She will belong to the Roman Catholic Tradition from now on.
The baptismal ceremony was beautiful. We all surrounded her in front of the baptismal fountain. Next to her was her Mom and Godmother and behind them all the relatives in a half circle about 35. She heard the origins of baptism, the words by Christ and after that she confessed by the old roman rite that she wanna follow Jesus and say no to the devil. We confessed our faith in Christ and she got the first cross with oil on her forhead. After this came the baptism with the water and word and it was followed by the crisma (another cross with oil on the forhead).
Now the priest instructed us- all who were baptised or unbaptised, christians or non-christians - one by one let everyone mark her by the cross of Christ on the forehead and greet her with the sign of peace: two kisses on the cheek.
And there came the moment,the cairos (God's special time,moment) in the cronos (ordinary time).there came the mystery of Baptism in that very moment, when I heard one of the non-christian relatives saying: "Come here Honey, let me srcatch you".
Let me scratch you...
Not knowing really the meaning what the symbols were.
And not really knowing what they meant.
Scratching,graving which even if it is healed leaves a mark forever as a reminder.
Like in God's palms when he says:
" Behold, I have graven thee upon the palms of my hands" -Isaiah 49,16 KJV
I felt he -in and unconscious,non-christian way- joined and represented the mystery of Christ at that place. The mystery what we, even Christians don't fully understand. The pure and overflowing love and care, the compassion with the child who needs and misses her Daddy, and the "we will carry you feeling " when he put his armes around her he just embodied Christ for her.
I love you-he said.
And now, today She was adopted. She has a Mom a Dad and Father. Never be alone. Never be lost and never be unnoticed. No need for being in the center among the people for love and care.
For the mystery has happened again: that she is in the center, in the very center of Christ's heart from this moment- forever and ever. Amen .
2009. január 21., szerda
Happy 2009!
Happy 2009!It is fun that I can send you a message from the future ;-).When it is 2009 already in Hungary you dear friends in the States are still in 2008...
ok some friends had already gone way ahead...Still: have a gorgeous new new with your new president of course!love,m
ok some friends had already gone way ahead...Still: have a gorgeous new new with your new president of course!love,m
BUÉK!
Sziasztok!Csak boldog új évet akartam kívánni mindenkinek!A megkérdezett barátaim 99%-a azt mondta, hogy otthon volt szilveszter éjszaka, nem bulizott a nagyvilágban...lehet, hogy öregszünk?
Jézus mondja: Én vagyok az ajtó...Fotocellás Jézus
Jézus mondja:
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
"Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be,az megtartatik,az bejár és kijár,és legelőre talál."
János Ev. 10:9
(Elhangzott:Evangélikus teológia,reggeli áhitat,2008.11.12)
15,14,13,11,10,9...
Jöttem volna át a Teológus otthonból az egyetemre, amikor leértem a most már számunkra oly kedves időzített ajtóhoz.15 másodperc.Aki nem járatos itt,az nem tudhatja,hogy nem is olyan régóta ezt az ajtót nem lehet tárva nyitva hagyni, hanem 15 másodpecen belül be kell csukni, különben megszólal a riasztó. Láttam, hogy valaki éppen megy ki és az futott át az agyamon- főleg mivel nem volt sok időm-, hogy vajon ha sietek, akkor „egy ajtóval’” ki tudnék-e jutni vele vagy inkább lassítsak és majd legközelebb utána menjek. Miközben így gondolkodtam a másik fél már eldöntötte.15 másodperc nem nagy idő, inkább nem kockáztat. Sajnálkozó mosollyal becsukta az ajtót.
Ott álltam bennrekedve mégha csak egy pár másodpercről volt szó. Beszorultam.
Tehetetlen vagyok. Kizártak vagy be?
Sokszor úgy gondolunk az ajtóra, mint egy tárt szezám kapura, ami bejuthatunk valahova. De ugyanazzal a mozgással az ajtó ki is zár minket.
Két világ, két döntés, két lehetőség közötti határ. vajon hányszor gondolkodtunk egy - egy ajtó előtt állva vajon nyitva van, vagy zárva? Belépjünk-e rajta vagy maradjunk itt.
Menjek vagy maradjak?
Szóljak vagy hallgassak?
Megvenni vagy nem?
Vele vagy nélküle?
Megpályázzam vagy sem?
Felvételizzek-e vagy sem?
Néha csak állunk úgy érezzük vesztegelve egy döntéshelyzetben, hogy nem tudjuk merre is lépjünk. És közben csak nő a feszültség bennünk, egyre erőtlenebbek vagyunk és egyre jobban összekavarodunk. Érezzük a nyomást, hogy végre dönteni kellene merre, hogyan tovább.
Az ördög ekkor érzi magát a legjobban. Azt hiteti el, hogy zárt ajtók vannak körülöttünk, hogy patthelyzetben vagyunk.
Talán nincs is ajtó
Talán nincs is nyitva
Talán nem kellene belépni rajta
És mintegy jelképesen számolunk vissza…15,14,13…
De Jézus nem egy időzített ajtó, inkább tekinthetjük fotocellásnak. A mai igénk arra biztat, hogy rajta keresztül lépjünk be,bárhová is megyünk. Ő nem számol vissza, hanem tárva nyitva áll,ahogy igénk is írja: ki és bejárhatunk rajta szabadon. Mert aki rajta keresztül lép be az megtarttatik,azaz üdvözül. És ahogy ez a görög ige magába foglalja ez egyben azt is jelenti,hogy teljes életre lel, zöld legelőre,ahol erőre kapunk, ami táplál,ami erősít,örömöt ad és Isten békességét.
Ám dönteni szükséges. De ne féljünk ettől, hiszen maga Jézus kreálja a döntéshelyzeteket. Ő maga a döntéshelyzet. Ha végignézünk a Bibliában is végig azt láthatjuk, hogy Isten, Jézus döntésekre hív,akár a hétköznapokon is. Életet vagy halált, királyt vagy mégsem?Gyere velem vagy inkább maradsz? Nem kényszerít,nem lökdös, hogy mi lesz már dönts végre, hanem szabadságodat arra, hogy ezt mi döntsük el. Nem tudhatjuk sokszor, hogy mi fog történni, ha kilépünk a megszokott biztonságunkból, mint ahogyan azt sem, hogy mi lesz, ha bent maradunk. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk: ha Jézuson keresztül járjuk az életünket, ha olvassuk az igéjét és kérjük, hogy a Szentlélek töltsön be minket,akkor jót választunk. Természetesen voltak már rossz döntéseink is, abban azonban bízhatunk, hogy ha nem Istennel összhangban lépünk be a nyitott ajtón, akkor Ő korrigálni fogja a hibáinkat és segít bejutni oda, ahová tartoznunk kell. És ha kell,akkor még egyszer elénk hozza az ajtót-ugyanazt vagy hasonlót.
Egyetlen egy helyzet van, ahol azonban csak egyszer léphetünk be az ajtón. Egyszer a ki és bejárás ideje letelik, És bár sokan kételkednek, hogy van-e egyáltalán és nyitva van-ami biztosak lehetünk abban, hogy bizony ott van és tárva nyitva áll, hogy ott belépjünk. Ez pedig nem más, mint amikor ebből a világból az elkövetkezőbe mehetünk át. Jézus a kereszthalálával maga lett az ajtó, hogy örök életre juthassunk. Azért,hogy ne kelljen dörömbölni, feszegetni vagy megkérdőjelezni,hogy van-e az élet után valami ő maga lett az út,amin járunk és az ajtó amin beléphetünk oda. Az ő kitárt karja, amivel vár minket mintegy a mennybe vezető kapu két oldalszárnya.
Ez az, amire Jézus buzdít ma igéjében: ő nyitott ajtó itt evilágon és az elkövetkezőhöz is. Bízzunk ebben és hirdessük ezt, hiszen sokan kételkednek, hogy egyáltalán létezik ajtó és szabad, választásokkal teli, tápláló és örömöt adó élet.
8,7,6,5,4,3,2,1.
Kedves teológus társam ;-) szánakozó mosollyal becsukta az ajtót…de azzal a hirtelen mozdulattal már húzta is le az ajtónyitó csippet az érzékelőn és nyitotta ki előttem az ajtót. Nemhiába: ez egy evangélikus ajtó, és ahogy Jézus is mondta, nyitott ajtót adtam eléd, amit senki be nem zárhat.
Ámen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)